valasz.hu/kultura/torras-kimondta-nagy-lehetoseget-lat-a-tokaji-furmint-elott-117404

http://valasz.hu/kultura/torras-kimondta-nagy-lehetoseget-lat-a-tokaji-furmint-elott-117404

Vízszintesből függőlegesbe

/ 2016.12.22., csütörtök 12:59 /

Nemrég elk észült memoárkötetében Jókai Anna kíméletlenül mérlegre teszi az életét. A jövő évben Átvilágítás címmel megjelenő írása gyónásszerű könyv lesz, és utolsó munkájának szánja.

– Meglepő olvasni egy 1987-es interjúban, húszéves alkotói múlttal a háta mögött, hogy azt kérdezték öntől, rokona-e Jókai Mórnak.

– Azóta is sokan kérdezték tőlem, az előadásaim után, bármerre jártam az országban. Mára azonban ez a kérdés elkopott. Most is odajönnek hozzám rengetegen, főként dedikáláskor, de ma már másról mesélnek.

– Nemcsak a neve keltett feltűnést színre lépésekor, hanem novelláinak, regényeinek témája is. Szabadon szólhatott magányról, látszatkapcsolatokról, kisiklott életekről, megnyomorodott lelkekről?

– Nekem nagy szerencsém volt a lélektani realizmussal, sok olyan dolgot el tudtam mondani, amit másnak nem engedtek. Első novellám a Kortársban jelent meg 1966 májusában, Családi kör címmel – ez Arany János Családi körének illúziót vesztett változata. Első regényem, 4447 címmel 1968 karácsonyán látott napvilágot, majd két hónappal később Kötél nélkül címmel a novelláskötetem. Gyorsan elfogyott mind a kettő.

– „Nyomát se leljük e kötetben a nőíróknál oly gyakori elérzékenyülésnek” – írta a Hét című lap a Kötél nélkülről. A kritikusok is hamar megfogalmazták: biztonsággal teremt, önálló a hangja, saját a látásmódja, kidolgozott a stílusa.

– Soha nem voltam kezdő író, akinek útját egyengetni kellett, ez kimaradt a pályámból. Amikor megjelentem, rögtön nagy figyelmet kaptam. Fülöp László volt az első kritikusom, nagyra értékelt, már a Családi kör megjelenése után is.

– Már első regényét színpadra állították Szolnokon, s nemrég az egyik színtársulat felújította. Változott a mondanivaló?

– Színdarabot soha nem írtam, ami drámát bemutattak tőlem, azok sikeres regényadaptációk voltak. Igaz, én írtam át drámává a 4447 című regényt, melyet Szolnokon nagy sikerrel játszottak Fejünk felől a tetőt címmel, ahogy a Tartozik és követel című regényt is, melyet a Tháliában vittek színre, rádiójáték is lett belőle. A Fejünk felől a tetőt darabot több mint negyven év után tavalyelőtt mutatta be Ivancsics Ilona társulata: azóta több mint ötven előadást élt meg, nem veszítette el az aktualitását. Én is megnéztem, vállalhatónak találtam, mellbevágó a szöveg, bár mai fejemmel talán irgalmasabb lennék a szereplőkhöz. De akkor épp el voltam keseredve, látva, milyen az élet, ami körülvesz minket.

– Elmondhatta, amit másnak nem engedtek. De a Napok című regénye botrányt kavart, a cenzúrázatlan változat csak a rendszerváltás után jelenhetett meg.

– Valóban botránykönyv volt a Napok című regény 1972-ben, főleg az 1956-os forradalom ábrázolása miatt. A rendszerváltás után pedig többrészes nagy konferenciát rendeztek belőle Nagyregény, nagy regény címmel.

– A feladat, a Jákob lajtorjája vagy a Szegény Sudár Anna is sikerkönyv lett. Mi az, ami az emberi sorsokban leginkább foglalkoztatta?

