Két ügynök: a monsignore és a szerelő

/ 2001.05.04., péntek 07:41 /

Charles Fenyvesi (Fenyvesi Károly), a tekintélyes washingtoni író és újságíró mindig szívesen foglalkozott történelmi témákkal. Most, hogy az Egyesült Államokban kutathatóvá váltak második világháborús levéltári anyagok, mindent áttanulmányozott, amit a magyar-amerikai kapcsolatokról talált. Kutatásaihoz a XX. Század Intézettől kapott ösztöndíjat. Sorozatunk, amelynek első három epizódját előző számainkban olvashatták, a magyar történelem eddig legfeljebb sejtett, krimiszerűen izgalmas epizódját idézi fel. A história most folytatódik.

Amerikai B-17-es nehézbombázók bevetésen

Ezerkilencszáznegyvennégy október 7-én, délelőtt 10 óra 15 perckor hat B-17-es nehézbombázó szállt fel két század vadászrepülőgép kíséretében az olaszországi Bariban az Egyesült Államok katonai bázisáról, és a németek által elfoglalt Szlovákia felé vette az irányt. Három és fél órával később Besztercebánya közelében a hegyek közt szálltak le a partizánok Tri Duby nevű rögtönzött repülőterén. A gépeken utazott az OSS (Amerika háborús hírszerző szervezete, a CIA elődje) tizenöt embere. Néhányuk lelőtt szövetséges pilótákat és fogolytáborokból szökött katonákat kutatott fel és mentett ki, akiknek addig a Csehszlovák Belső Erők nevű földalatti antináci szervezet adott segítséget. A többieknek Hitler hírhedt Festung Europájának egyéb területeire kellett beszivárogniuk. A repülőgépek 150 bazookát (páncélöklöt), 100 géppuskát meg lőszert szállítottak a partizánok és a szeptember óta velük dolgozó OSS-csapat számára.

A nemrég hozzáférhetővé tett OSS-dokumentumok részleges leírást adnak a magyarországi Detroit-akcióról, amelynek során két magyar ügynököt küldtek vissza hazájába. Egyikük római katolikus pap és pápai kamarás, "monsignore" volt. 1901-ben született Szolnokon. Mivel jogtudományt tanított a vatikáni egyetemen, személyesen ismerte a pápát és a fő bíborosokat. Hű támogatója volt a Habsburg-monarchia restaurációjának. A másik ügynök baloldali érzelmű szerelő, az OSS szerint rádiótechnikus és üveges volt. 1902-ben született egy zalai faluban. Az 1919-es elbukott kommunista forradalom után Bécsbe menekült, majd Rómában élt.

Mindkét ügynök szerepelt az OSS olasz listáján, amelyet 1943 szeptemberében, az olaszországi partraszálláskor állítottak össze. Apor Gábor, az OSS egyik tanácsadója ajánlotta őket, régi náciellenes, volt vatikáni magyar követ, aki az 1944. március 19-ei német megszállás után tiltakozásképpen mondott le.

Amint - a több hónapos kiképzés után - megérkeztek Tri Dubyra, különváltak, és szlovák partizánok segítségével jutottak át a magyar határon. A monsignore az amerikai kormány üzenetét vitte Horthy Miklós kormányzónak; a másik ügynöknek Budapesten kellett ellenállási csoportot szerveznie.

Csak egyikük élte túl a háborút.

A Moly-akció

A monsignorénak, vagyis Magyary Gyulának Francis Moly volt a fedőneve. Kedves, jóképű, közvetlen férfi volt - emlékezett vissza egy nemrég Washingtonban adott interjúban az OSS egykori főnöke, Abram Gilmore Flues -, úgy 165 centiméter magas, vékony testalkatú, barna szemű, sötétbarna hajú, finom, bátor ember.

Flues háborús jelentése szerint Magyary először Vámosladányban állt meg, ahol találkozott a helyi pappal, s a tőle kapott reverendában jutott át a közeli faluba, Zselizbe. Magyary misét celebrált, majd vonattal Esztergomba utazott, hogy beszéljen régi barátjával, Serédi bíborossal, Magyarország hercegprímá-sával.

Amikor az érseki palotához ért, megvárta, amíg barátja két vendéget az autójához kísér, majd megszólította. Serédi megdöbbent, hogy a vatikáni monsignore bejelentés nélkül érkezett Esztergomba. Nyomban magánlakosztályába hívta.

