Szintén zenész

/ 2016.12.14., szerda 18:38 /

Ha egy dokumentumfilmben akad egyetlen felemelő vagy ellopott pillanat, már hálásak lehetünk a fülön csípett valóságért.

Az Életek éneke után Bereczki Csaba újabb zenés filmjében legalább kettő ilyen akad. Ezek miatt szórakoztató a Soul Exodus – még azoknak is, akik nem szeretik a klezmert.

A mozi hősei ugyanis a The Brothers Nazaroff nevű, klezmert játszó együttes tagjai, akik – rendezői biztatásra – Észak-Amerikából indulnak zsidó gyökereik felkutatására: Montrealból New York, Párizs, Berlin, Budapest és Nagyvárad érintésével Besszarábiába és Moldovába. Sokat hajóznak, és sokszor nemcsak bölcselkednek az identitásról – ez bizony a film gyengéje –, hanem zenélnek is. Amikor az öreg hajómotor kattogására kezdenek zenét rögtönözni, és a hajókapitány is veszi a lapot – na, az ilyen alkalmi koncertekért érdemes dokumentumfilmet nézni. Amikor viszont minduntalan az önmeghatározás kérdését erőltetik, fellengzős, leegyszerűsítő, néha közhelyes válaszokat hallunk.

Nem tudjuk, hogy mindannyian hisznek-e útjuk értelmében. Egy-egy piaci séta vagy kocsmai merengés erejéig érintik a rögvalót, egyébként azt mondják el, amit odahaza is elmondhattak volna. Egy kivétel akad, s ez, pontosabban ő a film másik figyelemre méltó pontja. Jake Shulman-Ment hegedűs ugyanis a klezmer Bartókja, vagy inkább Both Miklósa. Ő nem bottal piszkálja a valóságot, az amerikai szemmel elmaradott Romániában élve kutatta évekig a zsidó zene nyomait. Az ő jelenetei nem annyira szépen komponáltak, mint a korábbi elegáns hajókázás. De két esetlen, ám jelentőségteljes snitt is többet ér, mint száz pontosan beállított zenei betét.

Soul Exodus – Magyar zenés dokumentumfilm, 92 perc
Rendezte: Bereczki Csaba
*** és fél

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.