Mint a mesében
"Tavaly halt meg az utolsó ávós, aki itt lakott"
Szürke panelházak és ávóscsizmák, kitelepítések és keresztrombolások sem tudták elpusztítani a III. kerületi "Óbékás" hangulatát, ahol Czakó Gábor író egészen különleges, Budapesten szinte páratlan társasági élet közepette él és dolgozik.
Czakó Gábor a város legvarázslatosabb részén lakik: Békásmegyeren. Közelebbről a tízemeletes panelházak tövében megbúvó Békásmegyer-Ófaluban, melynek dombra felkúszó, mesebeli utcácskáit nem tudta bekebelezni a lakótelep.
A varázslat több, egymást erősítő rétegből tevődik össze. Először is itt van Öreg Békás történelme. Utcái kitelepített svábokról, a házakat potom pénzért "megvásároló" ávósokról mesélnek. "Tavaly halt meg az utolsó ávós, aki itt lakott" - mondja Czakó Gábor, aki még ma is talál a kertjében elásott sittet: ilyet csak az tesz, aki nem érzi magáénak a földjét. Mert Czakóék kilenc éve megvásárolt házában szintén "betelepítettek" laktak, akiktől az író a házzal együtt megörökölt egy pár ávóscsizmát is. Ez aztán része lett a kertben látható, Czakó Gábor szarkasztikus műveit felvonultató "szobortárlatnak". Itt látható többek között a Kultúrharc című alkotás (egy kiszuperált írógép egy fatönk tetején), s a kőkerítésbe álmodott, Sztálin szobrának emléket állító installáció is: ebben kapott szerepet a csizma, amelyet a "tisztelők" akár ki is fényesíthetnek.
A kerítés egy szakaszon eredeti, az 1700-as évekből megmaradt kőfal, amelyen változatos színű és korú macskák közlekednek, figyelve a kertben ide-oda guruló néhány hetes pulikölyköket. Czakó Gábor kutyát etet, kiszedi a csirkék alól a tojást, majd megmutat egy ágon ülő kis Lenin-szobrot, amely alatt egy orosz "gitár" lövedéke lóg. A góréval, óllal és csűrrel az eredeti szerkezetét őrző, patakkal kettészelt kert varázsa után a ház csodáiról kezd beszélni. Czakóék otthona műemlék épület, az író annak idején a késő barokk vonalvezetésű ablakaiba szeretett bele. Békásmegyer-Ófaluban összesen két védett családi ház van, és az egész városban sincs több hat-hét darabnál. De az utcakép is védett: ha lebontanak vagy kipofoznak egy házat, akkor azt csak az eredetinek megfelelően építhetik újjá. Az "utcaképhez" tartozik a Czakóék kapuján olvasható felirat, amelyen a városban megszokottaktól eltérően nem az áll, hogy a kocsibejárót kérik szabadon hagyni, hanem hogy "jó képességű pulik ingyenesen elvihetők".
A Templom utcán sétálva olyan, mintha száz évet repültünk volna vissza az időben. Mindenki mindenkit ismer, mindenki mindenkinek köszön, Czakó Gábor lépten-nyomon megáll beszélgetni. "Nem kell puli?" - kérdezi egy cimboráját, aki csak azért nem visz a fekete szőrgombócokból, mert a múltkor már vitt egyet. De éppen szembejön Andó Bea (Bankó Sándor kiváló bőgős felesége) is, aki péntekenként néptáncot tanít a plébánián, és elújságolja, hogy ma este Pál István tereskei juhász, az utolsó dudás lesz a vendég. Mert Ófalu végső és legfontosabb varázsát a színes és pezsgő, szeretetteljes közösségi élet adja. ---- ----"Amikor ideköltöztünk, remek papot találtunk a katolikus templomban, és egy kiváló társaságot" - kezdi a mára kiterjedt közösségi élet szálait felfejteni Czakó Gábor. Először volt a Keresztény Nemzeti Kör, amelyet Wittinger László "úri szabó és teológus, cserkészparancsnok és agglegény" vezet. A programok máig az egyházközséghez kapcsolódnak, de mindenkit szeretettel várnak: nem kérnek keresztlevelet. A kör elsősorban előadásokat, beszélgetéseket szervez, megfordult náluk számos neves író, művész, közgazdász, politikus. A Boldog Salamon Kört már Czakóék alapították: hangversenyeket kezdtek rendezni a templomban, s többek között a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó programokat (mesemondást, gesztenyesütést, betlehemezést) és elmélkedéseket.