Zárt ajtók mögött Magyary elmondta, hogy mielőbb át kell adnia Horthynak az amerikai kormány felszólítását a feltétel nélküli fegyverletételről. Serédi úgy gondolta, hogy Magyarország kétségkívül elvesztette a háborút, és Magyarynak minden tőle telhetőt meg kell tennie a vérontás megfékezésére. Majd megölelte, megcsókolta barátját, és megígérte, hogy másnap misét fog mondani küldetése sikeréért.

Magyary Esztergomból vonattal Budapestre utazott, ahol - folytatódik Flues beszámolója - felkereste régi barátját, aki jogtudományt tanított. Magyary elmagyarázta, hogy azonnal találkoznia kell a kormányzóval. Professzorkollégája felhívta Pongrácz Pál vezérőrnagyot, és kérte, hogy szervezze meg a találkozót. Pongrácz 1944. október 14-én este autóval a budai várba vitte Magyaryt, odaszólt az őröknek, majd bevezette Vattay Antal vezérezredes irodájába.

Magyary elmondta Vattaynak, hogy a szövetségesek titkos megbízottja, ismeri a szükséges kódokat és hullámhosszt, majd kérte, hogy hívják oda Tost Gyula ezredest, aki tudomása szerint Horthy bizalmi embere. Amikor Tost megérkezett, Magyary megmutatta a rejtjelkulcsot. Tost kíváncsi volt, hogy tudna-e rádióüzenetet küldeni délre. Magyary azt felelte, hogy a rádiós Szlovákiában tartózkodik, és a kristály őnála van. Tost felvetette, hogy a kristályt elkészíthetik a kormányzó egyik rádiógyárában, de szombat lévén, csak hétfőre lenne kész. Aztán Vattay megkérdezte Magyarytól, hogy kivel kell beszélnie, hogy teljesítse küldetését. A kormányzóval, méltóságos uram, felelte Magyary. Ezután Vattay elment Horthyhoz, és azzal a hírrel tért vissza, hogy a kormányzó aznap este kilenckor fogadja Magyaryt.

Pontban kilenckor Magyaryt bevezették Horthy dolgozószobájába. Négyszemközt beszéltek.

Magyary elmondta, hogy a korábbi vatikáni követ, a másként gondolkodó Apor Gábor által vezetett csoporthoz tartozik, és a szövetségesek küldték. A hazájuktól távol élő magyarok úgy látják, hogy Magyarország elvesztette a háborút. Apor Gábor és Ullein-Revicky Antal, a svédországi nagykövet felajánlották, hogy közvetítők lesznek. Legfőbb ideje, hogy akcióba lépjünk. "Sok veszélyt vállaltam - mondta Magyary -, hogy közölhessem: úgy látjuk, hogy Magyarországnak feltétel nélkül meg kellene adnia magát a szövetségeseknek, az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak egyaránt".

Horthy válasza: "Igen, professzor úr, én is így látom. És már meg is tettem a kellő lépéseket, amikor Churchill Moszkvába látogatott". (A titkos békedelegációra célzott, melyet október első napjaiban küldött Moszkvába.) Magyary ekkor rájött, hogy az események fölöslegessé tették akcióját, amiért jött, már elkezdődött.

Horthy beszélt a március 19-ei német megszállásról, és elmondta, hogy Hitler megfélemlítette. Beszélt a magyar kormány szadista tagjairól, a Gestapo zsidóüldözéseiről, és hogy Budapesten a nácik törekvéseinek nagy részét sikerült meghiúsítania. Beszélt azokról az amerikaiakról, akikkel fiatal tengerésztisztként barátkozott össze, és számtalan kapcsolatáról a britekkel. Bevallotta, hogy az angolszászokat jobban kedveli, mint az oroszokat. Aztán kijelentette, hogy Magyarország érdekei fontosabbak, mint a személyes biztonsága. Hogy hajlandó lenne vérpadra menni, ha azzal megmenthetné Magyarországot. Ha lenne elég katonám a főváros megvédéséhez - mondta -, kinyilvánítanám harci szándékomat a nemzetnek. Miután gratulált Magyarynak, hogy sikerült eljutnia Magyarországra, a nemzet nevében kifejezte háláját. Ezután Magyary távozott. A találkozó másfél óráig tartott.

