A térbeli montázs vége
Vége egy korszaknak a Rudasban: bár a török fürdő továbbra sem koedukált, az újonnan átadott részbe mostantól bármikor mehetnek fiú-lány társaságok is.
Az eltérő korokban készült, elütő stílusjegyei miatt tér- és időbeli montázsnak tűnő épületegyüttes végét, a régi palackozót ugyanis átalakították. Az íves sarkú déli szárnyon a korábbi rideg, szürke falak helyett kívül-belül trendi megoldások fogadnak. A földszinten mozaikkal burkolt medencéket, Zsolnay ivókutakat alakítottak ki. Az új, koedukált fürdőtérbe a felújított, helyreállított millenniumi szárnyból lehet átjutni, felette étterem, afelett pedig tetőterasz van, óriási jakuzzival.
A tetőterasz körmedencéjének kupolát idéző pergolája már messziről hirdeti az épületszárny funkcióváltását, egyúttal egyértelműen utal rá, hogy itt is fürdő üzemel. A kortárs gegnek szánt, de nem túl szellemes megoldás – tartóvázával megidézni egy kupolát, de mégsem egy az egyben átvenni – feltehetően azt is üzenni kívánja, hogy ez az új fürdő más, mint a többi. Ahogy ugyanezt üzenik az épületegyüttes déli végén a fehérre festett falak, a hatalmas üvegtáblák előtt kialakított, áttört felületek, és a két szint egymáshoz képesti ügyes tömegjátéka is.
A Rudas nem csak a Gellért-hegy előtti pozíciója miatt izgalmas; nagyon szép feszültség van a török kori és a XIX. századi épületrészek között. Egyedül a múlt század bővítései nem illenek annyira a képbe – nem is eltérő stílusuk, inkább alacsonyabb építészeti színvonaluk miatt. A változatos és divatos megoldások ellenére az újonnan átalakított épületszárny külső megformálása továbbra is nehézkesen illeszkedik a Rudas együtteséhez: a térbeli montázsnak ez a vége esztétikájával még nem, de funkciójával már passzol a többi részhez.
I. kerület, Döbrentei tér 9.