Aztán jött sok fiatal, akik Czakóékhoz képest "gyüttmentek", ám hasonló lelkesedéssel szervezik a falu kulturális életét. Hozzájuk kapcsolódik az Óborkör megalapítása, amely fő feladatának azt tekinti, hogy a kerületet és az északi légcsatorna elvágásával az egész várost fenyegető M0-s körgyűrű megépítésére elfogadható megoldást találjon. "Ott, a domb innenső felén húzódna az autópálya" - mutat a templom mögé Czakó Gábor. Az út a lakótelep szélső házaitól vagy száz méterre épülne, pedig itt soha nem létesülhetett nehézipari beruházás sem, hiszen ez a város légcsöve. A közösségi lét fontos része még a cserkészcsapat: a legtöbb gyerek a lakótelepről érkezik, és annyi a jelentkező, hogy kénytelenek korlátozni a létszámot.
Czakó Gábor megmutatja a Templom utca 20. alatt - többek között az egyházközség által kibocsátott téglajegyekből - szépülő egykori iskolaépületet, amit hosszas huzavona után teljesen lepukkant állapotban kapott vissza az egyház. Itt ma névnapok, farsangok, szüreti bálok és disznóvágások várják a katolikusokat, a protestánsokat, az istentagadókat, de még a hajléktalanokat és az alkoholistákat is, hiszen akinek zsíros kenyeret adott a Jóisten, azt azért adta, hogy ossza meg másokkal is. A Szent József Ház ad otthont a csillaghegyiek és a békásiak közti főző- és dalnokversenynek is, amely méltó "visszavágás" a csillaghegyi Banán klub hagyományos kolbásztöltő versenyére. (A Banán klub ma már Csillaghegyi Közösségi Ház, de mindenki így emlegeti.)
A Szent József-plébánián eközben már az esti, Dömötör-napi táncházra gyülekezik a nép: kicsik, nagyok, termosszal, süteménnyel, üveg borral. Pista bácsi, a palóc juhász hiába 89 éves, kizárólag szerelmes nótákat énekel kiapadhatatlan tűzzel, és úgy fújja a dudáját, hogy még Juhász Zoltán, a kerület híres furulya- és dudaművésze is ámulattal hallgatja. Az előadás utáni táncházban már ő fújja a talpalávalót, nótaszótól, lábdobogástól hangos a Templom utca. A terem tömve, összekapaszkodva táncol Schäffer Erzsébet Csillaghegyről a budakalászi és a lakótelepről érkező barátokkal, jó ismerősökkel. Közben megvitatják az élet dolgait, addig is, amíg valamelyik "felnőttmegőrzőben" nem találkoznak újra.
A varázslat több, egymást erősítő rétegből tevődik össze. Először is itt van Öreg Békás történelme. Utcái kitelepített svábokról, a házakat potom pénzért "megvásároló" ávósokról mesélnek. "Tavaly halt meg az utolsó ávós, aki itt lakott" - mondja Czakó Gábor, aki még ma is talál a kertjében elásott sittet: ilyet csak az tesz, aki nem érzi magáénak a földjét. Mert Czakóék kilenc éve megvásárolt házában szintén "betelepítettek" laktak, akiktől az író a házzal együtt megörökölt egy pár ávóscsizmát is. Ez aztán része lett a kertben látható, Czakó Gábor szarkasztikus műveit felvonultató "szobortárlatnak". Itt látható többek között a Kultúrharc című alkotás (egy kiszuperált írógép egy fatönk tetején), s a kőkerítésbe álmodott, Sztálin szobrának emléket állító installáció is: ebben kapott szerepet a csizma, amelyet a "tisztelők" akár ki is fényesíthetnek.
A kerítés egy szakaszon eredeti, az 1700-as évekből megmaradt kőfal, amelyen változatos színű és korú macskák közlekednek, figyelve a kertben ide-oda guruló néhány hetes pulikölyköket. Czakó Gábor kutyát etet, kiszedi a csirkék alól a tojást, majd megmutat egy ágon ülő kis Lenin-szobrot, amely alatt egy orosz "gitár" lövedéke lóg. A góréval, óllal és csűrrel az eredeti szerkezetét őrző, patakkal kettészelt kert varázsa után a ház csodáiról kezd beszélni. Czakóék otthona műemlék épület, az író annak idején a késő barokk vonalvezetésű ablakaiba szeretett bele. Békásmegyer-Ófaluban összesen két védett családi ház van, és az egész városban sincs több hat-hét darabnál. De az utcakép is védett: ha lebontanak vagy kipofoznak egy házat, akkor azt csak az eredetinek megfelelően építhetik újjá. Az "utcaképhez" tartozik a Czakóék kapuján olvasható felirat, amelyen a városban megszokottaktól eltérően nem az áll, hogy a kocsibejárót kérik szabadon hagyni, hanem hogy "jó képességű pulik ingyenesen elvihetők".