Néhány óra múlva, hajnalban a Gestapo elhurcolta Horthy fiát, ifjú Horthy Miklóst, a kormányzó pedig - Magyary szerint az esemény hatására - a rádióban kihirdette a fegyverszünetet. A beszédet hallgatva Magyary olyan kifejezésekre lett figyelmes, amelyek az előző esti beszélgetés során hangzottak el. Magyary úgy vélte, hogy látogatása felbátorította Horthyt, némiképp hozzájárult elhatározásához.

A németek által kitervelt nyilas puccs után Magyary először egy ferences kolostorban talált menedéket, majd egy Budapesthez közeli erdőben, végül egyik unokatestvérénél. A Gestapo és a nyilasok olyan nagy erőkkel vadásztak Horthy párthíveire, hogy Magyary két és fél hónapig nem merte kitenni a lábát unokatestvére házából. Édesanyja ezalatt ötször járt náluk, de Magyary csak egy ajtórésen át leste őt. Két éve nem látták egymást, mégsem fedte fel magát.

1945. január 2-án egy amerikai bomba félig elpusztította az unokatestvér otthonát, ezért Magyary a Szent Margit Intézetbe menekült. Az is nagyrészt romokban hevert, mélyen fekvő pincéje azonban még lakható volt. Magyary beszélt a főnöknővel, akiről kiderült, hogy régebben a pennsylvaniai Philadelphiában teljesített szolgálatot. Ezen felbátorodva elárulta, hogy menekülő. "Pap vagyok, és üldöznek a nácik", mondta a főnöknőnek. "Ha úgy gondolja, hogy veszélyes a jelenlétem, távozom." A főnöknő mosolyogva azt felelte: "Drága tisztelendő úr, a házban nem ön az első üldözött. Van itt két szökött francia fogoly, egy lengyel és három magyar menekült, akiket Szálasi kerestet". Magyary biztonságban érezhette magát, és február 11-éig, az oroszok megérkezéséig tartózkodott az intézetben.

Magyary be tudott volna számolni az OSS-nek arról, hogy Budapesten az orosz katonák fosztogatnak és nőket erőszakolnak meg, de nem jutott hozzá a kristályhoz. Flues jelentésében Magyaryra hivatkozva azt írta, hogy október 16-án, miután a kormányzó kihirdette a fegyverszünetet, a németek lelőtték Tostot, miközben hősies őrök maroknyi csoportjával meg akarta menteni Horthyt a németek bosszújától.

A Kora-akció

A másik magyar ügynök, akit az OSS 1944 októberében hazaküldött, a Steve (vagy Stefan) Kora fedőnevű, 42 éves Kovács Pál volt. Az OSS szerint az 1919-es bolsevik forradalom idején a baloldali mozgalomban részt vevő Kovács Rómában telepedett le. Nős volt, két gyermekkel. Önként vállalta a veszélyes feladatot, hogy Budapesten ellenállási csoportot szervezzen.

Néhány nappal azután érkezett meg a fővárosba, hogy a B-17-esek október 7-én leszálltak a szlovák hegyekben. Először Kertész Gézával lépett kapcsolatba, a futballedzővel, akivel néhány évvel korábban Olaszországban barátkozott össze. Miután Kovács elmagyarázta, hogy mi küldetése célja, Kertész és felesége úgy határoztak, hogy elbújtatják a lakásukban, és segítenek feladata teljesítésében. Kertészné 1947. január 21-én kelt és a budapesti amerikai missziónak címzett angol nyelvű levele szerint Kertész Géza azonnal toborozni kezdte legközelebbi barátait, Kovács pedig azt ígérte, hogy ha a szövetségesek megérkeznek Budapestre, az Egyesült Államok megvédi a csoport tagjait.

Kovács nálunk lakott (a Zichy Jenő utca 40.-ben), ezért állandó életveszélyben voltunk" - folytatódik Kertészné levele. "A csoport tagjainak a lakásunkból adta az utasításokat. Kovács teljesen megbízott a férjemben. A Kovács által Dallamnak elnevezett csoport minden este Kertészék otthonában találkozott."

