Magyarok a piacon

Kunsági edzett acél

/ 2017.02.22., szerda 15:51 /

„Európa élvonalába tartozunk” – mondja Palcsesz Imre, a Magyar Késműves Céh alapító tagja. A kunmadarasi kézművessel a késmánia evolúciós magyarázatáról és a manufaktúrák varázsáról beszélgettünk.

Hogyan lett késkészítő?

A mesterségnek családi előzménye nem volt, de mindig is érdekeltek a kések. A Budapesti Műszaki Egyetemen anyagtechnológia szakirányon tanultam, így beleláttam a hőkezelés metodológiájába és abba, hogyan lesz a lágyból edzett, kemény anyag. Autodidaktaként képeztem tovább magam, találkoztam mesterekkel, próbáltam eltanulni, amit lehet. Eleinte csak szabadidőben, havonta-félévente készítettem egy-egy kést, amikor épp otthon voltam.

Tehát a saját műhely adott volt?

Nem, csak némi kezdőtőke – mai fejjel visszagondolva nevetséges összeg –, az eszközöket és a műhelyt is a visszaforgatott pénzből építettem fel, szinte a nulláról. A késeken megkeresett pénzből máig sokat fektetek szerszámokba, fejlesztésekbe.

Főállású késkészítő?

Ma már igen.

Hogyan lett a hobbiból megélhetés? Mi az, ami egy ekkora változásról szóló döntést meghatároz?

Egymást hozták a megrendelések, egy idő után kezdte minden időmet kitölteni, hogy teljesítsem őket. Nyolc évig éltem Pesten, ott is kezdtem dolgozni, de nem volt az én világom. Úgy éreztem, kapkodók és felszínesek az emberek, én pedig elmélyülten szerettem volna dolgozni. A késkészítés ilyen munka. Osztottam-szoroztam, milyen lehetőségeim vannak, végül hazaköltöztem, hogy minden időmet a késeknek szentelhessem. Ez ma már nem heti 40, hanem van úgy, hogy 100 munkaóra.

Egy fázist sem enged ki a kezéből?

A fémmegmunkálástól a markolatokig mindent én készítek, legyen szó fáról, agancsról vagy szintetikus megoldásról. Lehetne gépesíteni vagy felvenni embert valamelyik fázisra, de minél több munkafolyamatot engednék el, annál inkább elveszíteném a manufaktúrajelleget. Ahol előgyártmányokból, kiszervezett hőkezeléssel dolgoznak, az a munkamenet sokkal olcsóbb és gyorsabb is.

Elérte már a kapacitása határait?

Igen. Ez több száz kést jelent egy évben. De nem szeretek a mennyiségről beszélni. A kézművességben nem az a lényeges.

Készít szériakéseket is. Ez nem pont az egyediség feladása?

A szériakéseim is kézműves darabok, és noha sablon alapján készülnek, közöttük sincs két egyforma, hiszen milliméteres eltérések, árnyalatbeli különbségek mindig vannak. A szériás gyártást piaci és „beazonosíthatósági” szempontok teszik szükségessé. Ha valaki belép a késes világba, meg kell néznie, mire van leginkább igény, és ő milyen karakterű termékeket szeretne készíteni.

Honlapján az egyik egyedi késéről azt írja: „A markolat anyaga vadszőlő, melyet a 2010-es tiszai árvíz hozott partra, késmarkolatnak predesztinálva.” Ezek szerint minden darabnak története van. Nem alakul ki kötődés egy-egy munkához?

Minden évben előfordul egy-két valóban különleges darab, amitől nehéz megválni. Nemrég például türkizbetétes kést készítettem egy házaspárnak, amiben különösen sok örömöm volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szériakéseket ne érezném a sajátomnak; ott is mindegyik formát én találtam ki, fejlesztettem tovább.

Gondolom, bőven megtalálják extrém megrendelésekkel. Mire mond nemet?

Gyakori a „Rambó-kés” vagy más, filmekben látott minta, megkeresnek taktikai késekkel is – ezekre legtöbbször nemet mondok. Általában a vevő kívánsága dönt, de nagy kompromisszumokat nem szeretek kötni. Az a célom, hogy használati tárgyakat készítsek, ne „késszobrokat”. Attól még, hogy valami jól használható, lehet szép is.

Tagja a Magyar Késműves Céhnek. Mire jó egy ilyen társulás?

Segítjük egymást, kiállításokat és vásárokat szervezünk. A céhnek bárki tagja lehet, aki megfelel a tagok által meghatározott szakmai mércének. És még valami: nekünk fontos a törvényesség, vagyis aki nem csak az alkotás öröméért készít kést, adjon számlát, működjön megfelelő vállalkozói formában.

Külföldre is tudnak dolgozni?

A céh egyik célja éppen a piacbővítés, hogy ne egymástól vegyünk el tortaszeleteket, hanem süssünk nagyobb tortát. Szerencsére a magyar kések egyre keresettebbek külföldön.

Vagyunk olyan jók ebben, mint mondjuk a nyugatiak?

Talán még jobbak is. Az utóbbi években többször jártam külföldi kiállításokon, és technológiai fejlettségben, a kivitelezés minőségében Európa élvonalába tartozunk. A színvonalat egyébként a vevők kényszerítik ki: azt tapasztalom, hogy a magyar vevő szúrós szemű, kritikus vásárló, és szeret alkudozni is.

Az okoseszközök korában el is veszíthetnék értéküket az egyszerű használati tárgyak. Ki vesz ma egyedi kést? Körül lehet írni az átlagos késvásárlót?

Semmiképpen. A legkülönfélébb emberek keresnek meg, a legváltozatosabb igényekkel. Ami az időtállóságot illeti: úgy érzem, valahol evolúciós dolog, hogy az ember ragaszkodik a klasszikus eszközökhöz, és hát mi volt fontosabb az emberiség fejlődése során, mint egy jó kés?

Palcsesz Imre
Karcagon született 1987-ben. • A Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait. • A késkészítés fortélyait mások mellett Kocsis Ferenc népi iparművésztől tanulta. • Alapító tagja a 2015 októberében bejegyzett Magyar Késműves Céhnek. • Kunmadarasi műhelyében dolgozik.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.