Magyarok a piacon

Ruhapróba japán whiskeyvel

/ 2017.03.22., szerda 16:52 /

Gombot Milánóból, szabómestert Nápolyból importált a legjobb minőségű, kézzel varrott öltönyöket készítő Galamb Szabóság – mondja a szalon egyik alapítója, Baranyi Csaba.

Farmerben és zakóban érkeztem az interjúra. Hintsek hamut a fejemre?

Miattunk semmiképp! A farmer ma már betört az elegánsabb hétköznapi viseletek közé; láthatjuk, hogy politikusok is hordják nyilvános szerepléseikhez. Mi is tervezzük, hogy készítünk farmernadrágokat is. Ha munkába megyünk, egy megfelelően szabott farmer, inggel és jó zakóval ma már tökéletes választás.

Nyakkendő? Egyes divatblogok már inkább a mandzsettagombot ajánlják.

Az utóbbi években valóban kevesebben hordanak nyakkendőt, így ha az elegancia kellékeiről beszélünk, akár a mandzsettagomb is átveheti a szerepét. De a nyakkendők is változnak; könnyen tudnék olyat mutatni, amit egy lezser stílusú fiatalember is szívesen viselne.

Azt gondolnánk, a változó divatok épp a férfiöltönyök világát befolyásolják legkevésbé.

Ez csak részben igaz. A legjobb minőségű, méretre szabott, az utolsó öltésig kézzel kidolgozott, úgynevezett bespoke-öltönyök fazonjai tényleg nagyjából változatlanok, legalább 50-60 éve. A mostanában felkapottá vált karcsúsított fazonok például 1933 és 1939 között kerültek be a „kánonba” – napjainkban csak az újraéledésnek vagyunk tanúi. Ilyen értelemben az öltönyszabászat erősen konzervatív. Ugyanakkor az anyaghasználat, a kiegészítők és a viselés módja is sok variációs lehetőséget hordoz, és ezekkel él is a divatvilág.

Ha a lényeg változatlan, mi különbözteti meg egyik mesterszabó munkáját a másikétól?

Egyetlen zakó elkészítéséhez több száz szabászati művelet szükséges – egy valódi mester számára ez egy egész univerzum. Ahhoz, hogy egy szalon komollyá váljon, ki kell alakítania saját formavilágát, mely egy avatott szemnek azonnal felismerhető. Apró módosítások, technikai újítások egész sora ölt alakot egy bespoke-öltönyben, ami így egyszerre lehet konzervatív és modern. Sajnos a szakmának ez a szintje itthon ma már nem elérhető, hiszen több mint harminc éve nincs színvonalas szabóképzés az országban.

A korábbi évtizedek Magyarországáról sem a kifinomult elegancia jutna eszünkbe.

Pedig a ’60-as években még létezett itthon igényes szabászati kultúra. Az öltönykészítésnek, mióta világ a világ, két fellegvára létezik, az egyik Nápoly, a másik a londoni Sevil Row utca, ahol kizárólag bespoke-szabászatok találhatók. Utóbbiban a legnagyobb élő mesterek egyike „silent” tréninget tartott, ami arról szól, hogy a tanítványok köré gyűlhetnek, és csöndben figyelhetik, ahogy dolgozik. A mester később elárulta, hogy a ’60-as években még egy magyar szabótól leste el a fogásokat. Sajnos aztán itthon technológiai váltás jött, és mindent maga alá temetett az ipari szemléletű, szocialista konfekció. De azért nem kell kétségbe esni, hiszen a kvarcórák megjelenése is majdnem tönkretette a svájci óraipart, aztán idővel mégis kiderült, mi számít értéknek.

Törekednek a hazai szabókultúra újraélesztésére?

Mi egyedül nem tudnánk megvalósítani – főként azért, mert jelenleg még nem elég erős a polgári réteg ahhoz, hogy ilyen luxusipar épülhessen rá. De a házunk táján vannak terveink: néhány éven belül szívesen nyitnánk egy kis szabóiskolát.

Ott ki lenne az oktató?

Mi inkább a nápolyi irányt követjük, onnan importáltuk a mesterszabónkat, signor Girolamót is. A képzésért, ahogy minden szakmai munkáért, ő felelne. Egyébként amikor elindítottuk a szalont, még nem is gondoltuk, hogy a kitűzött célok eléréséhez gyakorlatilag mindent külföldről kell hoznunk. Megvettük a legjobb minőségű, legdrágább cérnát, de amikor Girolamo mester meglátta, csak csóválta a fejét..

A utolsó gombig minden külföldről jön?

Gombokkal kapcsolatban csak annyit: Magyarországon nem lehet kapni csont vagy kagylóhéj gombot, kizárólag műanyagot. Körbejártuk az országot, de nincs. Végül Milánó mellett kötöttünk ki, ahol egy családi gombgyár kínálatában sikerült találnunk megfelelőt – természetesen csillagászati áron. Az ő mércéjükkel mérve nevetségesen kis mennyiséget rendeltünk, de az idős tulajdonosnő bátorított minket. Mondta, nyugodjunk meg, 1972-ben az apjához ugyanígy kopogott be Armani.

Ezek szerint érdemes Milánóig menni néhány gombért.

Mindent érdemes megtenni, amivel emelhetjük a színvonalat. A ruhadarab anyagát például több mint ötezer, első osztályú szövetmintából választhatja ki a vevő. Olyan ez, mint az éttermek világa: a bableves is lehet finom, de ha kipróbáljuk a molekuláris gasztronómiát, és megtapasztaljuk, milyen, amikor egy falatnyi húsban millió íz tárul fel, akkor megértjük, hogy ez nem a kockás abroszos kategória. A bespoke-öltöny exkluzív termék, sőt bizonyos értelemben inkább szolgáltatás. Ha bejelentkezik egy vendég, megkínáljuk a legfinomabb japán whiskeyvel, és onnantól kizárólag vele foglalkozunk. Az itt töltött néhány óra alatt mellesleg levesszük a méreteit, és kiválasztjuk az anyagokat is, de mindez nem elsősorban az öltönyről, inkább az élményről és a vevőről szól.

Baranyi Csaba

1986-ban született Budapesten. • A Műegyetemen végzett közlekedési mérnökként. • Diploma után az ipari kazánokkal foglalkozó családi cégben kezdett dolgozni. • A céget 2008-ban bátyja, Baranyi Zsolt alapította, majd 2014-ben Csaba vette át az ügyvezetést.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.