A rutén nép jótevője

/ 2001.07.06., péntek 07:52 /

Százötven évvel ezelőtt, 1851. július 3-án született a horvátországi Csáktornyán borostyánkői Egan Ede. A magyar kormányzat által 1897-ben, az északkeleti Felvidéken ő volt a rutén (ruszin) nép szociális felemelésére indított gazdasági program megalapozója.

Egan Ede

Egan Ede eredeti családi neve O'Egan, édesanyja Julie Koch, édesapja Edward (1815-1880) előkelő írországi família sarjaként az angol hatóságok elől menekülve került hazánkba. Jószágigazgatóként dolgozott, majd 1865-ben Vas vármegyében, a Kőszegtől nyugatra, mintegy harminc kilométerre fekvő Borostyánkő községben megvásárolta Batthyány Gusztáv uradalmát. Fia, Ede a családi birtokon ismerkedett meg a gazdálkodás alapelemeivel. 1872 és 1874 között előbb a bécsi mezőgazdasági főiskolán, majd a németországi Halle egyetemén nemzetgazdasági és agrárjogi képzettséget szerzett.

A tudományokkal és gazdálkodási tapasztalatokkal alaposan felvértezett fiatalember 1878 és 1881 között Poroszországban egy több mint 30 000 holdas uradalom jószágigazgatója. Ezekben az években kezdte el szakirodalmi tevékenységét. A következő két évtizedben számos előadást tartott az Országos Magyar Gazdasági Egyesület szervezeteiben, elsősorban a hazai szarvasmarha-tenyésztés és tejgazdaság fellendítését szorgalmazta. Édesapja halála után hazaköltözött, és a borostyánkői családi birtokon gazdálkodott. Előadásaira, publikációira felfigyelt a földművelésügyi kormányzat, és 1883-ban a minisztérium a szolgálatába hívta.

Annál is inkább, mert ebben az időben a népességében is rohamosan fejlődő Budapest élelmezése, különösen tejellátása egyre több nehézséget okozott. A főváros területén csaknem hatezer tehén is "lakott", ezek tejével azonban egyre kevésbé lehetett ellátni a növekvő lakosságot. Ezért mind több környező településből hozták a tejet vasúton és lovas kocsikon. A tehenek nagy részét rossz körülmények között tartották, ezért az állományt gyakran sújtották különféle betegségek. A beteg állománynak, valamint a tej gondatlan szállításának és tárolásának a vizsgálatok szerint szerepe lehetett abban, hogy Budapesten nagy volt a gyermekhalandóság. A gondok megoldásában Egan Edének és az orvos-tudós Kresz Gézának (1846-1901) volt döntő szerepe. Egan kezdeményezésére felállították az Országos Tejgazdasági Felügyelőséget. A kiváló szakembert 1883-ban országos tejgazdasági felügyelővé nevezték ki. Szorgalmazta, hogy a budapesti és a környékbeli tehenészetek gazdái hozzanak létre szövetkezetet, amely mentesíti őket a feldolgozás, a szállítás és értékesítés kockázatától. Így alakult meg 1883 szeptemberében a Budapesti Központi Tejcsarnok, amely a fővárost kitűnő minőségű palackozott tejjel látta el.

Egan Ede eközben előszeretettel foglalkozott a havasi gazdálkodással. A tejgazdaság és a szarvasmarha-tenyésztés fellendítése ügyében járta a vidéket, ekkor figyelt fel az ország két hátrányos helyzetű részére: Erdélyre és az északkeleti Felvidék Kárpátok ívelte területére. Röpiratokban sürgette a kedvezőtlen helyzet megváltoztatását. Egan Edének érdemeiért I. Ferenc József magyar nemességet adományozott "borostyánkői" előnévvel.

Régóta dédelgetett tervei ekkoriban találkoztak a Firczák Gyula munkácsi görög katolikus püspök, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegye országgyűlési képviselői, valamint Darányi Ignác (1849-1927) földművelésügyi miniszter törekvéseivel az északkeleti Felvidéken élő rutén nép felemelésére.

Az 1890-es évek derekára a kormányzat számára világossá vált, hogy a már-már katasztrofális helyzet javítása csak hathatós állami segítséggel és közreműködéssel lehetséges. Így került sor 1896 március elején Budapesten gróf Bánffy Dezső (1843-1911) miniszterelnök és Firczák Gyula püspök találkozójára, ahol titkos, kézírásos megállapodást kötöttek. Minden bizonnyal ez az egyezség volt az elindítója a kezdetben "ruthén", majd később nemzetiségpolitikai megfontolásokból "hegyvidéki" akciónak nevezett kormányprogramnak.

