Magyarok a piacon

A lélek vándorlása

/ 2017.07.12., szerda 17:04 /

Harminc éve szervez vallási utakat a világ kegyhelyeire a Makrovilág Utazási Iroda. Az alapító Madari Gyula szerint a katolikus hit megőrzésében egyre nagyobb szerepük van a zarándoklatoknak.

A Makrovilág közel harminc éve szervez zarándoklatokat, ön pedig évek óta egyetemen is oktatja a vallási turizmust. A célállomást leszámítva miben különbözik ez a hagyományos turizmustól?

Össze sem hasonlítható a kettő. A legkönnyebben úgy érthető meg a különbség, ha a vallási turizmust összevetjük egy kulturális célú utazással. Rómát és a Vatikánt például megtekinti minden hagyományos turista; őket a város művészeti, kultúrtörténeti értékei érdeklik. A vallási turizmus ezeket sem téveszti szem elől, de itt az utazás elsődleges célja a hitélet. Az út szakrális élmény, vallási gyakorlat is, és nem sorolható be egyetlen másik turisztikai ág alá sem. Egy ilyen utazás megszervezése során az a feladatunk, hogy a test, a lélek és a szellem igényeit egyaránt kielégítsük. Ezért az egyetemen nálam nem kapnak felmentést, akik már végeztek valamilyen turisztikai képzést.

Mi újat kell tanulniuk ezeknek a hallgatóknak?

Meg kell tudniuk különböztetni egy szép épületet egy templomtól – különösen, ha a kettő ugyanaz. Ez az egyszerűnek tűnő különbségtétel mély teológiai ismereteket igényel, hiszen valahol itt húzódik a vallásos világszemlélet alapja. Van, aki számára a lourdes-i Szeplőtelen Fogantatás-bazilika építészeti, művészeti alkotás, a zarándokok viszont ugyanezen a helyen Szűz Mária jelenlétét tapasztalják meg, és sok ezer ember csodálatos gyógyulásról, a szenttel való találkozásokról számol be. A vallási turizmus közgazdasági fogalom, de aki ilyen utak szervezésével akar foglalkozni, annak többet kell látnia a munkájában, mint gazdasági tevékenységet.

A csodákról szóló beszámolókra sok kétkedő ember csak legyint. Ön mit üzenne nekik?

Vannak emberek, akiknek a teljes élete biztosíték a szavahihetőségükre. A mi útjainkon is történtek esetek, amelyeket semmi okunk vitatni. Egy zarándoklatunkon egy idős, évek óta mozgásképtelen atya utazott az egyik buszunkon. A kegyhelyen tett látogatás után a visszaúton önerőből fölállt, és misét mondott a buszon.

Cégük indulásakor még élt a szocializmus. Vállalkoztak akkoriban elegen vallásos célú utazásra?

Sajnos sokkal többen, mint ma. Bár a rendszerváltás előtti években már nem volt akkora a szigor, mint korábban, minket így is bármikor becsukhattak volna zarándoklatszervezésért és valutaváltásért. Sokszor az utasaink is kockáztattak, hiszen nem lehetett kizárni, hogy kellemetlenség éri őket – mégis rengetegen jöttek. Akkoriban néhány hét alatt megtelt hatszáz férőhely, ma viszont jó, ha hónapok alatt a tizedére van jelentkező.

Pedig sokak szerint a reneszánszát éli a vallási turizmus.

Ez félreértés, ami két tényezőből áll össze: egyrészt az utóbbi években divatos lett az El Camino, amelyet rengetegen járnak végig, de ennek a tömegnek a töredéke vallásgyakorló, a többiek számára a zarándoklat jól hangzó extrém teljesítménytúra. Másrészt a politika szerepe sem elhanyagolható, hiszen sok olyan út indul, amelyben valamilyen vallási kegyhelyhez viszik a résztvevőket, de valójában inkább közösségépítés zajlik.

Sokan bírálják a vallásos rendezvényeket, mert szerintük kizárólag az időseket szólítják meg.

Fordított a logika: napjainkban az aktív vallásgyakorlás elsősorban a korosodó emberek igénye. Egy 8-10 éves gyerek még keresi az Istent, de minél idősebb lesz, annál inkább kiszorítják ezt az érdeklődést más ösztönök és elfoglaltságok. Az erejük teljében lévő felnőtteknek ma a családjuk fenntartásáért olyan környezetben kell helytállniuk, amelyben nem jut energiájuk az élet mélyebb kérdéseire. A nyugdíjaskor viszont ismét sokakat Isten felé fordít. Sajnos napjaink közéleti, gazdasági és kulturális körülményei súlyos akadályokat állítanak a vallásgyakorlás folyamatossága elé.

Ön szerint megváltoztathatók ezek a körülmények?

Ehhez sok tényezőnek kellene változnia. A 2001-es és a 2011-es népszámlálás eredményeinek összevetése azt mutatja, hogy tíz év alatt több mint egymillióval csökkent a magukat vallásosként meghatározók száma. Nagy feladat hárulna az egyházi iskolákra, de nem látom, hogy volnának számszerűsíthető eredményeik. A vallási turizmus ebből a szempontból egyike az utolsó mentsváraknak, hiszen ha a gyerekek fiatalon megtapasztalják a zarándoklatok szellemiségét és ennek a közösségnek az erejét, akkor van remény, hogy később sem fogják megtagadni. Részben erről szólt az iroda harmincadik születésnapjára rendezett ünnepi találkozónk is, melynek keretében kitüntetéseket adtunk át legelhivatottabb kollégáinknak, és felidéztük az elmúlt évek élménydús utazásait a Szentföldre, Fatimába, Rómába vagy Lourdes-ba.

Madari Gyula
1944-ben született Pusztaszeren. • Teológiai tanulmányokat folytatott, később építészmérnökként diplomázott a Budapesti Műszaki Főiskolán, majd az Idegenforgalmi Főiskolán szakmásított vizsgát tett. • Tíz évig szakszerelőipari építésvezetőként dolgozott, utána hivatali osztályvezető volt. • 1987-ben indította a Makrovilág irodát.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!