WASS-KORSZAK

/ 2005.05.26., csütörtök 16:21 /

Mocskolták fasisztaként, de nevezték írófejedelemnek is; az érdeklődés művészete iránt pedig egyre nő - Wass Albert három könyve is rákerült az olvasók szavazatai alapján a Nagy könyv vetélkedő százas listájára. Minek köszönhető ez a reneszánsz? Hol helyezhetjük el az írót a magyar irodalomban? Erről beszélgettünk Márkus Béla irodalomtörténésszel, a Debreceni Egyetem Modern Magyar Irodalmi Tanszékének docensével, aki nemrég a Kortárs című folyóiratban publikált tanulmányt az író életével foglalkozó dokumentumkötetekről.

- A funtineli boszorkányt, az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kaszát is beszavazták az olvasók "minden idők száz legjobb regénye" közé. Késői elégtételről van szó, vagy inkább kicsiny, de elszánt rajongótábor akciójáról? Esetleg az eredmény a köztudatba való beépülés csalhatatlan jele?



- Az irodalmi siker forgandó, akár a szerencse. Az mindenesetre elgondolkodtató, nemcsak olvasásszociológiai szempontból, de a műveltség és az irodalmi hagyomány egész szerkezetét tekintve is, hogy a legnépszerűbb szerzők közül hiányzik például Krúdy Gyula vagy Tersánszky Józsi Jenő, Kodolányi János vagy Illyés Gyula neve. Déry, A feleségem történetét szerző Füst Milán szóba sem kerül. Csakúgy, mint Mészöly Miklós, Mándy Iván, Sánta Ferenc, Nádas Péter, Krasznahorkai László. Vagy pusztán az erdélyi irodalomban tallózva, Nyirő József, Kós Károly, aztán a remekműként számon tartott Fekete kolostor írója, Kuncz Aladár, nem beszélve Sütő Andrásról, Székely Jánosról, kiváltképp a Kő hull apadó kútba Szilágyi Istvánjáról, akinek legújabb regényét, a Hollóidőt az UNESCO találta méltónak arra, hogy a világ összes országában lefordítsák. A neveket hoszszan lehetne még sorolni - tanulság, persze, legfeljebb annyi vonható le, irodalomtanárok vigasztalásául is, hogy más a népszerűség és más a minőség, más a siker és más az érték. Ezek találkozása: szép és ritka pillanat. Wass Albert előkelő helyezéséről ezért csak annyi állítható, hogy a mai irodalmi köztudatba való beépülés jele. Az olvasók keze ügyében sokáig nem lehettek ott a könyvei. Pontosabban, amelyek esetleg ott lehettek a két világháború közötti időkből, például a régi kiadású Farkasverem vagy a Csaba, azok nem ébresztettek akkora kíváncsiságot maguk iránt, hogy akár tiltott könyvekként is - nem voltak azok! - olvasták, "terjesztették" volna őket, mint ahogy ez megtörtént Nyirő Józseffel, Bánffy Miklóssal, Reményik Sándorral és másokkal is. Nincs róla tudomásom, hogy a Romániai magyar írók sorozatában vagy Magyarországon ezekből a régi írásokból tervbe vették volna egy válogatott kötet megjelentetését, ám a Ceausescu-féle kemény vagy a Kádár-féle puha diktatúra meggátolta, megtiltotta ezt.

- Vajon miért nem készült el a kötet?

- Ha találgatjuk, mi lehetett ennek a kiadáspolitikai közömbösségnek, érdektelenségnek az oka, akkor aligha szentségtörés azt feltételezni, hogy Wass Albert a két világháború közötti romániai magyar irodalomnak jelentős és fontos alkotója ugyan, ám vannak nála sokkal jelentősebbek és fontosabbak is. Ezt furcsa módon a százas lista is megerősíti: erre olyan regényekkel került, amelyek nem az erdélyi korszakából, tehát 1944 előttről valóak - ami annyit is jelent, hogy a rendszerváltoztatás előtt nem ismerhette őket a hazai vagy a romániai magyar olvasó, "hála", valóban, a szocialista, pártállami művelődéspolitikának.

- Késhegyre menő publicisztikai viták dúlnak Wass Albert mai értékeléséről, de keveset hallunk könyveinek korabeli fogadtatásáról. Hogyan vélekedtek a pályakezdőről a kortársak?

