Modern néptánc születik
Prima Primissima-jelölt a Magyar Állami Népi Együttes
Az 1951 óta az I. kerületi Corvin téren működő Magyar Állami Népi Együttes lett az egyik jelöltje az idei Prima Primissima díjnak magyar népművészet és közművelődés kategóriában. Az elismerést 2003-as alapítása óta évente osztják ki tíz kategóriában, minden kategóriának három jelöltje van. Mihályi Gábort, az együttes művészeti vezetőjét a tervekről is kérdeztük.
- Minek köszönheti a Magyar Állami Népi Együttes, hogy Prima Primissima díjra jelölték 2007-ben?
- Távolabbról nézve úgy vélem, hogy a jelölés a népzenének, a néptáncnak szól. Annak a hagyománynak az elismerését jelenti, ami identitásunk alapja, kultúránk, magyarságtudatunk egyik forrása.
- És közelebbről nézve?
- Az együttes következetes, átgondolt műsorpolitikájának és művészeti filozófiájának az eredménye ez, melylyel támpontot adunk a zűrzavarban. A Magyar Állami Népi Együttes szándéka, hogy értéket mentsen, s azt korszerű formában közvetítse, új értéket teremtve. Vagyis előadásaink a tradícióra épülnek, de modernek is. Gondolom, ez ragadta meg azokat a kurátorokat, akik a díjra jelöltek bennünket.
- Nemcsak a kurátorok figyelmét keltették fel, hanem az amerikai közönségét is.
- Év elején egy három és fél hónapos észak-amerikai turnén szerepeltünk, ami a hatalmas siker mellett a számok nyelvén is lenyűgöző, hiszen 68 előadáson összesen kilencvenezer néző látta műsorunkat. Úgy gondolom, ez a magyar kultúra elismerése is egyben.
- A jövő évben is készülnek hosszabb külföldi turnéra?
- Már biztos, hogy a kínai magyar évad keretében tavasszal a Magyar Concerto előadásunkkal fellépünk a hongkongi fesztiválon. Előtte esetleg Kanton tartományban szerepelnénk, erről még folynak az egyeztetések. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor Hongkongból nem egyenesen haza, hanem Japánba indulunk tovább.
- Itthon mire számíthatnak a néptánc hívei?
- Az év második felének egyik nagyon fontos eseménye lesz, hogy a Hagyományok Háza és a Magyar Állami Népi Együttes egy külsős produkciós és marketingcéggel közösen Modern néptánc születik címmel nagy európai projektet hoz létre. Ennek csúcspontja augusztus 17-én és 18-án egy nemzetközi néptáncfesztivál és -verseny a Művészetek Palotájában, illetve a fesztivál több helyszínén. Uniós pályázatot is beadtunk Brüsszelbe a megvalósításhoz, de számítunk a magántőke támogatására is. Egyébként örvendetes tény, hogy Magyarországon újra van olyan vállalkozói réteg, amelyik vagyonának egy részét hajlandó a nemzet javára fordítani.
- Mikor készül el a Bartók-trilógia következő része?
- A jövő év vége felé tervezzük a bemutatót. Számunkra Bartók abból a szempontból is minta, hogy a hagyományra támaszkodva hogyan lehet korszerű, kortárs művészetet létrehozni. Egyetlen műsorban ezt nem tudtuk összefoglalni, ezért trilógiát állítunk színpadra. Első részét tavaly mutattuk be Kincses Felvidék címmel. Azt hangsúlyoztuk - amit Bartók is vallott -, hogy a Kárpát-medence népei kulturálisan szétválaszthatatlanok. A Bartók-trilógia második részének a címe Labirintus. Ebben még mindig közeli a néptáncos és népzenei háttér, de a zenei világ már nem a szerkesztett "népzeneírás", hanem a darab egészére komponált színpadi zene.
- Itt is nagy szerepe lesz a látványnak?
- Azt tapasztalom, hogy a néző a radikális vizuális változásokat tudja a legkönnyebben befogadni, sőt igénye is van rá. Ezért mindazt a technikát felhasználjuk, amit a színházak is: díszleteket, fénytechnikát, projektort, a digitális animációt. A vizualitás nagyon nagy segítséget nyújt abban, hogy kevesebb verbális tartalommal terheljem meg a táncot. Mert a tánc - irodalmi párhuzammal élve - inkább költészet, mint novella vagy regény.
- Nem csúsznak át hatásvadászatba?
- A műsorainkban használt látványelemek nem öncélúak. Nem azért vetítünk filmet a Földön apám fia volnék című műsorunkban, hogy az vizuálisan szép legyen, hanem hogy az organikus, a természetben élő embert jelenítsük meg. És a Naplegendában sem azért vetítünk napkorongot, mert jól néz ki, hanem mert magáról a Napról szól. Természetesen az együttes sokféle műfajban határozza meg magát, és mindegyikben próbál helytállni, legyen az autentikus néptánc, historizálás vagy látványszínház. Igyekszünk minél szélesebb közönséget megszólítani, hogy az üzeneteink - ha kódolva is - eljussanak olyan fiatalokhoz is, akik egy autentikus folklórműsorra nem jönnének be. Ezt az utat szeretnénk folytatni.