Kertészné felsorolja a tagokat: Tóth Potya István, Jánosik Ernő, Béla és Miklós, Holecska Tibor, a Toghia fivérek, Gyula és Sándor, Kudar Lajos csendőr alezredes, Nyerges P. és Korondi B. csendőr kapitányok. 1944. december 5-én, írta Kertészné, a nyilasok mindannyiukat letartóztatták és átadták a Gestapónak, amely megkínozta őket. 1945 februárjában a csoport következő hat tagját végezték ki a belügyminisztérium udvarán: Jánosik Ernő és Miklós, Kertész Géza, Tóth Potya István, Kudar Lajos és Kovács Pál.

A csoport többi tagja börtönbe került.

A fentieket az OSS magyar részlegének munkatársa, Martin Himler igazolta. "Noha az Egyesült Államok egyetlen szervezetéhez sem érkezett igénybejelentés - írta Himler -, tisztelettel arra kérjük az amerikai hatóságokat és szervezeteket, hogy szükség esetén mérlegeljék a kárpótlást."

A meggyilkoltak özvegyei az amerikai követség segítségét kérték, de azt javasolták nekik, hogy forduljanak valamelyik segélyszervezethez. Ezután a bostoni székhelyű Unitárius Segélybizottságnak írtak, amely azt válaszolta, hogy bár kész segélyben részesíteni a családokat, hosszú távú anyagi támogatást nem nyújthat, mivel csak végszükség esetén adhat segítséget. Az unitáriusok rámutattak, hogy az amerikai kormány erkölcsi elégtétellel tartozik az özvegyeknek az amerikai hadsereg győzelméért hozott áldozatukért. Az ide vonatkozó akta nem tartalmaz egyetlen kárpótlásról szóló dokumentumot sem.

Viszont van egy másik angol jelentés is - 1946-os dátummal Szentgyörgyi Andor vizsgálóbiztos írta alá -, amely fényt derít Kovács Pál OSS-ügynök és az öt magyar ellenálló letartóztatására és kivégzésére.

A vizsgálóbiztos szerint a csoport német csapatmozgásokat, légierő-összevonásokat figyelt meg. Toghia Gyula üzletében rejtjeles üzeneteket írtak, amelyeket futárral a szlovákiai Lévába küldtek, ahol az OSS rövidhullámú rádióadót működtetett. Főként Toghia Gyula pénzéből német egyenruhákat és kézifegyvereket vásároltak. De mielőtt hasznukat vehették volna, 1944. december 6-án az egész csoportot letartóztatták a magyar kémelhárítás ügynökei.

Ezután következik a letartóztatás okának ponyvaregényszerű ismertetése.

Budapesten Kovács egy bordélyházban megismerkedett Bényi Máriával. Ő és barátja, Kertész néhányszor megemlítették a prostituáltnak - valószínűleg részegen -, hogy Budapest felszabadítása után orosz kapcsolataik révén rendkívül fontos emberek leszek. A lány - akinek Csengery utcai lakásában Kovács többször is járt - ezt elmesélte a stricijének, az egykori őrmesternek, a nyilaskeresztes Dósa Gábornak.

December 6-án, délután négy óra tájban Kovács átment Bényi Máriához. Mikor belépett a lakásba, Dósa a díványon feküdt, majd a lány kérésére vonakodva elment. Fél óra múlva magyar kémelhárító detektívekkel tért vissza, akik letartóztatták Kovácsot.

A továbbiakról a vizsgálóbiztos csak hallomásból tudott. A csoport egyik életben maradt tagja szerint a detektívek megtalálták Kovácsnál a noteszét mindazoknak a nevével és címével, akiket összetoborzott. De az is lehet - veti fel a vizsgálóbiztos -, hogy Kovács ügynök a brutális kínzás hatására vallott. Mindenesetre másnap már minden ellenálló a kémelhárítás őrizetében volt. Február 5-e és 11-e között hat embert akasztottak fel, köztük Kudart is, aki - a vizsgálóbiztos szerint - csak együttműködött Kováccsal, de nem volt a csoport tagja.

A vizsgálóbiztos szerint Dósa jelentette fel Kovácsot. Bényi Mária ugyanis sírva mesélte el a házmesternek a tragikus nap estéjén, hogy Csöpi (azaz Dósa) bejelentésére egyik barátját letartóztatták. Bényi szobatársa emlékezett rá, hogy kora délután Dósa bizalmasan közölte vele: elintézte, hogy aznap valakit letartóztassanak. Mivel más tanúk szerint Dósa rettentő féltékeny volt, a vizsgálóbiztos úgy gondolta, hogy Dósa indítóoka a féltékenység volt.