- Ami a korabeli értékelést illeti, nem állítható, hogy Wass Albert berobbant volna az irodalomba, hogy akkora visszhangot vertek volna az írásai, mint korábban Nyirő Józsefnek vagy Tamási Áronnak. De az sem tagadható, hogy igen tekintélyes írók, kritikusok ismerték el a tehetségét. Szabédi László, Féja Géza mellett Schöpflin Aladár, Makay Gusztáv figyelt fel rá, a Csodálatos őzbakot Pilinszky János is dicsérte. A Farkasvermet mint a Mezőség regényét méltatták, a legérdekesebb, legművészibb erdélyi könyvek egyikeként. Mégsem bizonyos, legalábbis az indoklásban, a "laudációban" nem szerepelt, hogy csak ezért kapta a Baumgarten-díjat - öt évvel a könyv megjelenése után.

- Tudjuk, hogy rendszeresen részt vett az írói találkozókon báró Kemény János marosvécsi kastélyában.

- Az Erdélyi Helikon című folyóirathoz szoros szálak fűzték, ám a marosvécsi írótalálkozóknak csak a harmincas évek közepén lett a meghívottja, vendége. Meghatározó szerepléséről, fellépéséről emiatt sem beszélhetünk. De amiatt sem, amiről például a kommunista író, Nagy István számol be emlékirata egyik kötetében (Szemben az árral): 1939 júliusában mintegy Marosvécs ellenében, a "két szomszédvár" szellemében Wass Albert cegei birtokán olyan találkozót szervezett, amelyik egy "új, szabad írói munkaközösség" eszmecseréinek szándékozott rendszeresen helyet teremteni. A kezdeményezés több okból hamvába holt: az első együttlétet román csendőrök oszlatták fel, aztán a második bécsi döntéssel, Észak-Erdély visszakerülésével már más távlatot kapott a magyarság egészében - és nem csak Erdélyben - való gondolkodás. Wass Albert aztán, rövid ideig a Termés című periodika körét is bővítette, Asztalos István, Bözödi György, Jékely Zoltán, Horváth István társaságában, de a Helikonnal is megtartotta vagy visszaállította kapcsolatát.

- Egyre többen forgatják az író könyveit. Mit "talált el" Wass Albert?

- Valószínűleg két tényező együtthatásának volt itt szerepe, túl azon, hogy hasonló történhetett az egész életművével, mint ami annak idején Kuncz Aladárnak a francia hadifogságot idéző regényével esett meg. Épp akkortájt ismerhette meg őket a közönség, amikor az írójuk meghalt, ezért a fogadtatás szinte kizárólag a gyász, a veszteség fájdalmát, az elismerés, a magasztalás hangjait szólaltatta meg. A két tényező három témakörhöz kapcsolható: a Trianon nevével jelölhető országvesztés az egyik, a nyugati emigrációs magyarság sorsa a másik, a kommunista hatalom brutalitása a harmadik. E témák megszólaltatásán kívül kellett lennie még egy külön tényezőnek, ami a Wass-reneszánsz elindítója s táplálója volt.

- A stílus?

- Alighanem az az egyenes, egyértelmű fogalmazás, az a leginkább kiáltványba illő, röpiratok stílusát idéző beszéd, amelyik például határozottan kinyilatkoztatja: elvásik a veres csillag, és kész, befellegzett a szocialista-kommunista ideológiának. Ez a felfogás Trianon dolgában sem óvatoskodik és körülményeskedik, követelvén: adjátok vissza a hegyeimet! Hogy aztán a Retyezátot, a Bihari-havasokat meg a Tátrát is, vagy csak a Hargitát meg a Magurát - az efféle kérdések már nem csillapítják az olvasói hevületet. Miként az azon való töprengésre se késztetik, hogy csakugyan az a jobb regény, amelyikben többször szerepel a haza, a nemzet, a magyarság fogalma. Pedig megfontolandók - ha már nem megszívlelhetők - lehetnének Nagy László szavai: borzong azoktól, akiknek szája "untalan nyűvi a legfenségesebb szavakat, hogy a nép és haza és emberiség".

- Hogyan látja a műre koncentráló mai irodalomkritika az írót?

