Körbe-körbe karikába
Az Annie Hall című 1977-es Woody Allen-klasszikus egyik epizódjából megismerjük a hullámvasút árnyékában felcseperedő hősünket.
Mi tagadás, nem könnyű levest merni (és épelméjű felnőtté válni), ha egy vasszörny hangos sikítások közepette időről időre lezúg a család feje fölött. Remek metafora, amibe sajnos rendezőnk is beleszeretett. Az éppen ötven évvel későbbi Az óriáskerék egyetlen eredeti ötlete is a vidámpark – jóval kevesebb jelentéssel. Kate Winslet legyen a talpán, aki megment egy ilyen mozit.
Három alapvető eltérést mutat Woody Allen ez évi filmje az utóbbi rendezéseihez képest. Bár az ötvenes évek Coney Island-i vidámparkjában játszódó szerelmi sokszög egyik szereplője ismét egy filmes karrierre áhítozó fiatal (ezúttal vízimentő), s ez alkalmat ad a rendezőnek irodalmi utalásokra, ezek jelentéktelenek maradnak. A Hatalmas Aphrodité a görög tragédiák, a Blue Jasmine A vágy villamosa, a Match Point és a Kasszandra álma a Bűn és bűnhődés ironikus továbbgondolása volt, Az óriáskerék Hamlet-emlegetése azonban nem több üres motívumnál.
A másik különbség, hogy néha úgy tűnik, mintha nem alacsony költségvetésű kamaradrámát látnánk. A pazarló Amazon stúdió valószínűleg ragaszkodott a rengeteg statisztához. Ezeken kívül újdonság az unalom érzése, amely a szereplők közötti hosszú civakodások miatt árasztja el a nézőt. Mentőkörülmény, hogy Vittorio Storaro operatőr valószínűleg rájött, hogy csak ő tud életet lehelni a történetbe. És lám, sikerült neki. Egyedi fénydramaturgiával eléri, hogy a fárasztó párbeszédek szenvedéllyel teljenek meg. A fénnyel festett Kate Winslet pedig megmenti a mozit.
Az óriáskerék – Amerikai melodráma, 101 perc
Rendezte: Woody Allen
Főbb szereplők: Kate Winslet, Justin Timberlake, Juno Temple, James Belushi
** és fél
