Mesélő házak

/ 2017.08.16., szerda 18:00 /

Látásból számos szép budapesti épület ismerős lehet az arra járóknak, soknak azonban a története is figyelemre méltó: kulturális sétánkon erzsébetvárosi házak mesélik el, mi rejlik a megszokott homlokzatok mögött.

Budapest házai nemcsak szépek és izgalmasak, a régi kapuk és a homlokzatok érdekesebbnél érdekesebb történeteket is őriznek. Egy-egy épület varázsát ugyanis a külcsín mellett a belső tartalom adja, vagyis mindaz, ami a hosszú évtizedek alatt a falak között történt. Az ember mindennap elviharzik egy ház mellett, és könnyen előfordul, hogy föl sem néz rá; éppen ezért nem is tudja, hogy a már-már unalomig megszokott látvány mögött olykor regénybe illő történetek rejlenek.

Erzsébetváros Budapest egyik legnyüzsgőbb kerülete, több oldalról is igen forgalmas útvonalak haladnak át rajta, házai pedig emberek tízezreinek lépteit kísérik figyelemmel nap mint nap. Az épületek többsége azonban az arra járók zömének ismeretlen, sokan csak a kiemeltnek számító, látványosabb házakat ismerik, például a New York-palotát, a Madách tér vöröstéglás „majdnem-felhőkarcolóit”, vagy éppen a főváros egyik legszebb templomát, a rózsák terei Szent Erzsébet-plébánia Steindl-féle épületét.

A VII. kerületben számos olyan épülettel is találkozhatunk azonban, amelyek bár hasonlóan szemrevalóak, mégis kevésbé ismertek, némelyikhez viszont olyan anekdoták kapcsolódnak, amelyeket hallva könnyen megérthetjük, honnan merítettek ihletet legnagyobb művészeink.

Ki hinné például, hogy nemcsak a Kiskörút, hanem egész Budapest egyik legrégebbi domborműve nem valami félreeső mellékutcában rejtőzködik, hanem ott áll mindenki szeme előtt, a forgalmas Károly körút és a Dob utca sarkán? Bár a magas, tornyos bérház csak 1930-ban épült, a homlokzatán lévő, az épület stílusától feltűnően elütő dombormű (amely valószínűleg az 1740-es évekből való) egy hajdan legendás épület, a Vadember-ház emlékét őrzi. A korábban itt álló, egyemeletes, klasszicista épületet ugyanis a XVIII. század derekán vásárolta meg egy német kereskedő, aki Zum wilden Mann, azaz „A vademberhez” néven fogadót nyitott benne. Eredetileg ennek a háznak a homlokzatán, a timpanonban állt a Herkulest ábrázolódombormű. Bár az épület az 1800-as évek elején leégett, az új tulajdonos, Marczibányi János újjáépítette, s helyet kapott rajta a szobor is. A házban később vegyeskereskedés működött, erről az időről mesél Balla Vilmos 1923-as, A vadember című könyve, amelyben betekintést enged a kereskedők életébe: szombaton kávét pörköltek, hétfőn kockacukrot vágtak (akkoriban ugyanis ez még a boltosok dolga volt), a tulajdonos, Kerstinger István pedig mágnáshoz méltó módon öltözve, bársonysapkában sürgölődött az üzletben, néha személyesen szolgálta ki a vevőket és felügyelte a munkát.

A házba a XX. század elejétől a patikus Erényi testvérek költöztek be, akik a sósborszeszes édesség, a dianás cukorka révén váltak híressé. Mivel egyre fejlődő üzletüknek a klasszicista ház szűknek bizonyult, 1929 körül lebontatták, a Herkules-dombormű azonban – szerencsénkre – a legújabb, jelenleg láthatóházra is átköltözött, ennek köszönhetően ma is megtekinthető.

