Tengeri főurak

/ 2001.08.24., péntek 07:39 /

Fotó: Hortolányi Anikó

Kevesen tudják Jókai Mórról, hogy komoly természettudományos műveltsége is volt. Lelkesen gyűjtötte mindenféle puhatestű házát, ásványt és kövületet, sőt írt egy majdnem természetrajzi munkát is, A csigák regénye címmel, melyről azonban néhány oldal elolvasása után kiderül, valójában elmés szatíra. E mű köré szerveződik a Duna Televízió korábban vetített, A csigák regénye című filmje, mely Szörényi László Literata Hungaria című sorozatának részeként készült. Ez a rövidfilm adta aztán az ötletet a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársainak, hogy Az én Jókaim címet viselő rendezvénysorozatuk második találkozójának témájául az író csiga- és ásványgyűjteményét, tudós érdeklődését s a fent említett művet válasszák. Ezt a rövid regényt nem sokan ismerik, s hozzájutni sem egyszerű. Jókai összes műve 1911-es kiadásának ötvenedik kötetében található, a Föld felett és víz alatt című részben, mely négy "regénykét" tartalmaz. (Révai Testvérek Kiadása, Budapest, 1911.)

Mindent elnyelők

A csigák regénye valódi szatíra, Szörényi László egyenest úgy említi, mint a XX. századi pesszimista tudományos-fantasztikus irodalom legvadabb műveinek előfutárát. S ami még izgalmasabb, Jókai oldalakon keresztül nem művel egyebet, mint szépen csőbe húzza a nyájas olvasót, hosszasan értekezve a csigák, kagylók s mindenféle héjas tengeri teremtmények természetrajzáról.

Jókai Mór

Megismerkedünk a színpompás halyotisokkal vagy tengeri fülekkel, szóba kerülnek csipkefőkötő alakú murexfajok, kék szakállú tritonok, "kalappuhányok" s a tengermély urai. Ezek a Tridacna gygasok, e hatalmasra növő kagylók, melyeknek hófehér héját szenteltvíztartónak szokás használni, és félelmetes ellenségeik, az óriás dohányzacskóhoz hasonlatos, iszonyú bendőjű, mindent elnyelő Polypus maximusok.

A múzeumbeli beszélgetésen részt vevő Fehér Zoltán, a Természettudományi Múzeum tudományos munkatársa elmondta, igencsak meglepő, milyen széles körű ismeretekkel rendelkezett Jókai a tenger élővilágáról. Feltehetőleg tanulmányozta a témába vágó német és francia szakirodalmat, ezért nem csoda, hogy a polipról szólván például az állat emésztő enzimjeinek mibenlétével is tisztában volt. E feltételezést megerősíti, hogy az író könyvtárában számos természettudományos munka is akadt, köztük egy földtani atlasz, valamint egy ősállatokról, talajtani és geológiai jelenségekről szóló német tudományos munka.

Vajon Jókai gyűjteménye mennyire tekinthető értékesnek? Fehér Zoltán szerint színes és érdekes, ám amatőr gyűjteményről van szó. Csakhogy egy efféle, gazdag kollekció akkoriban nagyon is rangosnak számíthatott. A sok kagyló és csiga közt akad például egy nautilushéj is. Ez az állat, bár háza a csigáéra emlékeztet, valójában a puhatestűek egy másik osztályának, a lábasfejűeknek vagy fejlábúaknak nevezetes képviselője. Nagyon értékes volt már akkor is, hiszen élve nem is igen lehetett kifogni. A gyűjtők nagy becsben tartották, gyakran ezüstfoglalatba tétették, s a nautilus héja sokszor legalább annyit ért, mint maga a foglalat.

A csiga harap

Ami a tenger lakóinak viselkedését illeti, a korabeli tudományos nézetek már nem mindenben megbízhatóak. Jókai például váltig állítja, hogy az óriáspolip valamiféle irgalmat nem ismerő szörnyeteg, amely kaján örömöt talál tengeri puhányok egész nemzetségeinek felfalásában, s mindenféle hátborzongató példák nyomán azt is igyekszik bebizonyítani, hogy a csigák harcos szívű, vad, harapós népek. Ám néhány oldallal később egyenesen csigafőurakról kezd beszélni. Költő és kritikus csigákról, a Pinnotheres veterumról vagy csigaőrről, aki a Tridacna leghívebb szolgája, majd az óriáskagyló udvarának szemforgató, haszonleső méltóságairól. Királyi bogonczokról, császári tüskérekről, herczegi czövekekről, de akad ott zenésztekercs, tudós tekercs és tábornokczövek is. Kiderül, e magas méltóságokat igencsak bosszantja, hogy a hűséges csigaőr nem hagyja őket szabadon garázdálkodni a Tridacna birodalmában, hanem mikor túlságosan elszemtelenednek, nagyot csíp az egyébként vak óriáskagyló húsába, aki erre iszonyatos erővel összevágja a teknőit, és jaj annak a méltóságos nagyúrnak, aki odabent reked.