– Mindig az foglalkoztatott, hogy van-e a fizikai világon felül olyan szellemi világ, amely megszenteli és értelmessé teszi az emberi életet. Úgy hiszem, hogy van, az életnek, a Földnek értelme van, én mindent ehhez viszonyítok. Ha ebből a szemszögből nézem, minden más színezetet kap, mint amikor valaki csak a matériából indul ki. Az okokat, a következményeket, a célokat egy magasabb szférában találom meg, és ezt hozom le a fizikai valóságba. Ezt nevezik spirituális realizmusnak. Egyszerre spirituális és mégis realizmus.

– Irodalomtörténeti ritkaság, hogy a Ne féljetek 27 kiadást élt meg. Mi a titka ennek a regénynek?

– Sokszor mesélnek nekem az olvasók arról, milyen hatást tettek rájuk a könyveim. Egyik előadásom után odajött hozzám egy operáció előtt álló asszony, és elmondta, hogy elolvasta és megnyugodott tőle. Terápiás könyvként használják, pszichológusok, orvosok is ajánlják betegeiknek, mióta először megjelent.

– Miért gondolta úgy 1998-ban, hogy a Ne féljetek az utolsó regénye? Azóta még írt kettőt.

– Szeretek előre eltervezve élni, az egész életem ilyen volt. Előrenéztem az elkövetkező tíz évre, hogy mit szeretnék megvalósítani. Úgy éreztem, hogy fogok esszét, novellát írni, de regényt nem. Ezért könnyelműen azt nyilatkoztam, hogy ez az utolsó regényem. Tévedtem. Utána még megírtam a Godot megjött és az Éhes élet című regényeket. Nem tudhatjuk, milyen rejtett zsebeket talál még bennünk az Isten. Én nem megyek el teli bőrönddel, kicsomagoltam mindent.

– Összegyűjtött novellái, Elbeszéltem címmel 75. születésnapjára, 2007-ben két vaskos kötetben jelentek meg, számtalan emberi sorsot felmutatva. Hogyan találta meg a témáit?

– Fontos volt, hogy a novellagyűjtemény megjelent, mert már nem írok novellát, így a két kötetben az elsőtől az utolsóig mindegyik benne van. Általában valami kínzó gondolat vagy megoldatlan dolog ötlik fel az agyamban, ehhez keresek szituációkat. Nekem fontosabb, amit el akarok mondani, ehhez hozom létre a szereplőket, a helyzeteket. Ritkán fordul elő, hogy közvetlen tapasztalat alapján szülessen a történet. Vigyázok rá, hogy a fantázia világa ne fordítson hazugságba, mert ahol eluralkodik a fantázia, ott a történet elszakad a valóságtól.

– Nemcsak az írásait szeretik az olvasók, hanem az előadásait is. Mit várnak ilyenkor az emberek?

– Az én nevem, a személyem egy bizonyos típusú embert vonz. Eleve azok jönnek, akiknek rokonszenv van a lelkükben az iránt, amit én próbálok képviselni. Talán kegyelemképpen kaptam a sorstól, hogy emberi közösségekben úgy tudok megnyilvánulni, hogy egyszerre vagyok egy a többi közül, ugyanakkor van pluszmondanivalóm, amivel mások lelkét meg tudom ragadni. A normális, jóakaratú emberek nem nyílt politizálást, nem sárdobálást várnak, hanem, mint egy családban, hogy legyen valaki, aki azt mondja: igen, gyerekek, de ezt és ezt másképp kellene csinálni. A dolog szeretetben való megmutatása – ez hiányzik a közéletből.

– Korábban kifogásolta, hogy a politikai vezetők nem építenek eléggé a szellem embereire. És most?

