Látókör: Eszmék zűrzavara

/ 2006.05.04., csütörtök 15:54 /

A "mi történt" (és persze miért) kérdésre tucatszám születnek a válaszok, a magam részéről most csak az eszmék és eszmei pozíciók dimenzióját tartom szem előtt, hogy egy kicsit részletesebben érvelhessek.

Medgyessy Péter koncepciótlan és korlátlan osztogatásból álló politikáját legföljebb némi populizmus és francia típusú republikanizmus színezte. Gyurcsány Ferenc már régebben ismert volt arról, hogy foglalkoztatják ideológiai kérdések is. A hatalom átvétele után az egyetemes ideológiák szintjén az MSZP útkeresése intenzívebbé vált, amit viszont négy dolog is nehezített. Egyrészt az SZDSZ ismét jónak látta baloldali liberális ideológiai elkötelezettségét megerősíteni a kampány céljaira (oktatási esélyegyenlőség, állam és egyház határozottabb szétválasztása). Másrészt a nyugati baloldal harmadikutas koncepciója véglegesen kifulladt. Harmadrészt a baloldali eszmekörben nehezen igazolható a miniszterelnök gazdagsága. Negyedrészt a baloldali programokhoz rendszerint szükséges aktív és intenzív állami tevékenység finanszírozása egyre súlyosabb nehézségekbe ütközött: a jóléti állam már régóta létezik, így nehéz azt "továbbfejleszteni" - maradtak az autópályák. Az MSZP politikájában és kampányában az egyetemes eszmék közül lényegében csak a társadalmi igazságosság egalitárius felfogása je- lent meg. Ám a két nagy párt egymáshoz való viszonyát legalapvetőbben befolyásoló aktuálpolitikai eszmekörön belül az MSZP - a rendszerváltás óta először - kezdeményezőleg lépett föl, mégpedig négy kérdés kapcsán.

Az egyiket maga is készen találta: ez volt a kettős állampolgárság ügye. A kezdeményezést azzal vette át, hogy határozott nemmel válaszolt, ami ebben az összefüggésben konstruktív válasznak tekintendő. Ez a válasz ugyanis azt sugallta, hogy Magyarország jólétére a kisebbségi magyarok - személyük és ügyük határozott vállalása révén - veszélyt jelentenek, az elért "eredményeket" tőlük és általában az általuk reprezentált "témakörtől" aktívan meg kell védeni. Ez az álláspont pedig hajszálpontosan egyezik a Kádárrendszer közérzületével. Az MSZP ezzel a magyar politikai közfelfogás egyik legmélyebb "tudattartalmát" volt képes mozgósítani és maga mögé állítani.

A másik kérdést (az előbbivel ellentétben) az MSZP maga tette föl, s így kezdeményező szerepe még egyértelműbb volt. A kérdés közvetett volt, amely az ügynöktémának - hónapokon át - napirenden tartása révén "sugalmazódott". A listákkal az MSZP nem az egyházakat kívánta elsősorban zsarolni, hanem a társadalomnak tette föl tőle soha nem látott határozottsággal a kérdést: miért kellene bárkinek is másoknál bűnösebbnek éreznie magát, ha egyszer mindenki egyformán "bűnös" volt? A kérdésre nem kevésbé határozottan sugallt válasz nem a megtisztulás megkezdésére való felszólítás volt, hanem ellenkezőleg: a felejtés és a kölcsönös elnézés közösségének megteremtése, fölelevenítése.

A harmadik kérdés a "köztársaság védelme" volt. Gyurcsány köztársasági retorikája már nem volt üres: ez tartalmilag a rendszerváltással való azonosulás legmagasabb szintű befejezése. Az MSZP nem egyszerűen elfogadta a köztársaság intézményrendszerét, hanem saját teljesítményét látta benne, amelyre a legnagyobb veszélyt a rendszerváltó elit egyes tagjaiban fedezte föl. S ezt az attitűdöt támogatta meg a negyedik kérdésre sugallt alternatíva: nyugalmat vagy ribilliót kíván-e a politikai közösség? A nyugalom megtestesítője természetesen az MSZP, a ribillióé pedig az ellenzék; a lázongás pedig a rendszerváltás szülte köztársaság ellen szól.

A négy kérdés révén a Gyurcsány vezette MSZP hasonló politikai eszmei manővert hajtott végre, mint amilyet a Fidesz 1996 és 1998 között: a rendszerváltásnak és a Kádár-rendszernek a maga számára elfogadható értelmezését képes volt politikai üzenetének fókuszába emelni. Ez a fókuszálás ugyanolyan eredményt hozott, mint a Fidesz egykori stratégiája: a pártot hatalomba segítette.

