Állatorvosi prérifarkas

/ 2017.02.15., szerda 17:33 /

Az első filmes rendező akció-drámája szakmai perfekcionizmussal létrehozott déjá vu élmény.

Legutóbb Gigor Attila Kút című Tarantino-utánérzésénél tapasztalhattuk, milyen nehéz kimerészkedni az amerikai sztárrendező árnyékából. Pedig ki kellene már! Tarantino-filmet a legjobban még mindig Tarantino csinál. És ezen még a kétségbevonhatatlan tehetség vagy a magyaros ízek sem sokat segítenek.

A piszkos kis történet ezúttal is a fulladozó magyar vidékről, a Budapesttől fényévnyi távolságban fekvő Tűzkőről szól, ahol egy városi ifjú pár próbál a nagyapától örökölt kis tanyán új életet kezdeni. Cinizmus, trágárság és némi ingatlanpanama. Ez áll hőseink útjában a boldog kiteljesedés felé. A néző viszont sajnos akadálytalanul halad, nincsenek váratlan fordulatok. Aki már egy hollywoodi filmet látott, mindent előre megjósol. Magabiztos színészvezetés, nem kínban született párbeszédek, látványos tömegverekedések – nem kevés ez egy pályakezdőtől, talán hálátlanság is volna többet elvárni egy szórakoztató mozitól. Csakhogy a Kojotban érezhető a szándék a valamit mondásra. S ez a nyugtalanító érzés úrrá lesz a nézőn is: hogy tulajdonképpen társadalmi drámát látunk a reménytelenül süllyedő falu-Magyarországról, a modern férfi szerepeiről, beavatásról, felnőtté válásról és természetesen szerelemről. Mindegyik izgalmas felvetés, remek alapanyag lehet, ha nem veszik el az élét a túlhajtott, forgatókönyvízű ötletek.

Mint amilyen a cím által felvetett farkasmotívum is: a film elején nyoma vész az elhunyt nagyapa kutyájának, a hollywoodi dramaturgia szerint egyszer vissza kell térnie. Nincsenek meglepetések.

Kojot – Magyar dráma, 126 perc
Rendezte: Kostyál Márk
Főbb szereplők: Mészáros András, Dobra Mária, Mátray László
***

Rosta

Dévényi István

Találkozunk 2016-ban!

Mácsai: „Egy művésznek kötelessége, hogy aggódjon az országáért!”

Nyilván nem véletlen, hogy a hazai közállapotokat dicsérő költemény a magyar irodalomban nemigen született, azokkal perlekedő annál több – mondja Mácsai Pál. Az Örkény Színház igazgatóját Jordán Tamásról és a politikai üzenetekről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Így jutnak át az illegális migránsok még mindig Magyarországra

A jogi határzár, vagyis a menedékkérők elzárása újabb csatához vezethet Brüsszellel. A szerb határon viszont az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a migránsok sorban állnak azért, hogy a szögesdrótos táborba kerülhessenek, és százból kettő menedékjogot kaphasson. Részletek a friss Heti Válaszban.

Mit adtak nekünk a brüsszeliek?

Sokkal rosszabbul élnénk, és a kormány is jóval kevesebb eredménnyel büszkélkedhetne az uniós támogatások nélkül. A felhasználás hatékonyságán azonban javítani kellene – a saját érdekünkben. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Közel tízezren akartak bepréselődni a Louvre kiállítására

Már az első nap közel tízezren akartak bepréselődni a Louvre Vermeer-kiállítására, ami minden korábbi látogatási rekordot megdöntött. De mi a holland mester vonzerejének titka, és milyen más tárlatokért állnak sorba az emberek Párizsban, akár fél napot is? Részletek a friss Heti Válaszban.

Megszólal Ron Werber, és elmondja, szerinte ki a gyűlölet karmestere

Vezényletével épp 15 éve ütötte ki a Fideszt a kormányzásból az MSZP. Mi ugyanennyi ideje akarunk interjút készíteni vele. A jég most tört meg. Nagyinterjú Ron Werberrel a 2002-es kampány kulisszatitkairól és a 2018-as választások esélyeiről a csütörtöki Heti Válaszban.