Utóhatás – hatás nélkül

/ 2017.06.08., csütörtök 12:00 /

Egyetlen erénye Arnold Schwarzenegger elégikus hangvételű filmjének, hogy a 70 felé tartó akcióhős nem ezzel az alakítással búcsúzik a mozivászontól.

Kár volna azt állítani, hogy az „osztrák tölgy” közelgő visszavonulásával páratlan színészi tehetséget kell majd nélkülöznünk, mégis, az Utóhatás hattyúdalnak méltatlan lett volna.

Pedig annak szánhatták. A rokonait repülőbalesetben elvesztő melóst játszó Schwarzenegger megmutatja meztelen alakját, ami már láthatóan nélkülözi a mindennapos fehérjeturmixokat – emberibb, mint valaha. Ami azt is jelenti, hogy testileg felkészült a szerepre. Emellett hősünk felvillantja színészi eszköztárának árnyaltabb gesztusait. Pontosabban felvillantaná, merthogy a leleményes rendezőtől valószínűleg csak annyi utasítást kapott, hogy „nézz szomorúan”. Mondani sem kell, ez a legtöbbször kevés. Faék-egyszerűségű párbeszédek, közhelyes beállítások. A másik ok, ami miatt méltatlan ez a szerep, hogy nincs is. Az Utóhatás vállaltan a gyászmunkáról szól, csakhogy semmiféle mondanivalója nincs életről és halálról. A semmit pedig nagyon nehéz jól eljátszani. A film a maga dermesztően unalmas lassúságával sajátos amerikai zsánert testesít meg, amelynek lényege: hogyan gondolkoznak Hollywoodban az európai értelemben vett művészfilmről. Emlékszünk az idős Jack Nicholson lomha road-movie-jára (Schmidt története) vagy Mickey Rourke túlkoros Pankrátorára? Azokban legalább érezhetett valamit a néző. Itt csak a színészeket sajnáljuk, meg egy kicsit magunkat.

Utóhatás – Amerikai thriller, 92 perc
Rendező: Elliot Lester
Főbb szereplők: Arnold Schwarzenegger, Maggie Grace, Scoot McNairy
* és fél

Rosta

Élő Anita

Találkozunk 2016-ban!

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.