Firczák Gyula és a vidék 14 országgyűlési képviselője 1897 januárjában memorandumot nyújtott be Bánffy Dezső miniszterelnöknek Emlékirat az északkeleti Kárpátok közt és alján lakó ruthén nyelvű nép szellemi és anyagi viszonyainak elősegítése és felvirágoztatása tárgyában címmel.

Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1897. október 3-án, majd november 4-én hívatta Egan Edét, minisztériumának hajdani munkatársát. A tárgyalás után Egan Bereg vármegyébe utazott, hogy a helyszínen ismerje meg a rutén nép helyzetét, majd tapasztalatai után kidolgozta a tennivalókat. Javaslatait bizalmas emlékiratban foglalta össze, amelyet 1898. január 25-én nyújtott be a földművelésügyi tárcához. Lassú fejlődési folyamatban képzelte el a rutén nép gazdasági és szociális felemelését, amely a Bereg vármegyei szolyvai járásból kiindulva fokozatosan kiterjedt volna a Kárpátok koszorú alakú egész hegyvonulatára. Egan úgy látta: a ruténok szinte kilátástalan helyzete mindenekelőtt nemzeti és szociális kérdés. Nemcsak őket, hanem az országban élő többi nemzetiségieket - szlovákok, románok, szerbek és a többi - is elsősorban gazdasági és szociális helyzetük jelentős javításával lehetne megnyerni a magyar kultúrának, a magyar nemzetnek, az országnak.

Részletesen kifejtette, hogy Magyarország hegyvidéki megyéiben is megvannak a lehetőségei egy svájcihoz hasonló, nagyarányú havasi állattenyésztés és rétgazdálkodás kifejlesztésének. Ez azonban csak a kincstár összesen 104 658 katasztrális holdnyi havasi legelőjének bérletbe adásával, a parasztoknak adott tenyészállatokkal, segélyek juttatásával, hitelszövetkezetek létesítésével, valamint az addigi erdőtörvény módosításával lehetséges. Rámutatott: "a ruthén kérdés ma elsősorban gyomorkérdés, s csak másodsorban nemzetiségi kérdés".

Különösen Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékben a nyomasztó földhiány, a nyomor okozta társadalmi feszültségeket a XIX. század utolsó negyedében a nagymértékű zsidó bevándorlás is gerjesztette, mert az újonnan érkezettek szinte teljes egészében a kezükbe vették az ottani pénzügyi világot. Az izraelita tömegeket Oroszországból pogromokkal űzték ki a cári hatóságok, Galíciában pedig üzleti tevékenységükben korlátozták. Betelepülésükhöz igen kedvező helyzetet teremtett a magyar állam liberális politikája, amely az országba költözést nem szabályozta körültekintő bevándorlási törvénnyel.

A XIX-XX. század fordulójának iménti állapotairól, a rutén emberek megnyomorításának megdöbbentő fokozatairól és az Egan vezette hegyvidéki akció erőfeszítéseiről és kezdeti eredményeiről számolt be a korszak egyik legismertebb publicistája, Bartha Miklós (1848-1905), a kolozsvári Ellenzék című lap főszerkesztője, aki hosszú ideig a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője volt. Kazár földön című, 1901 végén Kolozsváron megjelent könyvében - amely a magyar szociográfiai irodalom alapozó műve, és borostyánkői Egan Ede emlékének ajánlotta - érzékletesen számolt be a rutén nép helyzetéről.

Egan Ede 1898. január 25-én benyújtott jelentését és javaslatait csak két és fél hónap múlva, május 21-22-én vitatták meg a Földművelésügyi Minisztériumban, és döntöttek az akció további menetéről. Közben Darányi Ignác, a tárca irányítója Egant miniszteri biztosnak nevezte ki, és megbízta a megszervezendő hegyvidéki kirendeltség vezetésével. Ennek első alakuló ülését március 28-án, Szolyván tartották, amellyel hivatalosan útjára indult a magyar állam anyagi erejével támogatott úgynevezett hegyvidéki akció. Az alakuló ülést követő hónapokban létrejött a programot irányító kirendeltség, amely közvetlenül a földművelésügyi miniszter felügyelete alatt állt. Vezetőjének - miniszteri megbízottként - Egan Edét nevezték ki. A szervezet székhelye kezdetben Szolyva, később a vidék központja, Munkács. Egan a földművelésügyi tárca vezetőjének, Darányinak küldött jelentésében leszögezte: nem a rutén, hanem a szegény hegyvidéki nép segélyezésére irányul az akció, amelyet hármas talapzatra építettek: a föld- és legelőbérletekre, az állattenyésztésre, valamint a hitelszövetkezeti hálózatra.

