Hazajárni Budafokra

/ 2016.08.10., szerda 16:21 /

Rózsavölgyben, a patak partján nőtt fel Kiss Jenő Jászai Mari-díjas színész. Amikor ideköltöztek az ötvenes években, még sok romos épület volt a környéken, de mára elegáns villanegyeddé fejlődött a városrész.

A XXII. kerületben nőtt fel, itt járt iskolába, gimnáziumba, innen indult megvalósítani álmait, itt nősült, és a mai napig ide jár vissza szülei, nagyszülei sírját gondozni. Kiss Jenő Jászai Mari-díjas színész Baranya megyében született, de egy-két éves korában Pestre költözött a család. Ám az erdőkhöz, mezőkhöz, rétekhez szokott kisfiú folyamatosan beteg volt, így a Majakovszkij utcából a XXII. kerületi Rózsavölgybe költöztek, ahol helyrehoztak egy bombatalálat miatt megsérült épületet. „Az 1956-os forradalmat ott éltem át, az Ady Endre úti pincében. Gyakran lementünk, összebújtunk Cézár nevű németjuhász kutyámmal, mert féltünk az ágyúdörgéstől” – meséli.

Ötödikes korától volt a budafoki Kossuth Lajos általános iskola tanulója. „Nagyon jól tudtam fogalmazni, novellaszerűen. Trombitás tanár úr először nem hitte el, közölte, biztos a szüleim segítettek, de amikor ott helyben kellett megírni a fogalmazást, azt mondta: neked tényleg van írói képességed” – emlékszik vissza.

Aztán jött a középiskola, a budafoki Budai Nagy Antal Gimnázium. „Horváth Miska bácsi volt az osztályfőnök, történelem–latin szakos tanár, a magyart és a németet Mészáros tanár úr tanította, mindig úgy jött be az osztályba, hogy »a Fenstert tessék kinyitni«. Mészáros tanár úr gyakran megkért, hogy én olvassam fel a novellákat, verseket, innen az út egyenesen vezetett a rendezéshez. A tornatermi pódiumon Moli?re Fösvényét állítottam színpadra” – mondja.

Közben már járt az Építők Sztanyiszlavszkij Művészeti Stúdiójába a Dózsa György útra, olyan tagjai voltak, mint Szegedi Erika, Tahi Tóth László, Vajda László. Érettségi után Budafokon, a Kossuth Lajos utcában, a Budafoki Borforgalmi Laboratóriumban kezdett dolgozni. „Borfokoló voltam, az én feladatom az volt, hogy a bor Malligand-fokát megállapítsam.” Aztán elkerült a Lumumba utcai filmgyárba világosító segédmunkásnak. „Az arany embert forgatták, és én lehettem Krencsey Marianne fénydublőre, vagyis én álltam a helyén, amíg az operatőr és a világosítók bevilágítják a jelenetet. Amikor a művésznő megérkezett, azt mondta nekem, köszönöm szépen – még mindig megdobban a szívem, ha eszembe jut.”

Egy este az Esti Hírlap felhívását olvasta, hogy a veszprémi színház ösztöndíjasokat keres színészi feladatokra. „Budafokon felültem a motorbiciklimre, lementem Balatonalmádiba, mert ott volt a veszprémi színészek színészháza, mondtam egy Petőfi-verset a színház igazgatójának, aki közölte: fel vagyok véve.” Itt indult a színészi pályája, majd Miskolcon (ahol színészi státuszt kapott), később a Komor István és Zsámbéki Gábor vezette Kaposváron folytatódott, ahol kilenc évet töltött, mielőtt átszerződött jelenlegi színházába, Kecskemétre.

S bár már nem Budafok az állandó lakhelye, évente többször rendszeresen hazajár, hogy felkeresse felmenőit a temetőben. „Dédnagyszüleim, nagyszüleim és a szüleim is itt találtak nyugodalmat” – mondja. De nem csak a rokonai sírjához szokott elmenni. „Régi budafoki élményem, hogy a Magdolna utcából kikanyarodó sárga Zastavában láthattam Csordás Lajos válogatott labdarúgót, a helsinki olimpia bajnokát. Nagyon fiatalon, 36 évesen halt meg. Ha nagyszüleimet meglátogatom a temetőben, megállok a sírjánál, ahol mindig friss virág van.”

A szülői háznál, az Ady Endre úton azonban nagyon régen nem járt. Most együtt izgulunk, vajon jól emlékszik-e a házszámra, s vajon milyen látvány fogadja. Megvan-e még az otthon? Szinte felsóhajt, amikor megérkezünk: igen, ez az, jól emlékezett. A kovácsoltvas kapu ugyanaz, mint az ő gyerekkorában volt, de a kert, aminek a végében, az utcától távol állt a ház, teljesen megváltozott. Ma sűrű fák takarják a házat, amelyben először csak a szüleivel lakott, később hozzáépítettek egy szárnyat, hogy a pécs-rácvárosi, majd a görcsönyi nagyszülők ide költözzenek.

