Állatorvosi prérifarkas
Az első filmes rendező akció-drámája szakmai perfekcionizmussal létrehozott déjá vu élmény.
Legutóbb Gigor Attila Kút című Tarantino-utánérzésénél tapasztalhattuk, milyen nehéz kimerészkedni az amerikai sztárrendező árnyékából. Pedig ki kellene már! Tarantino-filmet a legjobban még mindig Tarantino csinál. És ezen még a kétségbevonhatatlan tehetség vagy a magyaros ízek sem sokat segítenek.
A piszkos kis történet ezúttal is a fulladozó magyar vidékről, a Budapesttől fényévnyi távolságban fekvő Tűzkőről szól, ahol egy városi ifjú pár próbál a nagyapától örökölt kis tanyán új életet kezdeni. Cinizmus, trágárság és némi ingatlanpanama. Ez áll hőseink útjában a boldog kiteljesedés felé. A néző viszont sajnos akadálytalanul halad, nincsenek váratlan fordulatok. Aki már egy hollywoodi filmet látott, mindent előre megjósol. Magabiztos színészvezetés, nem kínban született párbeszédek, látványos tömegverekedések – nem kevés ez egy pályakezdőtől, talán hálátlanság is volna többet elvárni egy szórakoztató mozitól. Csakhogy a Kojotban érezhető a szándék a valamit mondásra. S ez a nyugtalanító érzés úrrá lesz a nézőn is: hogy tulajdonképpen társadalmi drámát látunk a reménytelenül süllyedő falu-Magyarországról, a modern férfi szerepeiről, beavatásról, felnőtté válásról és természetesen szerelemről. Mindegyik izgalmas felvetés, remek alapanyag lehet, ha nem veszik el az élét a túlhajtott, forgatókönyvízű ötletek.
Mint amilyen a cím által felvetett farkasmotívum is: a film elején nyoma vész az elhunyt nagyapa kutyájának, a hollywoodi dramaturgia szerint egyszer vissza kell térnie. Nincsenek meglepetések.
Kojot – Magyar dráma, 126 perc
Rendezte: Kostyál Márk
Főbb szereplők: Mészáros András, Dobra Mária, Mátray László
***
