Prokopp örök

/ 2017.06.07., szerda 18:24 /

Százharminc éve született Prokopp Sándor, az 1912-es stockholmi olimpia sportlövő első aranyérmese, Pestszentlőrinc–Pestszentimre posztumusz díszpolgára. