Ellenálló, kém, forradalmár

/ 2004.11.18., csütörtök 15:46 /

Ezerkilencszáznegyvenhét november 7-i keltezéssel jelent meg a 13240/1947. számú kormányrendelet, amely felülbírálta a nemzeti ellenállási mozgalom addig elismert résztvevőinek érdemeit. Mindazokat, akik a kommunista párt számára nem voltak kívánatosak, utólag kizárták a múltból, "a nyugati imperialisták ügynökeinek" minősítették őket, akik "nem lepleződtek le a felszabadulás során". Erre a sorsra jutottak a Független Kisgazdapárt részvételével, Bajcsy-Zsilinszky Endre közreműködésével megalakított Magyar Front tagjai is.

A Magyar Szociáldemokrata Párt antikommunista jobboldalát képviselő, a "népi demokrácia" első számú ellenségének számító Peyer Károly által megszervezett antifasiszta ellenállási mozgalomról - bár Nagy Ferenc miniszterelnök 1946 nyarán hivatalos okmányt bocsátott ki a számukra - szinte semmit sem tudtak a "koalíciós időkben". Pedig a szociáldemokraták még 1942 augusztusában titkos megállapodást kötöttek az ifjabb Horthy Miklós környezetét képviselő Kádár Gyula vezérkari ezredessel és Ullein-Reviczky Antallal egy titkos, németellenes rádió felállításáról.

A Magyar Szabadság Rádió vezetője Makkai János kormánypárti képviselő, helyettese pedig a Peyer Károlyhoz közel álló Pisky-Schmidt Frigyes újságíró volt. A rádió adása a németek bevonulása, 1944. március 19-e után megszűnt, de munkatársai megalakították a Magyar Szabadság Mozgalmat, és önfeláldozóan harcoltak a nyilasok és a németek ellen. Azok, akik életben maradtak, így Pisky-Schmidt Frigyes és Gábor Róbert is, 1945 tavaszától kezdve szembeszegültek a kommunista párt egyeduralmi törekvéseivel. Felderítették az ÁVO tevékenységét, és az adatokat Nyugatra juttatták, vállalva az újabb üldözéseket. 1947 végén és 1948-ban a "jobboldali szociáldemokrata összeesküvők" közül egyeseket halálra, másokat hosszabb börtönbüntetésre ítéltek. Érthető, hogy a történetírásunk, amely évtizedeken át csak a kommunista ellenállók dicséretét zengte, megfeledkezett a Magyar Szabadság Rádióról. A hajdani adó egyik későbbi ellenálló munkatársa, Pisky-Schmidt Frigyes akkori felesége, Beczássy Piroska még ma is él, és lapunknak felidézte az emlékeit.

- Ezerkilencszázhúszban születtem, a második világháború kitörése idején tizenkilenc éves voltam - kezdi élettörténetét. - 1939-ben a Pesti Hírlap kiadóhivatalában dolgoztam, később ugyanennél a lapnál lettem újságíró. Erre 1942-ben került sor, amikor a lapnak el kellett küldenie a zsidó munkatársait, s a munkakörük megürült. Addig is írtam a lapnak, de csak egy-két cikket hoztak le tőlem.

- Ebben az időben milyen politikai nézeteket vallott?

- Amikor beléptem a laphoz, még nem politizáltam, csak 1940 vége felé éreztem úgy, hogy nekem is állást kell foglalnom. Apám tizenöt éves koromban elhagyott bennünket, a Nyilaskeresztes Párt tagja lett, és egy "birodalmi német" nő volt a szeretője. Talán ezért is utáltam annyira a nácikat. Baloldali lettem, nem utolsósorban Faludy György hatására, akinek a Villon-átköltéseit nagyon szerettem. S persze az sem volt mellékes, hogy a Pesti Hírlap ellenzéki lap volt, sok zsidó kollégával barátkoztam össze. Emlékszem Fischer Artúrra, Schmidt Verára és másokra. A lap tulajdonosa Légrády Imre volt.

- Hogyan lett a Magyar Szabadság Rádió munkatársa?

- Akkori férjem Pisky-Schmidt Frigyes volt. Szintén baloldali érzelmű ember, később szociáldemokrata. Neki a legjobb barátja volt Csikós Jenő, a honvéd vezérkari főnökség második osztályán dolgozó alezredes. Ő megkérdezte a férjemtől: mit szólna hozzá, ha behívnák katonának, de nem küldenék a frontra, hanem egy bizalmas feladatot kapna. Egyenruhát sem kellene viselnie, így dolgozna egy titkos, antifasiszta rádióban. Gondolhatja, hogy örömmel fogadta el ezt az ajánlatot, hiszen szívből gyűlölte Hitlert.

- Önök az akkori törvények szerint száz százalékig árjának számítottak. Mégis miért gyűlölték annyira a nácikat?

- Sok zsidó barátunk volt, akiket egymás után hívtak be munkaszolgálatra. A magyar hadseregbe vonultak be, de tudtuk, hogy a németek állnak a háttérben, meg azok a katonák és politikusok, akik kiszolgálták őket. Ugyanakkor a "keresztény-nemzeti középosztály" tagjaival nem találtuk meg a hangot, sem a férjem, sem én.

- Gondolom, leginkább az angolokkal szimpatizáltak. Felső kapcsolatuk, Csikós Jenő is így gondolkodott?

- Természetesen. Ő intézte el, hogy amikor megkezdődött a középhullámú adás, a házunk előtt minden este megjelent egy katonai autó, és kivitte a férjemet Budaörsre, a Lanária-telepre. Ott működött a rádióadó. Eleinte csak a férjem dolgozott a rádiónak, aztán később én is engedélyt kaptam, s megnézhettem, hol dolgozik. Később én is bemondó lettem, és szerkesztettem is. Felváltva dolgoztunk a férjemmel, nemcsak középhullámon, de a 33 méteres rövidhullámú adásnak is. Megismerkedtem a postaműszaki tisztekkel, akik a berendezéseket működtették: Szélig Miklóssal, Bánki Istvánnal és a többiekkel.

- Ki fizette a rádió működésének költségeit?

- Gondolom, a Hadügyminisztérium és a vezérkari főnökség adta a pénzt. De ezekről a részletekről nem sokat tudtam, csak azt, hogy a férjem zsoldot kapott.

- Honnan vették azokat a híreket, amelyeket bemondtak?

- Munkatársak dolgoztak nekünk, akik figyelték az idegen nyelveken sugárzó adókat, és elkészítették a hírösszefoglalókat. Fejér Domokos és a felesége a szláv nyelvű adásokért felelt, mindenekelőtt a szlovák és a lengyel adókért. Fried Lili a francia adók hírműsorait dolgozta fel. A legfontosabb hírforrásunk természetesen a BBC volt. Kommentátoraink is voltak: Pisky-Schmidt Frigyes, Tombor Jenő, Pados Pál, Kis Károly. Gyakran katonai elemzések hangzottak el, igyekeztünk ellensúlyozni a nácik katonai propagandáját. Amikor értesültünk róla, hogy a németek megszállták Magyarországot, a rádió összes dokumentumát elégettük. Ami a zsidókat illeti, a róluk szóló hírek eljutottak hozzánk, de ellenőrizhetetlenek voltak. Nem akartuk kitenni magunkat a támadásoknak, ezért nem adtuk tovább őket. A zsidók többsége amúgy sem hitte el, hogy Lengyelországban gettók és gázkamrák léteznek. Jól emlékszem rá, hogy a férjem 1943-ban államvizsgázott, és a korrepetáló tanára zsidó ember volt. Felajánlottuk neki, hogy szerzünk neki hamis papírokat, bújjon el velük, mert rettenetes, ami a környező országokban a zsidókkal történik. De nem hitt nekünk, azt mondta, hogy amit elmeséltünk neki, az nem igaz.

- Furcsa, hogy a Szabadság Rádiónak alig volt visszhangja. Még a szélsőjobboldali lapok sem tiltakoztak ellene.

- Ez valóban meglepő. Egyszer azért egy légiriadó alkalmából, az óvóhelyen hallottam egy munkás külsejű embert. Kiderült, hogy utálom a nácikat, erre elárulta, hogy ők hallgatják a mi adónkat. De ez volt az egyetlen visszajelzés. Azért sem volt több, mert sem a férjem, sem én nem árulhattuk el, hogy hol dolgozunk. 1943 őszén Budaörsről beköltöztünk a Klotild utcába, a Pesti Hírlap nyomdájával szemben. Egy kiürített földszinti lakásba, amit egy zsidó családtól vettek el. Az adót a fürdőszobába telepítették. Ekkortól már én is dolgoztam a rádiónak.

- A német megszállás után a rádió adása megszűnt, viszont mindazok, akik részt vettek benne, bekerültek az ellenállási mozgalomba.

- Ezt a férjem kezdeményezte. Csalogány utcai lakásunkra összehívta a barátait. Ott alapították meg a Magyar Szabadság Mozgalmat. Későbbi férjem, Kárpáthy Gyula vett részt benne, meg Tombor Jenő, Pados Pál, Ivándy Ernő, Csillag Mátyás, Stollár Béla, Schön János és még néhányan. Áprilistól kezdve röplapokat adtunk ki és üldözötteket bújtattunk. A sajtócsoport több mint ötven röplapot adott ki, egyenként háromezer példányban. Volt, amelyik arra hívta fel a magyarokat, rejtsék el az üldözött zsidókat, a másik pedig leleplezte a pestiek előtt a vidéki deportálások borzalmait. Ivándy Ernő írta őket. Fegyveres akciókat csak a nyilas államcsíny, október 15. után hajtottunk végre. Kétszer is elfogtak a nyilasok, de sikerült megszöknöm. 1944. december 25-én rajtaütöttek az embereinken. Huszonöt fiatal ellenálló halt hősi halált, elsőnek a vezetőjük, Stollár Béla főhadnagy. A Klotild utca, ahol mindez történt, ma az ő nevét viseli.

- Bár önt 1946-ban a csoport többi életben maradt tagjával együtt Nagy Ferenc miniszterelnök is kitüntette ellenállási tevékenységért, két évvel később már bevitték az Andrássy út 60.-ba. Az államvédelmi hatóság mint "kémgyanús személyt" hallgatta ki, de néhány óra múlva elengedték.

- Ez már egy másik történet. Pisky-Schmidt Frigyes, akitől időközben elváltam, Gábor Róberthez hasonlóan Peyer Károly neves szociáldemokrata vezető belső köréhez tartozott. Peyert a kommunisták gyűlölték, megvádolták és végül emigrációba kényszerítették. Barátai is erre a sorsra jutottak. Első férjemet azzal vádolták, hogy amerikai kém, és a Budapesti Népbíróság 1948 februárjában nyolcévi fogházra ítélte. De szerencsére addigra már Nyugatra menekült, csak az új feleségét tartóztatták le, aki hét évet töltött Kistarcsán. Én jutottam volna erre a sorsra, ha időközben nem válok el tőle. A barátját, Gábor Róbertet, aki állítólag megszerezte az ÁVH tagjainak teljes névsorát, halálra ítélték, de szerencsére neki is sikerült megszöknie.

- Ötvenhatban újra politizálni kezdett...

- Második férjem, Kárpáthy Gyula írt egy Zrínyi című darabot, amit bemutatott a Néphadsereg Színháza, a mai Vígszínház. Bár közben elváltunk, szerzett nekem egy állást Békéscsabán, az ottani színházban: művészeti titkár lettem 1956. augusztus 1-jétől. Amikor kitört a forradalom, elmentem néhány ottani gyárba megszervezni az új hatalmat. Aztán egy teherautóval feljöttem Pestre, és orvos nagybátyám elhelyezett a Vöröskeresztnél. Közben az Írószövetség összekötőjeként működtem, hoztam és vittem a kéziratokat Déry Tibor, Tamási Áron és mások között, a második férjem megbízásából szerveztem az ellenállást, amíg fel nem oszlatták az írószövetséget. Aztán engem is kitettek a Vöröskereszttől. Valamiből meg kellett élnem a kislányommal. A Széna téren egy lottózóban kötöttem ki. Onnan áthívtak a szomszédos OTP-be, ahol pénztáros voltam a nyugdíjazásomig.

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Az Orbán-modell alappillérei – Magyarország, projektország?

Hogyan sikerül a Fidesznek 2017 végén is vezetni a népszerűségi listát? Miért támogatja őket sok baloldali is? Hogyan érték el, hogy tömegek egzisztenciája függjön a sikerüktől? Ezekre a kérdésekre is válaszol egy új tanulmánykötet – illetve a friss Heti Válasz.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.