Innen nem messze, a Dohány utca és a Károly körút sarkán állt egykor a Huszár-ház, amely valóságos művésztelepként működött, ugyanis számos híres ember lakott benne. Az épületbe az 1848-as forradalom után sorra költöztek be a kor neves személyiségei, például a legendás szépségű Lovassy Betti, a Nemzeti Színház kedvelt operaénekese vagy Lendvay Mártonné Hivatal Anikó, a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti) tagja. A második emeleten lakott a megnyerő modoráról és gavallér stílusáról ismert Kuthy Lajos író, aki egykor ünnepelt hírességnek számított, színdarabjait (például az Ariadnét, Fehér és feketét) számos színház játszotta, ő maga pedig a társaságok kedvelt figurája volt. A házban működött a Hölgyfutár című lap szerkesztősége is, amely fontos feladatának tartotta a „már-már elhalt költészet” népszerűsítését, és a hölgyek kedvéért divatképeket is közölt, munkatársai közé pedig nem kisebb művészek tartoztak, mint például Jókai Mór, Tompa Mihály vagy Vajda János. A lap szerkesztőjének, Nagy Ignácnak nem telhetett sok idejébe beérni a munkahelyére, hisz ő maga szintén a Huszár-házban lakott, csakúgy, mint Szerdahelyi Kálmán színész és Pauliné Markovits Ilka opera-énekesnő.

A legendás Huszár-házat a XX. század elején bontották le, ám helyét egy olyan épület vette át, amely részben a művészetek egy másik műfaját, a filmet szolgálta. Bár Pesti Broadway néven a Nagymező utcát szokás emlegetni, így hívták a főváros első pincemoziját is, amely az egykori Huszár-házban, a mai Belvárosi Színház épületében működött. Az 1913-ra elkészült palota eredetileg az Első Katonai Biztosító Intézet számára épült Hoepfner Guido és Györgyi Géza tervei szerint, alagsorában pedig – mivel a moziengedélyt biztonsági okokra hivatkozva nem kapták meg – étterem kezdett működni. A korban nagyon divatosnak számítófilmszínházra egészen 1938-ig kellett várni, a vendéglő ekkor adta át a helyét a Broadway mozi néven megnyílt új intézménynek. A filmszínház a XX. század hátralévő évtizedeiben ilyen-olyan formában mindvégig működött, a legtöbben talán Filmmúzeumként emlékeznek rá, de egykoron Barlang és Ady mozi néven is emlegették. Az épület tehát nemcsak az egykori legendás Huszár-ház emlékét őrzi, hanem különleges, art deco stílusú, kör alakú nézőterével a budapesti mozik hőskorát is.

A belvárosban általában a nagy, sokemeletes bérházak dominálnak, a helyhiány miatt ugyanis az apróbb épületeket már réges-régen (jobbára a XIX. században) lebontották. Ezért különleges az Akácfa utca 61., amely egy olyan korszak emlékét őrzi, amikor a főváros még egészen máshogy festett. A földszintes, majd kétszáz éves házacska az 1800-as évek első évtizedeiben épült, tervezője pedig egy olyan építész, aki évtizedekkel később múzeumot is adott a nemzetnek: Pollack Mihály. A hangulatos belső udvarral rendelkező épületben ma szociális központ működik, a ház közösségi élete azonban jóval régebbre nyúlik vissza, a hajdan itt találhatómulatót ugyanis Krúdy Gyula is megemlíti mint Buzelka-féle tánctermet.

Bárhol is járunk tehát Erzsébetvárosban, érdekes történetekre bukkanhatunk. Házakra, amelyek sokat mesélhetnének, ha tudnának beszélni; a sűrűn beépített, pezsgő kulturális életű Erzsébetvárosra pedig ez különösen igaz. Itt egy kilométert sem kell megtennünk ahhoz, hogy regénybe illő történeteket hallhassunk, amelyeknek köszönhetően ezentúl egészen másként tekinthetünk még a megszokott épületekre is.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Pancserlehallgatók

Ha a HVG-nek igaza van, a világ legbénább lehallgatói keltenek botrányt Magyarországon.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.

Morvai Krisztina: „Ez nem hűségeskü a Fidesz mellett”

Nem tudja, a Jobbikra szavaz-e jövőre a Jobbik európai parlamenti képviselője. Morvai Krisztina azt mondja: három éve nincs kapcsolatban Vona Gáborral, de nem a személyes sértettség, hanem az irányváltás bizonytalanította el. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.