A Templom utcán sétálva olyan, mintha száz évet repültünk volna vissza az időben. Mindenki mindenkit ismer, mindenki mindenkinek köszön, Czakó Gábor lépten-nyomon megáll beszélgetni. "Nem kell puli?" - kérdezi egy cimboráját, aki csak azért nem visz a fekete szőrgombócokból, mert a múltkor már vitt egyet. De éppen szembejön Andó Bea (Bankó Sándor kiváló bőgős felesége) is, aki péntekenként néptáncot tanít a plébánián, és elújságolja, hogy ma este Pál István tereskei juhász, az utolsó dudás lesz a vendég. Mert Ófalu végső és legfontosabb varázsát a színes és pezsgő, szeretetteljes közösségi élet adja. ---- ----"Amikor ideköltöztünk, remek papot találtunk a katolikus templomban, és egy kiváló társaságot" - kezdi a mára kiterjedt közösségi élet szálait felfejteni Czakó Gábor. Először volt a Keresztény Nemzeti Kör, amelyet Wittinger László "úri szabó és teológus, cserkészparancsnok és agglegény" vezet. A programok máig az egyházközséghez kapcsolódnak, de mindenkit szeretettel várnak: nem kérnek keresztlevelet. A kör elsősorban előadásokat, beszélgetéseket szervez, megfordult náluk számos neves író, művész, közgazdász, politikus. A Boldog Salamon Kört már Czakóék alapították: hangversenyeket kezdtek rendezni a templomban, s többek között a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó programokat (mesemondást, gesztenyesütést, betlehemezést) és elmélkedéseket.
Aztán jött sok fiatal, akik Czakóékhoz képest "gyüttmentek", ám hasonló lelkesedéssel szervezik a falu kulturális életét. Hozzájuk kapcsolódik az Óborkör megalapítása, amely fő feladatának azt tekinti, hogy a kerületet és az északi légcsatorna elvágásával az egész várost fenyegető M0-s körgyűrű megépítésére elfogadható megoldást találjon. "Ott, a domb innenső felén húzódna az autópálya" - mutat a templom mögé Czakó Gábor. Az út a lakótelep szélső házaitól vagy száz méterre épülne, pedig itt soha nem létesülhetett nehézipari beruházás sem, hiszen ez a város légcsöve. A közösségi lét fontos része még a cserkészcsapat: a legtöbb gyerek a lakótelepről érkezik, és annyi a jelentkező, hogy kénytelenek korlátozni a létszámot.
Czakó Gábor megmutatja a Templom utca 20. alatt - többek között az egyházközség által kibocsátott téglajegyekből - szépülő egykori iskolaépületet, amit hosszas huzavona után teljesen lepukkant állapotban kapott vissza az egyház. Itt ma névnapok, farsangok, szüreti bálok és disznóvágások várják a katolikusokat, a protestánsokat, az istentagadókat, de még a hajléktalanokat és az alkoholistákat is, hiszen akinek zsíros kenyeret adott a Jóisten, azt azért adta, hogy ossza meg másokkal is. A Szent József Ház ad otthont a csillaghegyiek és a békásiak közti főző- és dalnokversenynek is, amely méltó "visszavágás" a csillaghegyi Banán klub hagyományos kolbásztöltő versenyére. (A Banán klub ma már Csillaghegyi Közösségi Ház, de mindenki így emlegeti.)
A Szent József-plébánián eközben már az esti, Dömötör-napi táncházra gyülekezik a nép: kicsik, nagyok, termosszal, süteménnyel, üveg borral. Pista bácsi, a palóc juhász hiába 89 éves, kizárólag szerelmes nótákat énekel kiapadhatatlan tűzzel, és úgy fújja a dudáját, hogy még Juhász Zoltán, a kerület híres furulya- és dudaművésze is ámulattal hallgatja. Az előadás utáni táncházban már ő fújja a talpalávalót, nótaszótól, lábdobogástól hangos a Templom utca. A terem tömve, összekapaszkodva táncol Schäffer Erzsébet Csillaghegyről a budakalászi és a lakótelepről érkező barátokkal, jó ismerősökkel. Közben megvitatják az élet dolgait, addig is, amíg valamelyik "felnőttmegőrzőben" nem találkoznak újra.