Fotó: Hortolányi Anikó
Tengeri kincsek Jókai Mór gyűjteményéből

Ezt a már-már antropomorf szemléletet a gyanútlan olvasó egy idő után kezdi furcsának találni. Eleinte nem tudható, vajon Jókai stílusában a néhány száz évvel korábbi szokást próbálja-e fölidézni, s ezért aggat szinte emberi tulajdonságokat a csigáira. Akad ugyanis olyan korai természettudományos munka, mely miután leírta, hogyan is fest például az oroszlán, azt is hozzáteszi, ez a nemes és királyi állat nagy kegyesen megkíméli azok életét, akik előtte alázatosan térdet hajtanak. Csakhogy a cselekmény egyszerre bonyolódni kezd, s innen már sejthető, talán többről van itt szó, mint a csigák természetrajzáról.

A főurak, látván, hogy maguktól semmit sem tehetnek, összeesküvést szőnek a csigaőr eltávolítására. Szövetkeznek az óceán egyik legvisszataszítóbb lakójával, a tengeri nyúllal, akinek Jókai szerint "alakja köpedelem, szaga förtelem, érintése döglelet", s aki maga a romlás, a "corruptio". S az ily módon védtelenné vált Tridacnát ugyan ki óvhatná meg a sötét vizeken át közeledő néma veszedelemtől, a nyolckarú óriáspoliptól?

Oroszország mint óriáspolip

Szörényi László úgy értelmezi A csigák regényét, hogy abban a hatalmas, kétteknőjű, vak Tridacna nem más, mint az Osztrák-Magyar Monarchia, a Polipus maximus pedig Oroszországot jelképezi, "a kinek valamelyik őse azt hagyta végrendeletben, hogy azért van neki nyolcz karja és kétszáz szája, hogy mindent elfoglaljon és mindent megegyen". Félelmetes vízió ez, Jókai legmélyebb szorongásainak lenyomata, s egyben ijesztően pontos jóslat a XX. századról. (Sokaknak eszébe juthat a kitűnő lengyel sci-fi szerző, Stanislaw Lem Halfonz király tanácsosai című novellája. Lem víz alatti birodalmának grófjai, Locsárd, Cápoly, Vizidor és Hináron, a "rozsdamentes méltóságok" vetélkedése a hatalomért erősen emlékeztet Jókai gazdagságra éhes csigabáróinak mesterkedésére.)

Jókai nemcsak kagylókat, csigákat, de ásványokat is gyűjtött. Gazdag kollekcióját Nagy Béla geológus, a földtudományok doktora írta le részletesen. Mint elmondta, bizonyos lelőhelyeken nagyon jellegzetes ásványalakzatok jönnek létre, ezért egyes darabok származási helyét majdnem biztosan meg lehetett állapítani. Jókai ametisztjei például Selmecbányáról származnak, a birtokában lévő ónérc viszont biztosan külföldről való. Volt az írónak jégköve Grönlandról, opálköve, mely a korabeli magyar babona szerint szerencsétlenséget hoz tulajdonosára, obszidiánja, mely nálunk Tokajban található - Jókai kövei azonban külhoniak. Nagy Béla úgy vélte, sok követ feltehetőleg maga gyűjtött, hiszen például Erdélyben sokszor megfordult, ám az ásványkollekció jelentős részét ismerőseitől, tisztelőitől kaphatta.

Érdekes, hogy a nagy romantikus mennyire vonzódott az átlátszó, világos, kemény kövekhez, mint amilyen a víztiszta hegyikristály. Talán azért, mert ezeket a tulajdonságokat igen nagyra tartotta, s ilyenné mintázta pozitív hőseit is. A rosszak viszont sötétek és átláthatatlanok, mint a szürkésfekete, csiszolt vérkő, amit ha porcelánnal megkarcolnak, állítólag vörössé válik a sérülés helyén.

Németh Zsuzsa, a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárának helyettes vezetője elmondta, hogy Az én Jókaim című sorozattal az a céljuk, hogy az írót újra felfedezzék, s ne csak mint nagy romantikust olvassák. Hiszen különleges és nem is gyakori, hogy természettudományos ismeretek az irodalom segítségével, irodalmi nyelven jutnak el az olvasóhoz. A sorozat következő estjét ősszel tartják.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.