A kordétól a víztoronyig

/ 2012.08.23., csütörtök 12:39 /

Izgalmas tárlatot tekinthetnek meg a látogatók a fővárosi levéltárban, ahol még az is kiderül, hogyan hatott a vízszolgáltatás fejlődésére egy kőbányai csapőr és szeretőjének balul végződött románca.

Ez év júniusában - a Fővárosi Vízművek visszavásárlásával szinte egy időben - nyílt meg Budapest Főváros Levéltárában a fővárosi ivóvízellátás megszületését bemutató, Vízhordók és vízvezetők című kiállítás, ahol az alábbi idézet fogadja a látogatót: "Kötelességünknek tartottuk nem adni üzér vállalkozók monopóliumába a vizet, melyet lakosságunk és iparunk oly kevéssé nélkülözhet, mint a levegőt [...] a magántársulatok által tett ajánlatok mind olyanok voltak, hogy egy kevéssel több áldozat, és a város tulajdonosa annak, amit neki drága bérért kínálnának." Most, amikor közel eladási áron sikerült visszavásárolni a Suez-RWE konzorcium részesedését, miközben a társaság az elmúlt tizenöt évben körülbelül 30 milliárd forintot tehetett zsebre menedzsmentdíjként, különös felhangot kapnak az egyesítés előtti Pest utolsó polgármesterének, Szentkirályi Mórnak és Gerlóczy Károly főjegyzőnek a szavai 1867-ből.

A XIX. századi Pesten városi kutak és szamárkordéról árult Duna-víz biztosították a vízellátást, az 1866-os kolerajárvány utáni évben azonban döntő lépésre szánta el magát a városvezetés: saját beruházásban és kivitelezésben, profitszerzési szándék nélkül vízművet létesítenek. Erre a korszak legjelentősebb kultúrmérnökét, William Lindley-t kérték fel, akinek nevéhez több európai nagyváros - köztük Hamburg, Prága, Varsó - vízvezeték- és csatornahálózatának létrehozása fűződött. Az angol mérnök tervei szerint jött létre 1868-ban az első pesti ideiglenes vízmű a Flottillen Platzon, magyar nevén Hajóhivatali téren, ott, ahol ma az Országház áll. A vízműhöz tartozott a kőbányai víztározó, valamint az 1868 áprilisa és novembere között rekordsebességgel kiépült vezeték- és csőrendszer. Lindley a Duna vizének tisztítására mesterséges szűrést alkalmazott. A lakossági igények és pénzügyi szempontok miatt a létesítmény rendre a tervezett kapacitás kétszeresével üzemelt. Emiatt rengeteg volt a panasz a vízminőségre és a nem megfelelő ellátottságra, mi több, az 1873-as kolerajárvány súlyosbodásáért a lakosság Lindley-t vádolta. (Egy korabeli karikatúrán vőlegényi díszben vezeti karján menyasszonyát, a csúf ábrázatú Kolera kisasszonyt.)

Ennek ellenére a lélekszám gyarapodásával folyamatosan nőtt az igény a vízszolgáltatásra. A városi közgyűlés vízvezetéki bizottsága írta össze a kérelmezőket és az igényelt mennyiséget. Már 1870-től takarékosságra kellett buzdítani a fogyasztókat, az átalánydíjas rendszert pedig fokozatosan felváltotta a vízórás tarifarendszer.

Fontos lépés volt 1873-ban a Vízvezetéki Igazgatóság létrehozása, melynek élére Wein Jánost, a természetes szűrés hívét nevezték ki. Wein felismerte Budapest szerencsés geológiai adottságait és a Duna kavicságyának mint természetes szűrőnek a használhatóságát. Erre alapozva tervezte meg a Duna jobb partjának vízellátására szolgáló budaújlaki vízművet, amely 1882-ben készült el.