A vizsgálóbiztos megpróbálta felkutatni azt a hat embert is, akik megkínozták a csoportot. A főtisztet, Tóth Gyula kapitányt háborús bűnösként már elítélték és kivégezték a foglyokkal szemben elkövetett kegyetlenkedéseiért. Öt társának nyoma veszett.

A kedves öregember

Budapestre bevonuló orosz csapatok

Miután az oroszok elfoglalták Budapestet, Magyary jelentkezett náluk, és felfedte kilétét. Későbbi visszaemlékezése szerint az oroszok alapos és idegőrlő vallatásnak vetették alá, aztán átadták az amerikai hatóságoknak. Ő számolt be először az OSS-nek az ideiglenes magyar kormány nem kommunista tagjainak mélységes pesszimizmusáról és személyes biztonságuk miatti aggodalmukról. Jelentését az OSS elküldte a pápának, ami arra utal, hogy a pápa annak idején tudott a monsignore küldetéséről, sőt valószínűleg jóva is hagyta.

Magyary visszaküldéséhez Olaszországba az amerikaiaknak a szövetségesek felügyelőbizottságában az oroszok engedélyét kellett kérniük. Magyar állampolgárok esetében az oroszok többnyire húzták-halasztották az efféle kérés teljesítését, vagy egyszerűen visszautasították. Az ettől tartó amerikaiak Magyaryt kilenc amerikai pilóta és két angol alattvaló közé tették, akik a hazatelepítésükre vártak.

1945. április 17-ei beszámolóját Flues a következőkkel zárta: "Olaszországban jelentést tett az OSS-nek, majd a Vatikánnak, teljesítette küldetését. Ez a bátor és talpraesett ember minden dicséretet megérdemel merész akciójáért, melyet nem jutalom reményében, hanem hazájáért és a szövetségesek győzelméért hajtott végre."

Miután Magyary az amerikai kormánytól magas kitüntetést kapott, visszatért a Vatikánba, és 1960-ig, nyugalomba vonulásáig jogtudományt tanított. Latinul és olaszul adott elő, de beszélt németül, angolul és franciául is. Egy ideig a magyar akadémia vezetője volt Rómában, ahol a hidegháború idején segített a magyar menekülteknek letelepedni, majd a Máltai Szeretetszolgálat káplánja lett. Először a papoknak fenntartott egyik vatikáni épület, majd a máltai lovagok impozánsabb központjának kis lakásában élt 1988-ban bekövetkezett haláláig. Az 1944-ben nagy szolgálatot tett unokatestvére lányának hátrahagyott egy dokumentumokkal teli dobozt. Utolsó kívánsága az volt, hogy a dobozt halála után harminc évig ne nyissák ki.

Amikor e sorok írója felkereste négy barátját, nem hitték el, hogy valaha is hírszerző ügynök volt. (Bár Kállay Kristóf, a volt miniszterelnök most Budapesten élő fia és a Máltai Lovagok egykori vatikáni nagykövete tudott az 1944-es missziójáról.) "A monsignore közeli kapcsolatban állt Apor Gáborral, de nem hiszem, hogy ügynök volt" - mondta az 1956 óta Rómában élő Mihályi Géza.

Mindenki Gyula bácsija nagyon kedves, szelíd ember volt, szerette a baráti összejöveteleket, a jó ételeket, sokat nevetett, és imádta a gyerekeket - mondta a floridai Saratosában Graff Klára, aki gyakran találkozott vele, mikor az ökumenikus kongresszus idején az amerikai püspököknek dolgozott.

"Gyula bácsi szerény ember volt - mondta a marylandi Cockeysville-ben Visy Ágnes, aki a háború után ismerkedett meg vele mint szülei barátjával. - De volt benne büszkeség, végül is egy tudós volt, teológiai, jogi és egyéb doktorátusokkal."

Visy sosem hallotta a háború alatti tevékenységéről beszélni. A hit volt számára a legfontosabb, alig volt nap az életében, hogy ne mondott volna misét. Végül Visy arra emlékezett vissza, hogy egyik amerikai látogatása alkalmával azt mondta: ő legjobban a hálátlan feladatokat szereti, így például szívesen vállalja az egyház felkérésére egy boldoggá vagy szentté avatási perben az advocatus diaboli szerepét.

(Folytatjuk)

Charles Fenyvesi
(Tornai Szabolcs fordítása)

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.