Nemzetközikém
Ha úgy nézne ki Budapest minden hajdan elhanyagolt része, mint ma a budai Víziváros, nem lenne más dolgunk, csak építészeti stílusokról vitázni sétálgatás közben.
Te, az ott nem túl múltidéző? Az meg olyan öncélú. Ez nem illeszkedik semmihez, amaz pedig hogyismondjam, provokatív. A legjobb házakat csak az igazán hozzáértők vennék észre, mert azok legfőbb jellemzője, hogy magától értetődően állnak a helyükön. A vízivárosi Medve utcába érve ilyen például az általános iskola, nem messze onnan, a 17. szám alatt azonban áll egy új szomszéd, ami messziről kiabál. Nem hasonlít semmire, ami megszokott. Homlokzata felváltva üveg és pettyes üveg. A különbséget síkbeli ugrásokkal is hangsúlyozták, így érték el azt a hatást, hogy húszcentis eltolásokkal szintmagas dobozok tagolják a homlokzatot. Ennyi történik mindössze, de ez mégis feltűnő. Az egész nem más ugyanis, mint egy kis önfeledt játék, egy cseppnyi jókedv a színvonalas, de sajnos némiképp fantáziátlan közelebbi-távolabbi környezetben. A kis játszadozás nagy munkát kívánt: precízek és átgondoltak a részletek, minden pontosan illeszkedik, a korszerű gépészeti megoldásoknak köszönhetően pedig takarékosan üzemel a térinformatikai cégnek otthont adó kis irodaház.
Az épület előtt állva nem érzünk meghatottságot, nincsenek könnyek, drámák. Funkció és forma van, meg akár öncélúnak is nevezhető játék. Aminek köszönhetően azonban újra szerepelt magyar épület például az Archdailyn, a világ legolvasottabb építészeti portálján. A nemzetközi figyelemhez ugyanis nem kell más, mint amit ez az épület is tud: hozzáértés, precizitás, és amikor már minden megvan, jöhet némi lazaság.