– Volt egy fényes korszaka az ellenállásnak, a polgári körök mozgalmának 2002–2006 közötti időszaka, ami már nem tér vissza soha: akkor volt olyan év, hogy 122 előadást tartottam. Nem pártot támogattam, hanem elvet, eszmét. Nem szerencsés, hogy azóta mindent a politikusok látnak el, most a politikus megy mindenhova, mert szavazókra van szüksége, meg akarja nyerni az embereket. Nem olyan fontos többé az igazi szellemi ember szerepe. Pedig a politikai és gazdasági döntéseknek erős szellemi bázisra kellene épülniük.

– Többször javasolta, hogy többet kellene fordítani a kultúrára. Tapasztalja, hogy megfogadták a tanácsát?

– Többet fordítanak, de nem mindig fontos ügyekre. Én unom, hogy állandóan ilyen-olyan fesztivál van, és arra megy a pénz. A fesztivál népmulatság jellegű üzleti tevékenység. Az olyan tevékenységet kell támogatni, amely hozzáad a nemzet tudásához.

– Hátravan még a memoárkötete, amelyről pár éve azt mondta, 85. születésnapjára szeretné megcsinálni, és Átvilágítás lesz a címe. Úgy fogalmazott: kíméletlen lesz.

– A memoárkötet elkészült, jövőre jelenik meg, ezzel szépirodalmi munkásságomat befejezem. Korábban sok olyan memoárt olvastam, ahol dühödten felsikoltottam, hogy nem igaz, hazudik. Mindenki megpróbálja fényezni a múltat, de én elhatároztam: nem teszem, csak átvilágítom, olyan lesz, mint egy röntgenkép.

– Fog meglepetést okozni az olvasónak ez a gyónásszerű könyv?

– Talán inkább megrendülést. Nem voltam irgalmasabb önmagammal, mint másokkal. Ugyanolyan irgalommal néztem a környezetemre, a barátaimra, a szerelmeimre. Nem várom meg, míg mások megírják a szerelmeim történetét: megtettem én most, minden egyes kapcsolatom benne van. A magányosság korszaka is benne van, a betegségem, és a harmincéves házasságom, aminek köszönhetem, hogy az életművemet be tudtam fejezni.

– Az emberek általában féltve őrzik a magánszférájukat. Miért volt fontos mindezt elmondani?

– Minden ember fejlődésen megy keresztül, s ehhez hozzátartozik, hogy időnként rosszul csinál valamit, téved, zsákutcába kerül, s onnan vissza kell jönni. Nekem is volt sok tévedésem, de a leglehetetlenebb helyzetből is vissza lehet jönni. A könyv vége mindent felold. A gyerekeim sokat segítettek, én még mindig kézzel írok, a lányom gépelte be a szöveget, a fiam volt a lektora. A gyermekeim is most szembesültek jó néhány dologgal, de azt mondták: igaz. Fájdalmas olvasmány, de nincs benne rosszindulat. Persze nem kizárólag rólam szól, hanem a hazám sorsáról, a világ katasztrofális állapotáról. Mindarról, aminek részese voltam, hiszen én már a Horthy-korszakban is éltem, megszenvedtem a személyi kultuszt, evickéltem a puha diktatúrában. S talán a rendszerváltásban is volt némi szerepem. Ez a könyv korrajz is. Szándékom szerint jelez is valami fontosat a jövőnek: a szakrális igazság ismerete vagy legalább kutatása nélkül kátyúba ragadhat az emberiség. Az út a vízszintesből a függőlegesbe kell hogy vezessen.

– Ha megjelenik az Átvilágítás, utána mit fog csinálni?

– Azt én is tudni szeretném! Ahhoz, hogy előadásokat tartsak, nem elég, hogy a mentális képességek csúcsán legyek, ahhoz fizikai állóképesség is kell. Akkor hagyom abba, ha először érzem beszéd közben, hogy elveszítem a fonalat. Akkor be kell dobni Isten kötényébe. Munka így is marad: a halálig azon munkálkodni, hogy a lelkem maradék szennyesét tisztára mossam.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.