Pest-Buda és a művészetek
Szinte mindegy, hol üti fel az ember a XIX. század utolsó harmadának újságjait, pár perc múlva azt tapasztalja, hogy teljes mértékben magával ragadja az a felülmúlhatatlan lelkesedés és példátlan bizakodás, amely a korabeli tudósításokból átszüremlik.
Rendkívüli volt ezekben az évtizedekben a főváros és a képzőművészet kapcsolata, minden akkor létrejött középületet híres magyar festők és szobrászok alkotásai ékesítették, az építészek a legnagyobb műgonddal és kifinomult ízléssel tervezték meg a külső és belső díszítőelemeket. Már az 1880-as évek elején téma volt az Országos Képzőművészeti Társulat ülésén, hogy a magyar közönségben fölébredt az érdeklődés a művészetek iránt – olvashatjuk a ma már kortörténeti dokumentumnak is tekinthető lapokban. Egyetlen korszaka sem volt a magyar történelemnek, amelyben a képzőművészeink ilyen temérdek megbízásra számíthattak.
A fővárosi közgyűlés 1883-ban határozatban is kimondta, hogy a képzőművészeteket támogatni kell, e feladatra bizottságot hozott létre, pénzt különített el, és hasonló tettre kérte fel a törvényhozást is. A főváros képzőművészeti bizottságát az foglalkoztatta, hogy a középületek, termek díszítményei, bútorzata a lehető legmagasabb színvonalon készüljenek el. A testület célja az volt, hogy a nagybecsű közönség hozzászokjon a szépnek élvezéséhez, ízlése „nemesbedjen”. Nagyszabású megbízásokat adott hát a művészeknek Petőfi, Eötvös József, Széchenyi, Deák Ferenc, Szent István szobrának, a szabadságharc emlékművének elkészítésére, ekkor rendelt meg hat szobrot a Vigadó külső homlokzatára, a Vigadó nagytermébe pedig négy, táncot jelképező alakot, Lotz Károly hat falfestményét a közgyűlési terem számára, a képzőművészeti akadémiának pedig ingyen adott telket.
Ekkor már virágzott a fényképészet (működött például Klösz György és Mai Manó műterme is), a főváros mégis fontosnak tartotta, hogy képzőművészeink olajfestményeken is örökítsék meg Budapest értékesebb pontjait. Az 1884. december 31-én lejárt pályázatra 18 művész készítette el 66 vázlatát. Nem csupán az alkotók névsora érdekes – köztük van Aggházy Gyula, Feszty Árpád, Ligeti Antal, Lechner Gyula, Mednyánszky László, Sándy Gyula, Schickedanz Albert –, de a helyszíneké is. Művészeink ugyanazokat a közterületeket és épületeket gondolták megörökítendőnek, amelyek ma is a legnépszerűbbek, holott e pályázat lebonyolítása után több helyszín jelentősen megváltozott, az Andrássy úttól a Gizella (Vörösmarty) téren át a Mátyás-templomig. Az 500 forintos első díjat végül Nádler Róbert nyerte A Várkert rakpart felülről című képével, de a főváros bizottsága Aggházy Gyulától, Balló Edétől, Feszty Árpádtól, Lechner Gyulától, Ligeti Antaltól, Molnár Józseftől, Tölgyessy Artúrtól és Schickedanz Alberttől is rendelt olajfestményt a városról. A tiszteletdíjat minden festményért egyenként 1200 forintban állapították meg. Tiszteletre méltó elismerés a művészi munkáért, és tiszteletre méltó nagyvonalúság egy művészetpártoló fővárostól.
