Célt tévesztett bundás párna
A Városfal vendéglőben
Egykor e helyen a Budai Polgári Lövészegylet épülete állt, melynek jelmondata: Czélra ügyelj! Később a régi Szent János Kórház, még később, 51 éve pedig a forradalom színhelye volt a Széna tér e szeglete.
A régi városfalra épült étterem tehát szép múltra nézhet vissza, a belsőépítész mégis a retróra hajaz, Pacsirta rádió és Divatcsarnok-fotel a hatvanas évekből. Az étterem másik része minden átmenet nélkül modern berendezésű, de a kerek asztalok üveglapjai alatt százéves ajándékozási szerződések és egyéb okiratok. Teljes a kakofónia.
No, de nem szemlélődni, hanem vacsorázni jöttünk. Az étlap a már megszokott jópofaságokkal van tele (egyetlen jó poénja a Cordon bleu, amelyre azt írja: "nem Gordon bleu és nem Cordon blue, de ilyen itt amúgy sincs", és tényleg nincs). Húsos palacsintával indítunk (Bundás párna Edit receptje szerint), de ez nem gyerekkorom sonkával töltött és kirántott palacsintája, hanem amolyan gépi(es)en megsütött, lapos palacsinta (kis csalódás). Örmény töltike is van az étlapon, de mint megtudjuk, elfogyott a szőlőlevél (szőlőmben tegnap még rengeteg volt).
Főételnek sztrapacskát kérek csülökkel, s amikor megkérdezem, füstölt vagy sült, akkor a kisasszony elbizonytalanodik, elmegy a válaszért. A válasz is jó (füstölt), meg a sztrapacska is. A füstölt csülköt ugyan keresgélni kell benne, de ne legyünk telhetetlenek, az íz finom, a juhtúrós galuska állaga elsőrangú, mit akarnék még e kies szombat este, amikor alig negyed ház van az étteremben. Feleségem klasszikus hagymás rostélyossal kísérletezik, de a rostélyos olyan vékonyra van klopfolva, hogy ízlelésre alkalmatlan (az étlap ajánlása szerint: finom porhanyósra sütve), a hagyma nem elég ropogós.
A csapolt Staropramen cerny, a Malatinszky rosé és Vincze Béla bikavére is megéri az árát.
Cigarettaszünetre a külső, beépített pitvarba térünk, majd újult erővel desszertet rendelünk. A csúsztatott palacsinta egészen finomnak mondható, de a csokikrém állaga sokkal hígabb a kelleténél, és ugyanez a hiba a somlói galuska krémjénél is (az étlap ajánlása: "saját értékelésünk szerint az ország legjobb csokoládéöntetével"). A számla korrekt, az árak egyeznek a honlapon közöltekkel (ez nem mindenhol természetes). Kifelé látjuk, az udvaron hokipálya üzemel, szemben a gazdasági minisztérium hatalmas tömbje sötéten és fenyegetően tornyosul. A városfal évszázadok óta itt áll, de a vendéglő nem használja ki a múltban rejlő lehetőségeket, csak van, pedig lehetne. Elég lenne a régi jelszó: "Czélra ügyelj!"
No, de nem szemlélődni, hanem vacsorázni jöttünk. Az étlap a már megszokott jópofaságokkal van tele (egyetlen jó poénja a Cordon bleu, amelyre azt írja: "nem Gordon bleu és nem Cordon blue, de ilyen itt amúgy sincs", és tényleg nincs). Húsos palacsintával indítunk (Bundás párna Edit receptje szerint), de ez nem gyerekkorom sonkával töltött és kirántott palacsintája, hanem amolyan gépi(es)en megsütött, lapos palacsinta (kis csalódás). Örmény töltike is van az étlapon, de mint megtudjuk, elfogyott a szőlőlevél (szőlőmben tegnap még rengeteg volt).
Főételnek sztrapacskát kérek csülökkel, s amikor megkérdezem, füstölt vagy sült, akkor a kisasszony elbizonytalanodik, elmegy a válaszért. A válasz is jó (füstölt), meg a sztrapacska is. A füstölt csülköt ugyan keresgélni kell benne, de ne legyünk telhetetlenek, az íz finom, a juhtúrós galuska állaga elsőrangú, mit akarnék még e kies szombat este, amikor alig negyed ház van az étteremben. Feleségem klasszikus hagymás rostélyossal kísérletezik, de a rostélyos olyan vékonyra van klopfolva, hogy ízlelésre alkalmatlan (az étlap ajánlása szerint: finom porhanyósra sütve), a hagyma nem elég ropogós.
A csapolt Staropramen cerny, a Malatinszky rosé és Vincze Béla bikavére is megéri az árát.
Cigarettaszünetre a külső, beépített pitvarba térünk, majd újult erővel desszertet rendelünk. A csúsztatott palacsinta egészen finomnak mondható, de a csokikrém állaga sokkal hígabb a kelleténél, és ugyanez a hiba a somlói galuska krémjénél is (az étlap ajánlása: "saját értékelésünk szerint az ország legjobb csokoládéöntetével"). A számla korrekt, az árak egyeznek a honlapon közöltekkel (ez nem mindenhol természetes). Kifelé látjuk, az udvaron hokipálya üzemel, szemben a gazdasági minisztérium hatalmas tömbje sötéten és fenyegetően tornyosul. A városfal évszázadok óta itt áll, de a vendéglő nem használja ki a múltban rejlő lehetőségeket, csak van, pedig lehetne. Elég lenne a régi jelszó: "Czélra ügyelj!"