Ennek ellenére a kétféle szűrési mód hívei még évekig csatáztak egymással, így nemcsak a kellő anyagi forrás, hanem a szűrés mikéntjéről való döntés is hiányzott ahhoz, hogy az időközben kibővített és a Margit híd mellé áthelyezett ideiglenes vízmű helyett létrejöjjön a pesti oldal vízellátását véglegesen megoldó bal parti vízmű. Nem igazán hízelgő Than Károly kémikusnak, az Országos Közegészségügyi Tanács tagjának az a meglátása, miszerint "a mesterséges szűrésre okvetlenül megkívántató értelmes és lelkiismeretes munkások, szigorú, szakértő és megtántoríthatatlan kötelességérzetű administratio a mi eléggé ki nem fejlődött társadalmi és culturalis viszonyaink között alig lesznek állandóan megszerezhetők". Bár túl szigorúnak tűnik a fenti (ön)kritika, a Budapesti Hírlap Holttest a vízvezetékben címmel arról számolt be 1890 augusztusában, hogy Pete Mihály kőbányai vízvezetéki csapőr pénzkölcsön miatt összeveszvén szeretőjével, özv. Nikura Flórisnéval, megfojtotta az asszonyt, majd a holttestet az általa őrzött egyik vízmedencébe dobta.

Az 1880-as években és az 1890-es évek elején a vízigény kielégítése folyamatosan a várospolitika központi témája volt. A szakemberek tudását és kalkulációit dicséri, hogy az akkor kiépített hálózat a mai igényeket is képes kielégíteni. Közben 1887-ben döntés született a végleges bal parti vízmű Káposztásmegyeren és körzetében való létrehozásáról, természetes szűrésre alapozva. A vízmű 1904-re lett kész. Az ivóvíz addigi minőségéről és a vízművek dolgozóinak humorérzékéről egyaránt képet ad az a korabeli fotó, amelyen az építkezés területén működő étkezde-ivó látható, a bejárat fölött olvasható név: Az Bakczilushol (értsd: A bacilushoz). A káposztásmegyeri beruházást még gőzüzemre tervezték, a főtelepen működő négy gőzszivattyú nevet is kapott, de Károly, József, Dezső és Imre ma már nem dolgozik - 1931-ig a gépeket dízel-, illetve elektromos üzemre állították át. Az 1930-as évek fejlesztései az eredmények, a technológia és az üzembiztonság terén európai színvonalat teremtettek. Az 1874-ben szolgáltatott napi 6000 köbméter mennyiségnek 1941-ben már a harminchatszorosát tudta szolgáltatni a vízművek, napi 216 000 köbmétert. A vízszolgáltatás még az 1944-45-ös ostrom idején is működött - köszönhetően annak a 21 dolgozónak is, akik harctérré lett munkahelyükön vesztették életüket.

Levéltári anyagokból kiállítást rendezni manapság, amikor minden az interaktivitásról szól, nem könnyű feladat. A vízművek létesítményeinek története sem tűnik első hallásra izgalmas kalandregénynek. A kurátoroknak - Horváth J. Andrásnak, Takács Editnek és Breinich Gábornak - mégis sikerült az eredeti levéltári iratok, a Fővárosi Vízművek Zrt., valamint a Kiscelli és a Duna Múzeum tulajdonában lévő fotók, tervrajzok, makettek felhasználásával egy érdekes és megtekintésre feltétlenül érdemes tárlatot rendezni.

Az aulában a csőhálózatot ábrázoló térképeken megkereshetjük a régi utcaneveket, vagy az egykori Pest-Buda olyan helyeit, mint a Marhavásártelep, az Új lóversenytér vagy az Országos Tébolyda. A vízmedencék, szivattyútelepek metszetei, fotói és makettjei inkább a szakértők számára érdekesek, az igazi csemegét az emeleti kiállítóterem jelenti. Itt érdemes hosszabb időre berendezkedni. Itt valódi időutazásban lehet részünk, melynek során a fővárosi ivóvízellátás apropóján a XIX. század második felétől a múlt század közepéig nyomon követhetjük a korabeli városvezetés munkáját, a politikai és szakmai viták alakulását, és ezeken keresztül a pest-budai polgárok életét. A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg Budapest Főváros Levéltárában (XIII. ker., Teve u 3-5.), 9 és 18 óra között.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.