Műfaja: film
A martfűi rém pontos színészi alakításokkal, követhető, gondosan felépített dramaturgiával és kellően aprólékos díszletezéssel meséli el egy 1950-es évekbeli aberrált sorozatgyilkos történetét.
A kétórányi nyomozás új műfajt tett nagykorúvá a magyar filmen: a thrillert. Ha a közönségfilmet elsősorban az alapján ítéljük meg, hogy elérte-e célját, Sopsits Árpád (Céllövölde, Torzók) rémtörténete egyértelmű siker, nagy szakmai tudásról árulkodik. Félelem és rendezés – felsőfokon.
1957-ben, egy évvel az „októberi balhé” után halálra ítélnek egy férfit egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei kisvárosban. A gond csak az, hogy hiába kerül alanyunk börtönbe, a kéjgyilkosság-sorozat folytatódik. Így az addig a (Tisza) cipőgyárról híres Martfű a városban áldozatokat szedő rémről válik ismertté. S ez már politikai kérdés. A kádári konszolidáció nem tűri a vetélytársat: ragaszkodik ahhoz, hogy az emberek csak a hatalomtól féljenek, ne holmi gyilkosoktól. Főleg úgy, hogy a közrend megzavarása a létező szocializmus önképét sérti: „Ebben az országban nem léteznek sorozatgyilkosok.” Ráadásul a bűntények felgöngyölítésére képtelen rendőrök és ügyészek a rendszer tehetetlenségéről árulkodnak. A film legfőbb erénye, hogy kiváló arányérzékkel keveri a bűnügyi mozi, a társadalmi korrajz, a lélektani dráma és a horror elemeit. Ettől még elfogadható kifogás, ha valaki nem akar két órát egy kéjgyilkos társaságában tölteni.
A martfűi rém – Magyar thriller, 121 perc
Rendezte: Sopsits Árpád
Főbb szereplők: Jászberényi Gábor, Hajduk Károly, Bárnai Péter, Anger Zsolt, Szamosi Zsófia
*** és fél