A Fideszt 2004 őszén sorozatos meglepetések érték. Az volt a kormányfőváltás, az volt a népszavazás, az volt az MSZP határozott nemje, és legfőképpen az volt a népszavazás eredménye. Az MSZP ugyan nem nyert, de szó sem volt az EP-választásokhoz hasonló súlyos vereségről. A magyar társadalom váratlanul ismét átpártolni látszott a szocialistákhoz. A pártszövetség vezetése azonban nem változtatott korábban elhatározott stratégiáján. A megelőző közvélemény-kutatások azt sugallták, hogy a 2006-os választásokon a hatalom magától hull majd a kezébe, ahhoz csak megfelelő technikai felkészülésre, a nehéz munkával megteremtett egység megbontására tett minden kísérlet elfojtására s a baloldali szavazók felé való óvatos nyitásra van szükség.

Ennek megfelelően lépett például a kórház-privatizáció kapcsán is. Ez ugyan beleillett a Fidesz kereszténydemokrata vonalába és a nemzeti érdekképviselet retorikájába, de a konzervatív irányultságba már nem. S fonák módon az MSZP-t erősítette, hiszen a Fidesz lényegében egy Kádár-kori struktúra mindenáron való fenntartására voksolt, márpedig ennek a korszaknak a politikai hasznát mindig az MSZP söpri be. A kezdeményezést átvevő szocialisták többi lépését sem tudta követni. Az ügynökkérdés témájában hallgatott, a rendszerváltás teljesítményének kisajátítása ügyében alig-alig állt ellen, s állandó védekezésre kényszerült a "ribillió" és a hozzá kapcsolódó metaforák (vezérelvűség, harci mentalitás, táborszemlélet) vádjával szemben.

A meghódított - vagy annak vélt - baloldali szavazókat tehát az MSZP váratlanul körbesáncolta. Ám a Fidesz nem vonult vissza, hanem baloldali pozíciói védelmében egyre nagyobb erőket csoportosított át, egyre nagyobb ideológiai áldozatok árán. Retorikája időnként már a kereszténydemokrata centrumszóhasználaton (munka, otthon, család) is túlment (a teljes foglalkoztatottság célja; az egészség nem üzlet jelszó; a gáz- és áramárak "letörése" és a minimálbér radikális emelése Nyugaton legföljebb szakszervezeti követelés lehet; a "luxusbaloldal" bírálata eleve azt sugallja, hogy a "valódi" baloldal a jobboldalon van). Ráadásul a hagyományos kereszténydemokrata, nemzeti és a végső soron újnak tekinthető szocialisztikus regisztereken kívül a Fidesz a vidéki kisgazdaszavazók érdekképviseletének vállalását is igyekezett megszólaltatni. A vidék érdekeinek felkarolása mint témakör eleve jól illeszkedett a nemzeti érdekképviselet, a nemzeti függetlenség retorikájához. A kampány finisében egy vidék-város törésvonal eszmei tematizálására is kísérlet történt, részben a szavazatokért folytatott kiélezett küzdelem hatására, részben előretekintve, a kudarcot vallott aktuálpolitikai eszmei pozicionálás meghaladásának a jegyében (erre utalnak Orbán Viktor "plebejus" - azaz kisemberi - politikusi habitusára vonatkozó megjegyzései is). Budapesten kívül a Fidesz a vidéki nagyvárosokat is sorra elveszítette, illetve nem volt képes visszahódítani, ezzel szemben rendkívül masszív hadállásokat épített ki a falvakban és a kisvárosokban.

Hogy a Kádár-rendszer közérzületének hatása alatt lévő választókhoz hitelesen tudjon szólni, a Fidesz kénytelen volt baloldali egyetemes ideológiai eszméket és értékeket bevetni, az ezeket hangoztató teoretikusokat előtérbe tolni s egyfajta ideológiai háborút hirdetni - ami egyrészt nem volt hiteles egy jobboldali párttól, másrészt az MSZP nem volt hajlandó ebben partnere lenni (pl. egy masszív piacpárti filozófiával előállva). A sajátosan magyar politikai dualitás polarizálásának (kommunista-kádári versus polgári) első menetében győztes Fidesz a második szakaszban alulmaradt. Az egység nevében föllépve, továbbá új szavazók megszólításának jegyében kénytelen volt rendkívül széles ideológiai-eszmei skálán játszani, ami a hitelesség, a konzisztencia és a koherencia rovására ment. Lényegében ennek köszönheti az MDF, hogy hitelesen tudott ezek ellenében konzervatív identitást megjeleníteni.

A jobboldal fő ereje tehát túl sokat markolt. Ráadásul bizonytalanná vált legalapvetőbb identitásképző elemének, az antikommunista-polgári pozíciónak a képviseletében, pontosan akkor, amikor az MSZP ebben a meghatározó vitában tudott markánsan föllépni. Ezzel tulajdonképpen azt a hibát követte el a Fidesz, amelyet a túl sok egyetemes ideológiai elem, túl erőtlen aktuálpolitikai eszmei pozicionálás kettősségével lehet leírni, természetesen mindig hozzágondolva, hogy ellenfele éppen ennek fordítottját valósította meg. A "hiba" értelemszerűen kontextusfüggő, azaz annyit jelent, hogy a választók éppen az utóbbi kombinációra voltak fogékonyabbak - de tegyük hozzá, ez korábban is így volt. A hibáért a Fidesz elsősorban önmagát okolhatja.

A szerző közgazdász, politológus

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.