Lánchídi bonyodalmak

/ 2017.05.10., szerda 18:00 /

Nyár elején felújítás miatt lezárják a Lánchidat és az Alagutat, így másfél-két évig zűrösebb közlekedésre kell számítani az I. kerület környékén és a pesti oldalon. Kevésbé közismert, de már az építéskor, 160 éve is jelentős problémákkal kellett szembenézni, a gondok némelyike viszont annyira ismerős, hogy akár mai is lehetne.

A Lánchíd mára a főváros jelképévé vált, hiszen 1849 óta biztosít állandó összeköttetést Buda és Pest között. „Régi szép idők!” – gondolhatnánk erre, amikor még szakadatlanul épült a haza. Igen ám, de ha közelebbről vizsgáljuk a dolgokat, több olyan érdekes tényre bukkanhatunk, amelyek árnyalják az idilli képet. Jobban megnézve ugyanis kiderül: egy ekkora horderejű beruházás Széchenyi korában sem ment könnyebben, mint manapság, sőt.

Hogy hogyan pattant ki az állandó átkelő építésének ötlete Széchenyi István fejéből, már önmagában is érdekes történet: 1820-ban az akkor még fiatal gróf édesapja (a nemzeti könyvtárunkat alapító Széchényi Ferenc) temetését késte le, miután egy hétig nem tudott átkelni a zajló Dunán, és a pesti oldalon ragadt. A legnagyobb magyar ekkor szenvedélyesen írta naplójába, hogy hajlandó lenne felvállalni a hídépítés ügyét – még ha bonyodalmakkal jár is és anyagilag sosem térül meg számára –, ha ezzel hozzájárulna hazája fejlődéséhez. Ma már tudjuk: ami a bonyodalmakat illeti, Széchenyinek igaza lett. Az akkori Magyarország, sőt, egész Európa legjelentősebb műszaki beruházása korántsem ment könnyen, a grófnak ugyanis számos problémával kellett szembenéznie. Miután közadakozásra buzdító felhívása nem talált túl lelkes fogadtatásra, Széchenyi báró Sina György bécsi bankárhoz, a Habsburg Birodalom egyik leggazdagabb emberéhez fordult, hogy legyen segítségére a hídépítés pénzügyi hátterének előteremtésében. Így is lett, ettől kezdve Sina az építkezést bonyolító Lánchíd Részvénytársaság vezetőjeként Széchenyivel közösen felügyelte a Lánchíd építésének ügyes-bajos dolgait. Gondokból pedig akadt bőven, a megoldás megtalálását viszont különböző érdekek nehezítették: míg Sina (pénzügyi okokból) az ár/érték arányban elérhető legjobb alapanyag felkutatásában volt érdekelt, addig Széchenyi a határidők pontos betartásában. Egyik sem volt egyszerű feladat, az osztrák hatóságok például folyamatosan akadályozták a munkálatokat, a mai Clark Ádám tér környékén lévő katonai épületek megváltását ugyanis a hadsereg húzta-halasztotta, késleltetve ezzel a budai hídfő építkezéseit, a hivatali aktatologatások jelentette késedelmekről nem is beszélve.

A beszállítókkal is meggyűlt a bajuk. Miután hosszas keresgélés után végül sikerült kiválasztani a megfelelő nyersanyagokat, a szállítással adódtak gondok: az egyik kőbányában például állítólag annyira szervezetlenül folyt a termelés, hogy az építésvezető Adam Clarknak személyesen kellett odautaznia és megrendszabályoznia a munkásokat. Mivel hazánk akkoriban még nem állt készen ilyen precíziós munkákra, a kényesebb elemeket Angliában készítették el, ami azt jelentette, hogy ide kellett szállítani őket, ám a vasanyag szállítása komoly nehézséget okozott. Vasút híján a legkézenfekvőbb módszer a folyami hajózás volt, a lassúság és a folyók szabályozatlansága azonban állandó késések forrása volt, az alkatrészek így két évig utaztak, mire Budára értek.

Ehhez járult még a szakemberhiány: a gépkezelőket és vasszerelőket ugyancsak Angliából szerződtették – közülük sokan telepedtek le Magyarországon, köztük az építésvezető skót mérnök, Adam Clark is.

Láthatjuk tehát: egy ilyen horderejű építkezés mindig bonyodalmakkal járt, egyet azonban bátran kijelenthetünk: Széchenyi István állhatatos küzdelmei nélkül biztosan később készült volna el az átkelő. Ő hajtotta át a törvényhozáson a Lánchíd-törvényt, ő tárgyalt a hatóság illetékeseivel, ő szervezte meg – Sina György révén – a biztos pénzügyi hátteret, és ő kérte fel tervezőnek a tapasztalt mérnök William Tierney Clarkot. Mi lenne, ha manapság minden nagy beruházást ilyen kvalitású emberek felügyelnének? Az utókor ma is hálás lehet gróf Széchenyi Istvánnak.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Végre itt az első hazai családbarát genderbiblia!

Kovács Ákos, Puzsér Róbert, Ókovács Szilveszter, Skrabski Fruzsina, Süveges Gergő és mások ajánlásával. Ezer hála, hogy olyan ügyhöz adták a nevüket, amiből még bajuk is lehet.

Bor világnapja: online borpiactér indult

Nemrég indult el a Wineliner.com online borpiactere, amely versenytársaihoz képest új alapokra helyezi az online borpiacot: családi és réteg pincészetek boraihoz enged országos hozzáférést, eddig nem ismert borászatokat tesz elérhetővé bárki számára.

Meddig számíthat az Orbán-kormány Angela Merkelékre?

Nem a valószínűtlen szankciók miatt érdekes, hogy az Európai Parlament elmarasztalta a magyar kormányt, hanem mert a határozatot a sokáig bajtárs lengyelek is megszavazták. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

A cél: legyen egy világszerte jegyzett szellemi csúcstalálkozónk!

Mit keres egy programban konzervatív filozófus és szoftmarxista „internetkalóz”? A Brain Bar Budapest nevű „jövőfesztivál” alapító-szervezőjét, Böszörményi Nagy Gergelyt a techvilág közhelyeiről és veszélyeztetett állásokról is kérdezzük. Interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Müller Péter a kommunista sztárrá vált Soós Imre tragédiájáról

Cannes-ban idén újravetítették a Körhinta című filmet, amelynek férfi főszereplője az 1956-os siker után néhány hónappal öngyilkos lett. A kommunista sztárrá lett Soós Imre tragédiáját Müller Péter írta meg Részeg józanok címmel. Nagyinterjúnk a szerzővel a csütörtöki Heti Válaszban.

Borbás Marcsi: „Soha nem tudtak rám kényszeríteni szerepeket”

„Az a titok, hogy nincs titok. Mert ha van, az előbb-utóbb kiderül, és hitelét veszti az ember. Akartak, de nem tudtak rám kényszeríteni szerepeket, mert felálltam” – mondja Borbás Mária. A Gasztroangyal műsorvezetője hitelességről, önazonosságról, a táplálkozás helyes arányairól és a reflektorfényt kerülő férjéről is beszél a Heti Válasz Esszencia című mellékletének adott interjúban.

Lengyel politikus: „Nem fogadtuk el Orbán érvelését Putyinról”

A magyar politikusok kihasználják, hogy az EU a lengyelekkel foglalkozik Magyarország helyett – állítja a lengyel ellenzék vezetője. Grzegorz Schetyna emellett alig burkolt ellenszenvvel néz Budapest és Moszkva közeledésére. Exkluzív nagyinterjú a csütörtöki Heti Válaszban.