Hogy milyen volt ez a környék az 50es években? Sok romos épületre emlékszik, amelyeknek szegények voltak a lakói, de fel lehetett fedezni a szép villákat is, melyekben jómódú emberek éltek valaha. „A szomszédunkban lakott Jelenits István szerzetes tanár úr, akkor még mint piarista diák, édesapja táblabíró volt, ő is egyengette az utamat a színészet felé, elküldött Borai Lajos jó nevű, 1945 előtt sok filmszerepet játszó, idős színészhez, hogy hallgasson meg; annyit mondott, hogy »a színészet gyakorlati pálya, hát csinálja!«.”

És hát meghatározó élmény volt számára, hogy az Ady Endre út mentén folyt a patak, amely megfelelő terep volt a kikapcsolódásra a hozzá hasonló eleven gyerekeknek. „Nagyon jó volt biciklizni Rózsavölgyben, látni a kis, megművelt kerteket, veteményeseket, egész Törökbálintig mentünk el.” Máskor meg fel a dombra, a Panoráma vendéglő felé vette az irányt, a kanyarban szédítő sebességgel lehetett lejönni, vissza az Ady Endre útra.

Az Ady Endre úti szülői háztól nem volt messze az Anna utcai gimnázium, kicsit távolabb a Kossuth Lajos utcai általános iskola. Utóbbiban tanított hittant Keszthelyi Ferenc atya, akit mindenki csak Kefének hívott, és magától értetődő volt, hogy ministrálni is elmentek a gyerekek a budafoki Szent Lipót-plébániatemplomba. Állunk a Plébánia utca–Anna utca sarkán, és Kiss Jenő mutatja a templom fölött lévő kápolnát. „Ott szerettem legjobban ministrálni, májusban, a reggeli 6-os misén, orgonaillatban, lélekemelő volt, áldott pillanatok” – idézi fel a szép emléket.

„Keszthelyi atya később elkerült Tárnokra, majd Máriaremetére, de mindig fogadott minket, volt ministránsokat. Egyszer aztán híre jött, hogy ő lett a váci megyéspüspök, ő adott össze feleségemmel, Réti Erikával 1973-ban, a nagytétényi katolikus templomban, sőt kisfiunkat, Gergőt is ő keresztelte meg Nagytétényben” – meséli.

Itt a templom előtti Savoyai téren bevillan egy másik emlék is. „A dátumot már nem tudom felidézni, valamikor 1956 környékén. A Savoyai Jenő téren 11 okkersárga Opel vonult fel, talán Ascona, az Aranycsapat egyik tagja, Zakariás ugyanis ott tartotta az esküvőjét, amelyre persze eljött az egész Aranycsapat.”

És nagy élmény volt a Duna közelsége. „Fürödtem a forgalmi telepnél, a hideg vizű strandon, kicsit később Budafok-Hárosra mentünk le fürdeni, a fafeldolgozóhoz, ahol nagy gerendákat úsztattak a Duna-ágban” – idézi fel.

A lányiskola mögött volt a Spartacus futballpályája. „A kapu mögött, a széles Duna partján egy rozsdás uszály volt. Partra vetett halként vergődött, arról ugráltak be a bátrabbak a vízbe. Ott nagyon jól lehetett uszályokat, vontatóhajókat nézegetni” – meséli.

Moziba két helyre is járt fiatalkorában. „Az Árpád mozi a hegyen volt, nagyon szerettük, mert a híradó és a nagyfilm között artistaműsort adtak.” De az egyik legfontosabb élménye, hogy az Attila moziban, amely a Városház téren állt, fellépett a Déryné Színház Mikszáth Kálmán Tavaszi rügyek című darabjával, aminek a főszerepét a hegyen lévő Árpád utcában lakó Sallai Tibor játszotta. „Meghallottam, hogy Budafokon él, és színész, megnéztem az előadást az osztállyal, és énnekem annyira tetszett a kihajtott ingű, Petőfi-ruhában szereplő Sallai Tibor játéka, onnantól nagy vonzódást éreztem a színház iránt.”

„Budafok sváb település, szerettem a mentalitásukat, szorgalmas nép, önmagukra adnak, jól ápoltak, spórolósak, kedélyesek, szeretnek mulatni sramlizenére, jó ételeik vannak. Budafok jó hely – összegzi tapasztalatait Kiss Jenő, aki ma is úgy érzi, amikor idejön: hazaérkezett.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.