Játékok tárlata
Megkezdődtek a főváros első állandó, interaktív játéktörténeti kiállításának előkészületi munkálatai a szeptember végén Múzeumpedagógiai Nívódíjjal kitüntetett Óbudai Múzeumban.
A fővárosban egyedülálló, állandó játéktörténeti kiállításra készül az Óbudai Múzeum. A Goldberger-kiállításhoz hasonlóan modern, interaktív tárlat előkészületei zajlanak a helytörténeti gyűjtemény feletti 350 négyzetméteres kiállítótérben, ahol az 1800-as évek utolsó harmadától az 1980-as évekig számos polgári, illetve a szocialista időszakban készült játék látható lesz majd. „Tízezer darabos kollekciónkból ezer emblematikus játék lesz kiállítva, amelyek jól reprezentálják a bemutatni kívánt korszakot” – mondta el a Pest-budai Látképnek Népessy Noémi, az intézmény igazgatója, hozzátéve, hogy továbbra is várják mindazoknak a felajánlásait, akik hozzá tudnának járulni a tárlat színesebbé tételéhez.
A kiállítótér építészeti átalakítása folyamatban van: megtörtént a födémek javítása, a válaszfalak elbontása és a járófelületek rendbetétele, s a lift kialakítására megérkezett az engedély. Ezzel párhuzamosan folyik a grafikai látványtervezés, egy olyan modern, letisztult kiállításkép kialakítására törekedve, mely szervesen illeszkedik a tárlat tematikájához. Az interaktív kiállítás kettős megközelítésből mutatja be a játékokat: a felnőttek számára kultúrtörténeti szempontok szerint, míg a gyerekeknek a rácsodálkozásra, kérdések feltételére teremtve meg a lehetőséget. Miután a szükséges források rendelkezésre állnak, előreláthatólag jövő júniusban megnyílhat a tárlat.
A készülő tárlat mellett nem hagyható szó nélkül, hogy szeptember végén Múzeumpedagógiai Nívódíjban részesült az Óbudai Múzeum „Mi közöm hozzá?” című érzékenyítő, szemléletformáló projektje, amelyet az intézmény hat óbudai gimnázium 24 diákjával valósított meg. A négyfős csapatokat alkotó tanulók különböző gondolatébresztő programokon (múzeum- és zsinagógalátogatás, drámapedagógiai foglalkozás, várostörténeti séta) vettek részt, majd az így szerzett impulzusok alapján készített alkotásaikban fogalmazták meg saját életükre és környezetükre vonatkoztatott véleményüket a zsidóság tragédiájáról.
