Vérbeli sportfilm

/ 2017.10.11., szerda 17:34 /

A Tűzszekerek nem csak a futásról szólt, a Rocky sem csupán a bokszról, és a Két félidő a pokolban sem egyszerűen focifilm. Dehogynem! Csak valamiért nehezünkre esik bevallani, hogy a sportfilmek a számunkra rendkívül fontos játékról mesélnek. Olyan emberekről, akik komolyan veszik a játékot. A Borg/McEnroe nem csak címében utal erre a komolyságra. Emiatt is lett igazi, lebilincselő sportfilm.

1980 csapadékos nyarán mindenki a wimbledoni teniszdöntőt várta. A svéd jégember, Björn Borg és az amerikai trónkövetelő, John McEnroe első összecsapása egy nagy torna fináléjában, ahol az ifjú titánnak esélye van legyőzni gyermekkori idolját. Sorsdöntő mérkőzés. Borg alapvonali játékos, McEnroe mindig röptézni akar. Ilyen személyiségek is: a távolságtartó, aki saját divatmárkáját építi és a vadóc, aki a legyet is röptében. Elképzelni sem lehetne hálásabb leosztást egy nagy ütközetet bemutató mozi esetében. A film érdeme éppen az, hogy felismeri és az utolsó leheletig ki is használja e két látszólag ellentétes karakterből fakadó feszültséget. Vagyis el tudja hitetni a nézővel, hogy közel negyven év távlatából is van tétje a mérkőzésnek.

A néző nagy szerencséje, hogy európaiak készítették el Borg és McEnroe nagy párosának mozis feldolgozását. A színészek mernek árnyaltan játszani, a képek időnként melankolikusok (Monacót ilyen szomorúnak filmen aligha láttuk még), és a svéd nyelv önmagában is sokat segít abban, hogy belelássunk Borg titokzatos magányába. Bárkinek szurkoljunk is, ezzel a filmmel nem veszíthetünk.

Borg/McEnroe – Svéd–dán–finn dráma, 100 perc
Rendezte: Janus Metz Pedersen
Főbb szereplők: Sverrir Gudnason, Shia LaBeouf, Stellan Skarsgard
****

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.