Dán limonádé

Cécile vonzó és szeszélyes. Szerelmes Pierre-be, de Pierre házas. Ezért Cécile inkább Luis-val flörtöl. Luis viszont kiszámíthatóságra vágyna. Közben Arthur már berendezkedett az agglegényéletre, de ekkor színre lép Marie.

Pelét látni kell!

Ha van film, amit muszáj moziban megnézni, az a Pelé. Nem azért, mert hibátlan vagy esztétikailag cseppet is figyelemre méltó. Hanem mert azt bizonyítja, hogy vannak még népmesék. És ezek nagy történetek, nagy vásznon élnek meg igazán.

Kockázat nélkül

Hollywoodban kevesen mondhatják el magukról, hogy eredeti ötletük van, de Kevin Feige producer közéjük tartozik: ő találta ki, hogy közös, összefüggő filmuniverzumba kell pakolni a Marvel képregénykiadó hőseit.

Till Attila meglep és lefegyverez

Médiacelebjeink időnként ambiciózusak. Megkísérti őket a hírszerkesztés, a nemes ügyek képviselete plakátokon, a drogprevenciós előadások vagy a korszellemnek megfelelő polgárjogi aktivizmus.

Szórakoztatás mellékízekkel

Időcsavaros dramaturgia? Izgalmas thriller? Látványos akciójelenetek? Idehaza még egy rendezőnek sem sikerült e három kérdésre megnyugtató mozgóképes választ adni.

Zéró összegű játszma

Magyar mozipremiert nem szoktunk megkerülni, ez a jó szokásunk és a film körüli cenzurális „botrány” az oka, hogy megemlékezünk a Zeróról. Nemes Gyula rendezőnek nincs szerencséje: késett úgy húsz évet. Ha a 80-as években állítja össze a burleszkjét, eredetinek tűnik, a 90-es években még jóindulattal és némi nosztalgiával elfért volna, ma viszont anakronisztikus ez a vállalkozás. De nem érdemes finomkodni: trashfilmben az internet jobb, ráadásul 180 millió közpénzzel beljebb is lennénk.

Két meglepetés a filmhétről

A filmszemle helyére lépő Magyar Filmhét idén amolyan ünnepélyes ismétlőcsatorna lett, ahol az elmúlt évek hazai termését vetítik le újra. Egy-egy bemutató alighanem emelne az ünnep fényén. Volt azonban két olyan alkotás, amelyet korábban csak suba alatt láthatott a nagyközönség, vagy a filmhéten találkozhatott vele először. Pedig ennek a két filmnek kijárt volna némi felhajtás.

Ha Isten úgy akarja

Ez a film nem fog Oscart kapni. Nem újítja meg a mozgókép nyelvezetét, az esztétáknak egy szavuk sem lesz rá, s lábjegyzetként sem fog bekerülni a mozitörténeti könyvekbe. Legfeljebb a 2016-os év kiemelkedően vicces vígjátékaként vonul be a köztudatba.

Unalomba fulladó botrány

Az idei Oscar-gála hat díjra jelölt alkotása klasszikus Oscar-díjas film. Érzékeny társadalmi, politikai témát dolgoz fel, minden mozzanata patikamérlegen kimért, aki rá szavaz, nem nyúl mellé: nem csupán tanári - akadémikus alkotás. Más kérdés, hogy az egyszerű néző csalódni fog. A Spotlight egy 2002-es tényfeltáró újságcikk megszületését meséli el. A katolikus papok bostoni pedofilügyei és a tömeges molesztálások évtizedeken át tartó eltussolása olyan sztori, amely életben tartja a nyomtatott sajtót. Ígéretes vállalkozásnak tűnt mindezt megfilmesíteni. De a botrány papíron maradt.

Film a botrányplakát mögött

Aki emlékszik még a Sztracsatellára, A miniszter félrelépre vagy a Kern-lemezre (Lövölde tér), aligha számít forradalmi változásra a színész-rendező új filmjében. A Sztracsatellához képest legalábbis kevés dolog változott: a remek Ragályi Elemér fényképez, Presser Gábor énekel, Eszenyi Enikő pedig kiabál. Új felismerés legfeljebb annyi akad: a melodráma időnként még mindig jobban áll a magyar filmnek, mint a happy end.

Ön túl sokat nyomtat!

Kapott ön már e-mailt arról, hogy az elmúlt hónapban hány oldalt nyomtatott és fénymásolt céges nyomtatóján? Ha igen, akkor munkahelye a legelőremutatóbban gondolkozó vállalatok között van Magyarországon.