A függetlenség hangja
Orando et laborando, imádkozással és munkálkodással – áll a jelmondat a közel fél évezreddel ezelőtt alapított Debreceni Református Kollégium klasszicista épületének homlokzatán.
Mintha a két alapelv állna határozta volna meg a kétszáz éve, 1818. január 18-án Gyöngyösön református nemesi családban született Almásy Pál pályáját. Harmadik életelvként neve mellé illeszthetjük a politizálást, amelynek legnevezetesebb állomása éppen az öreg kálvinista skóla falai között volt. A szülővárosát képviselő Almásy Pál volt ugyanis a debreceni kollégiumban 1849 elején ülésező országgyűlés első embere. Ő hirdette ki a Habsburg-ház trónfosztását deklaráló és a függetlenséget kikiáltó Függetlenségi nyilatkozatot. Nagy árat kellett ezért fizetnie. Külföldre kellett bujdosnia, távollétében halálra ítélték. Többek között párizsi és genfi bujdosás után tért haza 1859-ben, s szervezkedni kezdett Magyarország függetlenségének 48-as alapokon történő helyreállításáért. Összeesküvését felfedték, s 1864-ben súlyos büntetést kapott: húsz év várfogságra ítélték. Almásy Pált az 1867-es kiegyezés mentette meg a hosszú börtönévektől, ám a kompromisszum megkötése után visszavonult birtokaira és soha többet nem politizált. Megcselekedte, amit megkövetelt a haza.