- Távolabbról nézve úgy vélem, hogy a jelölés a népzenének, a néptáncnak szól. Annak a hagyománynak az elismerését jelenti, ami identitásunk alapja, kultúránk, magyarságtudatunk egyik forrása.
- És közelebbről nézve?
- Az együttes következetes, átgondolt műsorpolitikájának és művészeti filozófiájának az eredménye ez, melylyel támpontot adunk a zűrzavarban. A Magyar Állami Népi Együttes szándéka, hogy értéket mentsen, s azt korszerű formában közvetítse, új értéket teremtve. Vagyis előadásaink a tradícióra épülnek, de modernek is. Gondolom, ez ragadta meg azokat a kurátorokat, akik a díjra jelöltek bennünket.
- Nemcsak a kurátorok figyelmét keltették fel, hanem az amerikai közönségét is.
- Év elején egy három és fél hónapos észak-amerikai turnén szerepeltünk, ami a hatalmas siker mellett a számok nyelvén is lenyűgöző, hiszen 68 előadáson összesen kilencvenezer néző látta műsorunkat. Úgy gondolom, ez a magyar kultúra elismerése is egyben.
- A jövő évben is készülnek hosszabb külföldi turnéra?
- Már biztos, hogy a kínai magyar évad keretében tavasszal a Magyar Concerto előadásunkkal fellépünk a hongkongi fesztiválon. Előtte esetleg Kanton tartományban szerepelnénk, erről még folynak az egyeztetések. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor Hongkongból nem egyenesen haza, hanem Japánba indulunk tovább.
- Itthon mire számíthatnak a néptánc hívei?
- Az év második felének egyik nagyon fontos eseménye lesz, hogy a Hagyományok Háza és a Magyar Állami Népi Együttes egy külsős produkciós és marketingcéggel közösen Modern néptánc születik címmel nagy európai projektet hoz létre. Ennek csúcspontja augusztus 17-én és 18-án egy nemzetközi néptáncfesztivál és -verseny a Művészetek Palotájában, illetve a fesztivál több helyszínén. Uniós pályázatot is beadtunk Brüsszelbe a megvalósításhoz, de számítunk a magántőke támogatására is. Egyébként örvendetes tény, hogy Magyarországon újra van olyan vállalkozói réteg, amelyik vagyonának egy részét hajlandó a nemzet javára fordítani.
- Mikor készül el a Bartók-trilógia következő része?
- A jövő év vége felé tervezzük a bemutatót. Számunkra Bartók abból a szempontból is minta, hogy a hagyományra támaszkodva hogyan lehet korszerű, kortárs művészetet létrehozni. Egyetlen műsorban ezt nem tudtuk összefoglalni, ezért trilógiát állítunk színpadra. Első részét tavaly mutattuk be Kincses Felvidék címmel. Azt hangsúlyoztuk - amit Bartók is vallott -, hogy a Kárpát-medence népei kulturálisan szétválaszthatatlanok. A Bartók-trilógia második részének a címe Labirintus. Ebben még mindig közeli a néptáncos és népzenei háttér, de a zenei világ már nem a szerkesztett "népzeneírás", hanem a darab egészére komponált színpadi zene.
- Itt is nagy szerepe lesz a látványnak?
- Azt tapasztalom, hogy a néző a radikális vizuális változásokat tudja a legkönnyebben befogadni, sőt igénye is van rá. Ezért mindazt a technikát felhasználjuk, amit a színházak is: díszleteket, fénytechnikát, projektort, a digitális animációt. A vizualitás nagyon nagy segítséget nyújt abban, hogy kevesebb verbális tartalommal terheljem meg a táncot. Mert a tánc - irodalmi párhuzammal élve - inkább költészet, mint novella vagy regény.
- Nem csúsznak át hatásvadászatba?
- A műsorainkban használt látványelemek nem öncélúak. Nem azért vetítünk filmet a Földön apám fia volnék című műsorunkban, hogy az vizuálisan szép legyen, hanem hogy az organikus, a természetben élő embert jelenítsük meg. És a Naplegendában sem azért vetítünk napkorongot, mert jól néz ki, hanem mert magáról a Napról szól. Természetesen az együttes sokféle műfajban határozza meg magát, és mindegyikben próbál helytállni, legyen az autentikus néptánc, historizálás vagy látványszínház. Igyekszünk minél szélesebb közönséget megszólítani, hogy az üzeneteink - ha kódolva is - eljussanak olyan fiatalokhoz is, akik egy autentikus folklórműsorra nem jönnének be. Ezt az utat szeretnénk folytatni.
