Műfaja: film

/ 2016.11.16., szerda 17:06 /

A martfűi rém pontos színészi alakításokkal, követhető, gondosan felépített dramaturgiával és kellően aprólékos díszletezéssel meséli el egy 1950-es évekbeli aberrált sorozatgyilkos történetét.

A kétórányi nyomozás új műfajt tett nagykorúvá a magyar filmen: a thrillert. Ha a közönségfilmet elsősorban az alapján ítéljük meg, hogy elérte-e célját, Sopsits Árpád (Céllövölde, Torzók) rémtörténete egyértelmű siker, nagy szakmai tudásról árulkodik. Félelem és rendezés – felsőfokon.

1957-ben, egy évvel az „októberi balhé” után halálra ítélnek egy férfit egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei kisvárosban. A gond csak az, hogy hiába kerül alanyunk börtönbe, a kéjgyilkosság-sorozat folytatódik. Így az addig a (Tisza) cipőgyárról híres Martfű a városban áldozatokat szedő rémről válik ismertté. S ez már politikai kérdés. A kádári konszolidáció nem tűri a vetélytársat: ragaszkodik ahhoz, hogy az emberek csak a hatalomtól féljenek, ne holmi gyilkosoktól. Főleg úgy, hogy a közrend megzavarása a létező szocializmus önképét sérti: „Ebben az országban nem léteznek sorozatgyilkosok.” Ráadásul a bűntények felgöngyölítésére képtelen rendőrök és ügyészek a rendszer tehetetlenségéről árulkodnak. A film legfőbb erénye, hogy kiváló arányérzékkel keveri a bűnügyi mozi, a társadalmi korrajz, a lélektani dráma és a horror elemeit. Ettől még elfogadható kifogás, ha valaki nem akar két órát egy kéjgyilkos társaságában tölteni.

A martfűi rém – Magyar thriller, 121 perc
Rendezte: Sopsits Árpád
Főbb szereplők: Jászberényi Gábor, Hajduk Károly, Bárnai Péter, Anger Zsolt, Szamosi Zsófia
*** és fél

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

„Néha az én fejemben is megfordul, hogy végleg haza kellene költözni”

Véletlenül épp a nagyapa, Molnár Ferenc fényképe alatt ülünk le a Centrál kávéházban, hogy az édesapáról, Sárközi Györgyről szóló új könyvéről és írói terveiről beszélgessünk a Londonban élő Sárközi Mátyással. Nagyinterjú a csütörtöki Heti Válaszban a nyolcvanéves íróval, lapunk állandó szerzőjével.

Ezért nem fogad el állami pénzt a magyar magánszínház alapítója

A magyar színházi élet megkerülhetetlen szereplője lett az idén tízéves Orlai Produkciós Iroda. Ahogy a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, Orlai Tibor a színházi világ csapkodó villámai között megy előre, s az általános panaszkodás közepette még a pénzt is előteremti.