Költői képernyővédő

/ 2017.03.29., szerda 16:25 /

Ritka, hogy egy dokumentumfilm nem ismeretterjesztésre törekszik. Az sem megszokott, hogy nagyjátékfilmekkel versenyez rangos fesztiválokon. Az pedig példátlan, hogy egy rendező az élet kifejlődésének filmes bemutatásán dolgozik közel negyven éve. Talán nem véletlenül – legalábbis Az univerzum története unalma és kudarca ezt bizonyítja.

Se nem természetfilm, se nem tudományos munka – mégsem a műfaji meghatározatlanság a legzavaróbb benne. Hanem az, hogy az ősi kőzetolvadédok áramlása, a rég kipusztult halfajok rajainak hullámzása, a dinoszauruszok magánya vagy napjaink nagyvárosainak autótengere önmagában nem kifejezetten meditatív. Mindez a költőinek ható narrációval inkább olyan, mint egy sokatmondónak szánt, de valójában dermesztően keveset jelentő ömlengés. A földanyához? Az anyatermészethez? Ez sem derül ki pontosan.

Persze, egyes részletei lehetnek éppen tetszetősek is, kifejezetten látványos például, ahogy medúzák sodródnak ide-oda a végtelen óceánban, s közben szimfonikus zene szól, de az ilyesmi mégiscsak egy képernyővédő gondolatgazdagságát idézi. Az Arany Pálma és Arany Medve díjakkal is elismert rendező ünnepelt játékfilmjeit – így Az élet fája című művét – lehetett akár zavarosnak is mondani, új alkotása viszont még csak nem is zavaros. Zavarba ejtően semmitmondó. A film rövidebb változatában Brad Pitt a narrátor, a hosszabb, Magyarországon is látható alkotásnak Cate Blanchett a hangja. Beértük volna Braddel is…

Az univerzum története – Amerikai–francia–német dokumentumfilm, 90 perc
Írta és rendezte: Terrence Malick
* és fél

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Itt a választási csodafegyver: Orbán-ellenes népfront jön?

A teljes ellenzéki összefogást előkészítő trükk vagy partizánakció Gulyás Márton választásireform-mozgalma? A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy a kampány nagy vitája lehet a rendszer igazságossága, amely a francia voksolás után váratlanul aktuális lett.