Lendületben a kormányfő

/ 2006.06.29., csütörtök 17:57 /

A miniszterelnök megsértődött: az új egyensúly (a régi nem volt jó? vagy nem volt régi?) programja nem tetszik sem a külföldi hitelezőknek és hitelminősítőknek (akik, Veres Jánostól tudjuk, lemaradtak a kormányzati programok követésében, szegények); sem a baloldallal rokonszenvező közgazdászoknak; sem a nagyvállalatok vezetőinek; sem a kis- és középvállalkozóknak; sem a szakszervezeteknek (de ők még meglátják); sem a lakosságnak (igaz, tőle nem is várta, hogy tessék), valamint Kuncze Gábornak (tőle viszont igen). Ez még nem a reform, mondja, az majd utána. Most a költségvetést kell kiegyensúlyozni - régen úgy mondták: szanálni, azaz gyógyítani -, aztán jöhetnek a fontosabb dolgok, úgymint a közigazgatási, az egészségügyi, a választási reform. Mármost kiegyensúlyozni kétféleképpen lehet: elvenni az egyik oldalról, s hozzáadni a másikhoz. Immár világos: a program a bevételek növeléséből áll. A módszer: új adók, adóemelés, adókedvezmények eltörlése, azaz általános, mindenkire kiterjedő sarcolás; valamint az energiahordozók és a gyógyszerek árának emelése.

Az tulajdonképpen jó hír, hogy a kormány nem ezt hívja reformnak. Az viszont rossz, hogy mégis az. Miért?

Először is: ha súlyos áldozatvállalást kér a kormány (vö.: ő hazaszeretetből itt marad a nyugdíjasokkal, a nyugdíjakat megtermelő munkahelyek ezreiért felelős nagyvállalkozók meg mehetnek világgá - pazar logika!), akkor azt egy ciklusban egyszer teheti. Nullára olvadt bizalommal nem lehet belevágni a következő programba, amennyiben az nem újabb osztogatásból áll, amitől az ég óvja Magyarországot. Tehát ha tetszik, ha nem, a sokat emlegetett, reformra való politikai tőkét most herdálja el, bagóért. Mondom: bagóért.

Másodszor: az adóterhek széles körű emelése az általános reform képzetét kelti. Az adóemelésre viszont az adófizetők válasza mindig, minden esetben ugyanaz: hacsak lehet, nem fizetni. A nagyvállalatok ebből a szempontból kiszolgáltatottabbak, mivel könnyebben elérhetők. Az áfakulcsok emelése is biztos forrás. Minden további célcsoport és adófajta alapvetően egy dologra jó: bosszantásra és a bosszúságból fakadó, nem kimondottan áldozatvállalásra hasonlító cselekvésre.

Harmadszor: az általános adóemelés hatásai egy-egy munkavállaló, család, kisvállalkozás, nagyvállalkozás helyzetére ma egyszerűen kiszámíthatatlanok, de minden jel arra vall, hogy irgalmatlanul nagyok lesznek. Lehet tippelni: több százezer forinttól a még több százezer forintig terjed egy (csak magyarországi viszonylatban!) középosztálybeli család potenciális vesztesége. Hol spóroljon? Mikor kezdje? Mivel? Évtizedre szóló, szerződésszerűen rögzített stratégiákat (életbiztosítás, önkéntes nyugdíjelőtakarékoskodás, részvénybefektetés) forgatnak föl, tesznek semmivé. A magyar államot (kiadásostul és kormányostul) tízmillió fogyasztó (áfafizető), pár száz nyereséges nagyvállalat és bank, valamint legföljebb hárommillió nem minimálbérből élő, keményen dolgozó, gyerekeket nevelő polgár tartja el. Az utóbbi számít nálunk a "középosztálynak", akinek a devizahiteleit éppen most döntik be, aki nem lesz jogosult gázártámogatásra (mert kénytelen garzonnál nagyobb lakásban lakni, hogy elférjen a két-három gyerek), aki éppen átlépi azt a jövedelemhatárt, ami miatt megszűnnek a biztosítási kedvezményei, akinek muszáj legalább egy autót fenntartani, mert a buszra nem lehet gyerekkel fölszállni - és így tovább. (S persze hogy ő az, aki nem bírja ki, hogy ne nyolcosztályos gimnáziumba írassa a kölykeit. De majd azt is jól betiltjuk.) A vállalkozások (kicsik és nagyok) helyzete a rájuk kirótt adótehernöveléssel semmivel sem jobb. Ilyen bizonytalanságot teremteni és kegyetlen sarcot kivetni csak akkor volna szabad, ha tényleg radikális átalakításba kezdünk. Erről viszont szó sincs.

Negyedszer: a kormány a bevételnövelést a lehető legfennköltebb jelszavakba áztatta. Igazságosság, szolidaritás, hazaszeretet. Ezek igen komoly reformok esetén mozgósítható érzelmek. A valóság ezzel szemben: szolidaritási adó, ami oxymoron. Magyarul: ilyen nincs. Persze lehet, hogy a kormány kedveli az abszurdot, á la Besenyő Pista bácsi, aki szerint "mindent meg lehet fogalmazni, mindent meg is szoktam". A kényszerszolidaritás (lásd még a jó öreg békekötvényt) olyan, mint a szörnyű szépség. Az egészséges beteg.

S ha már a betegségnél tartunk: a kormányfő lázasan tevékenykedik. Pedig lázasan nem szabadna. Azt ki kell feküdni. A csapkodás-kapkodás, az ingerültségi rohamok miatt azt képzelheti, hogy mindent lendületbe hozott. A környezet azonban csak azt veszi majd észre, hogy a dolgok ugyan mozgásban vannak, de gyorsan le is esnek. Súlyos adófajták zúgnak el a fülünk mellett, majd érnek földet tompán vagy csörömpölve. Legjobb, ha behúzzunk a fejünket. A dolgok aztán szépen új káoszba rendeződnek, a kormányfő pedig elégedetten szétnéz: ezt is jól megcsináltam. S mivel a lendület addigra kifulladt, a költségvetési hiányt sikerült öt százalék alá vinni, mi kell még? Az, hogy demográfiai katasztrófa fenyeget; hogy az aktív dolgozók belerokkannak az inaktívak (de részben feketén dolgozók) eltartásába; hogy a nemzeti valuta árfolyama fölötti ellenőrzés maradékát is elveszítjük, dacára a jegybank heroikus küzdelmének; hogy legális munkahelyet hovatovább már csak az állam tud magának teremteni - mindez marad úgy, ahogy van. Arról nem is beszélve, hogy az oroszok a gázcsövön át már bejutottak a spájzba.

Az ellenzék vébét néz, esetleg októberre gyúr, önmagával egyeztet. Legföljebb Szijjártó Péter nyilatkozik, apropó valutaválság; de bármi egyébről is, ha kell. Alternatív hiánycsökkentési elképzelés, valódi reformprogramba ágyazva? Ugyan kérem. Előbb nyerünk, aztán majd dolgozunk.

A szerző közgazdász, politológus

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.