- Írói pályaképéről már megjelent egy monográfia Szücsné Harkó Enikő tollából, de a Balázs Ildikó összeállította bibliográfia is igen nagy haszonnal forgatható, ha valaki a tények alapján vágyna tájékozódni ebben az írói világban. Az említett monográfia, amely élményeket rögzítő emlékkötetnek, lelkes olvasónaplónak is beillik, egynémely megállapításában, értékelésében elgondolkodtathatná a szerző vakbuzgó híveit. Több, az emigrációban íródott regénnyel kapcsolatban veti föl például az irányzatosság szerepét. Kárhoztatja, szelíden, hogy némely történet csak egyes tételek, tézisek igazolásaként szerepel; hogy didaktikus, "hitadás" jellegű. Nincsenek, nem lehetnek persze olyan illúzióink, hogy a gazdag életművet valaki is majd az irodalomtörténészek eligazító "útmutatásai" alapján fogja olvasni, kezében egy olyan monográfiával, amely jelenleg még az előkészületeknél sem tart. S ez a Wass-reneszánsznak talán a legnagyobb átka. Hogy akik írófejedelemként istenítik, nem kíváncsiak az irodalomtörténeti értékelésére, akik pedig "szórakoztató fasisztának" vélik, azok nem kíváncsiak az életmű mégiscsak meglévő értékeire sem.



MÁRKUS BÉLA

Bükkaranyoson született 1945-ben, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte tanulmányait. 1974 és 1978 között az Alföld című folyóirat olvasószerkesztője, 1978-tól 1990-ig főszerkesztő-helyettese, 1990 és 1992 között főszerkesztője volt. A Debreceni Egyetem modern magyar irodalmi tanszékén 1992-től egyetemi docens, ezt megelőzően, 1987-től, az irodalomtudományok kandidátusa. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas. Megkapta többek között a Táncsics Mihály Alapítvány kritikusi díját (1996), a József Attila- és a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat (mindkettő 1997). Külön sors - külön irodalom címmel 2002-ben jelent meg esszékötete, többek között Németh Lászlóról, Veres Péterről, Domokos Mátyásról, Sarkadi Imréről, Illyés Gyuláról szóló tanulmányokkal.



Határtalanul

Wass Albert valahogyan így képzelhette, ha ugyan gondolt rá, hogy a Tizenhárom almafa című regényéből színpadi mű lesz. Sok embert vonzott a békásmegyeri közösségi házba az a néhány plakát, mely ezt az előadást hirdette. Talán Wass Albert neve volt vonzó, talán az, hogy a legilletékesebbek, a határon túlra szakadt fiatalok tolmácsolták ezt az ízes, derűs-bús regényt. A közönség vegyes volt, leginkább nagyszülők az unokáikkal, akik először talán itt hallottak arról, hogy az országhatáron kívül is élnek magyarok. A plakáton a diák szereplők származását szép csengésű, távoli helységnevek jelzik: Gyergyószentmiklós, Fornos, Ipolyfödémes, Beregszász, Selymesilosva, Őrszállás, Klézse, Nagybánya. Fiatalok, akik mondani akarnak valamit magukról, s amit mondanak, az nem megtanult szerep, hanem átélt valóság - határon kívül rekedni, s magyarnak maradni.

A felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, erdélyi és csángó fiatalok közös előadása a budapesti Márton Áron Szakkollégiumban valósult meg. Az 1991-ben alapított diákotthon tevékenységének fókuszában a szülőföldön maradás, illetve az oda történő visszatérés áll. Az a kettős cél, hogy minden itt végző hallgató számára teremtsen a tanuláshoz, szakmai fejlődéshez nélkülözhetetlen feltételeket, és elősegítse minél több diplomás hazatérését szülőföldjére. Várady Mária, a Márton Áron Színpad rendezője szerint fontos, hogy olyan kapcsolatrendszer jöjjön létre, mely Kassától Szabadkáig, Gyergyószentmiklóstól Ungvárig ível. A kollégium diákjai a legkülönfélébb egyetemek és szakok hallgatói, így széles körű képzettségüknek köszönhetően a darab színpadra állításának egész folyamata, a hang- és fénytechnika, a kellékek, a jelmezek, a díszlet, a plakát az ő munkájukat dicséri.

Táncos Csuda Mózsi története a jövendőbe vetett bizalomról s a határon túli magyarságról szól. A színtársulat az Erdélyi Magyarok Ausztriai Szövetségének meghívására a bécsi Collegium Hungaricumban is szerepelt. Legközelebb a Dunakanyar művészeti heteken lépnek fel Verőcén, június 4-én.

KOPIN KATALIN

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.