A mértéktelen uzsora gyökerét Egan abban látta, hogy a jelzáloghitel lehetősége hiányában a nép eddig csak személyi hitelre kapott pénzt a hegyvidéken, ahol a legelterjedtebb minimális kamat 10 forint után heti egy, egész évre 52 forint volt. Sok esetben megtörtént, hogy amikor egy-egy parasztbirtok végrehajtás alá került, összefogtak a környék kocsmárosai és uzsorásai, és azt teljesen értéktelennek nyilvánították. Összejátszottak az árveréskor, és gyakran 20-30 holdas földterületek hihetetlenül olcsón, 10-20 forintért kerültek valamelyik uzsorás tulajdonába. Ezért alakult a szolyvai járásban 11 hitelszövetkezet, amely a terület valamennyi, 56 községében tevékenykedett. "A budapesti bankkörök rideg, csupán a pénzügyi álláspontot szem előtt tartó felfogást" képviseltek, ezért csak az Országos Központi Hitelszövetkezet egyes vezetőinek a segítségével és a helyi erők szervezőmunkájával tudtak létrejönni a hegyvidéki hitelszövetkezetek. A küzdelem akkor élesedett ki a galíciai származásúak és Egan között, amikor a kocsmárosok tudomására jutott, hogy a hegyvidéki kirendeltség a pénzügyminisztertől italmérési jogot is kért a szövetkezetek számára. A miniszteri megbízott ugyanis jól tudta, hogy a gazdasági akció súlypontja a következő: "aki a népnek pálinkát ad, e vidéken csak az tartja kezében a népet". Két veszedelmet akart elhárítani a lakosság feje felől: a szövetkezetek csak zárt formában árusítanának italt, ami csökkentené a napi kocsmázást, illetve ez a forma meggátolná, hogy egészségtelen, hamisított ital kerüljön forgalomba.

Egan Ede megfeszített erővel dolgozott a hegyvidéki akció kiterjesztésén, miközben a függetlenségi párti, azaz az ellenzéki, kormányellenes sajtó heves ellenszenvvel kísérte működését, és azzal vádolta, hogy reakciós politikai irányzatot szolgál ki.

Egan Ede 1901. szeptember közepén tárgyalásokat folytatott Ungváron Firczák püspökkel a hegyvidéki akció további kiterjesztéséről. A megyeszékhelyről reggel indult útnak gyors lovas fogaton Munkácsra, útitársa Rochlitz Nándor királyi főerdész, a hegyvidéki kirendeltség Ung vármegyei megbízottja. Útközben a Hegyfark és Nagyláz községek közötti úton, a Lázi-dombon Egan, mindmáig kiderítetlen körülmények között, lövést kapott. A súlyosan megsérült Egant fogaton vitték vissza Ungvárra, ahol a közkórházban meghalt anélkül, hogy visszanyerte volna öntudatát.

Egan Ede és szülei sírja
a borostyánkői temetőben
(ma Bernstein, Burgenland)

A hetekig tartó nyomozás után a hivatalos vizsgálóbizottság véletlen balesetet állapított meg, de Egan halálának körülményeit a sajtó és a közvélemény hónapokig vitatta. Egyesek öngyilkosságról, mások véletlen balesetről beszéltek. Halálának legvalószínűbb oka: orgyilkosság.

Egan Edét az ungvár-ceholnyai templomban ravatalozták fel. Nagy részvéttel búcsúztatták, a gyászszertartáson ruténok ezrei vettek részt. Ezt követően holttestét Borostyánkőre szállították, ahol Egant a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Már a temetés után felvetődött a gondolat a magyarság és a ruténság körében, hogy emlékművet állítsanak a tragédia színhelyén. Nyomban megindult az adományok gyűjtése, majd Hegyfark község határában, a Lázi-dombon, ahol a miniszteri megbízott halálosan megsebesült, nemsokára vaskerítéssel körülvett feliratos kőkeresztet helyeztek el a szomszédos Ungdaróc falu lakói. Az emlékmű az 1990-es évek elején, az Ungvár és Munkács közötti közút szélesítésekor nyomtalanul eltűnt.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.