Békéscsaba eddig a kolbászról volt híres, ám idén ott készült Magyarország legjobb pálinkája is. Nem gondolkodnak árukapcsoláson?

A helyiek feltalálták már ezt a technikát. Ma is hallani a mondást: „Ha csabai kolbász és pálinka van a spájzban, akkor már csak egészség kell a boldogsághoz.” Reméljük, az ország legjobb pálinkája díjjal kitüntetett prémium piros vilmoskörténk sokak boldogságához hozzájárult. Az biztos, hogy az elismerés nálunk nagy örömet szerzett a családban, hiszen már édesapám is komolyan vette a pálinkafőzést. Köztünk úgy öröklődik ez a mesterség, mint a keresztnevünk; már az ötödik nemzedék óta minden elsőszülött fiú Árpád.

Tényleg erős lehet a szakmai elkötelezettségük, hiszen a főzde pálinkáját is Árpád névre keresztelték.

Olyan nevet kerestünk, ami utal a családunkra és a főzőmesteri hagyományra, de a vásárlóink számára is van jelentése. Az Árpád névnek ősi csengése van, ami jól összekapcsolható egy kiváló minőségű, tiszta szeszes itallal. Amikor 2007-ben eldöntöttük, hogy több évtizedes bérfőzés után saját termékkel is kilépünk a piacra, nem volt kérdés, hogy milyen név alatt tegyük. Az Árpád pálinka ma már ernyőmárka, mely mögé több termékünk is felsorakozik.

A saját márka elindítása után szakítottak a bérfőzéssel?

Nem, ma is párhuzamosan működik a két üzletág. Hűek maradtunk korábbi megbízóinkhoz, hiszen a főzde szerves része a város életének. Sokan ma is csak a saját gyümölcsükből főzött pálinkát értékelik igazán, és nincs is ezzel semmi baj. Öröm látni például, ahogy egy 94 éves bácsi évről évre elhozza a házánál termett szilvát, majd szakértő szemmel felügyeli a főzést.

Néhány éve a törvény az otthoni főzést is lehetővé tette. Ezzel sincs baj?

Ez a lehetőség visszavetette mind a bérfőzésből, mind a saját termékeinkből származó bevételeinket, de nem ez a legnagyobb gond. Nagyra tartom a saját munka gyümölcsét, de az otthon főzés szabályozása nem volt kiforrott. A törvénymódosítás óta nemcsak azok főznek otthon, akik kizárólag a háztájira esküsznek, hanem azok is, akik észrevették a „feketézésben” rejlő jelentős üzleti lehetőséget. Sajnos, azt kell mondani, hogy immár a vendéglátóhelyeken is megjelentek az ilyen, pult alatt kimért, házi szeszes italok.

Brüsszel lépései ellenére is?

Már a törvény 2010-es módosításakor sejthető volt, hogy az EU nem fogja szó nélkül hagyni, ha Magyarország a csatlakozási szerződéssel szembemenő szabályokat hoz. El is indult a huzavona, mely oda vezetett, hogy a kormány pár ponton szigorított ugyan, de a lényeg, sajnos, továbbra is változatlan maradt. Ennek köszönhetően a piacon most is ott vannak a „fekete” párlatok. Pálinkának nem nevezném őket, mert sem eredetük, összetételük, sem az előállítási folyamat nem ellenőrizhető, szemben a legális termékekkel.

Tönkreteheti ez a magyar pálinka hírnevét?

Nem használ neki, de a hazai fogyasztók többsége mára kiismerte a pálinkát, és tudja, hová kell fordulni, ha minőségi italra vágyik. A helyzet hasonló, mint a borok piacán: az elmúlt évtizedben nagy újrafelfedezési hullám zajlott le, melynek következtében a közönség már felismeri az igazi értékeket, s a pálinka a gasztronómia részévé vált. Ha valaki jót akar inni, nem a pult alól kér.

A borpiacot a szezonális divatok is befolyásolják. Mennyire jellemző ez a pálinkára?

A trendek jelen vannak itt is. Három-négy éve a trópusi gyümölcsök, a mandarin, a mangó vagy a narancs voltak népszerűek, majd felváltották őket az extrém zöldségpárlatok; jött a répa, a paradicsom vagy a medvehagyma. Volt hulláma a vadon termő gyümölcsöknek is, de ez is csillapodni látszik. Érdekes, hogy minden divatkilengés ellenére az alapízek kimozdíthatatlanok a pozíciójukból. A pálinkafogyasztásban nemcsak az újszerűséget, hanem a hagyományt is keressük; azokat az aromákat, amiket akkor éreztünk, amikor először kaptunk kóstolót nagyapánk szilvájából.

Sokan épp a hagyomány hiányával magyarázzák, hogy a pálinka máig nem vált népszerűvé külföldön.

Bár a nemzetközi színtéren nyilván nem ugyanazt jelenti ez az ital, mint itthon, bízom benne, hogy sikerülhet áttörést elérni. Annál is inkább, mert a magyarországi forgalom növekedésére már nem számíthatunk sokáig, hiszen lassan elérjük a határokat. Én inkább az árainkat tartom a külföldi sikerek egyik fő akadályának. Ha valamivel alacsonyabbak volnának az adókulcsok, versenyképesebb kategóriába kerülhetnének a magyar termékek külföldön. Mi tudjuk, hogy ez különleges minőségű szeszes ital, mely kézzel válogatott, első osztályú gyümölcsökből készül a legnagyobb gondosság mellett, de ahhoz, hogy ezt kint is megértsék, el kell érnünk, hogy levegyék a palackot a polcról.