Ígéret maradt
A bibliai történetekről és a szentek életéről ritkán készülnek közönségbarát filmek. Nem mintha a téma barátságtalan lenne, inkább a rendezők bíznak túlzottan az alapanyagban. Ebből az elbizakodottságból aztán rendre esztétikailag igénytelen – kegyeskedő – filmek vagy kosztümös drámák születnek. Az Ignác ugyan mindkét kategóriánál jobb, de nem sokkal – ami ebben az esetben több mint bűn: hiba.
Loyolai Ignác ugyanis az egyik legnagyobb hatású szent, aki a Jézus Társasága (jezsuiták) rend alapítójaként, a Lelkigyakorlatok szerzőjeként távolról sem szobafilozófus, vagyis nem olyan egyházi ember volt, akinek ingerszegény életét lehetetlen lenne filmre vinni. Sőt a katonából szerzetessé váló spanyol férfi XVI. századi története Szent Pál-i fordulatokban gazdag. És most már az is kijelenthető, hogy életét – a 13. apostoléhoz hasonlóan – nem sikerült méltó módon, azaz az életútban rejlő ígéretet beváltva filmre vinni.
Az Ignác című életrajzi dráma gyengéje, hogy úgy tesz, mintha a főhősnek nem volna gyengéje. A főszereplő színész alakításában Loyolai Ignác mediterrán szépfiú, akire úgy omlik rá egy egész várfal, hogy még a vére sem serken ki. És persze a frizurájáért sem kell aggódnunk. A vértelenség persze önmagában nem hiba, az csak annyiban baj, hogy amelyik történetben nincs mélypont, ott magaslatok sem nyílnak.
Ignác – Fülöp-szigeteki–spanyol dráma, 118 perc
Rendezte: Paolo Dy
Főbb szereplők: Andreas Munoz, Javier Godino, Julio Perillán
** és fél
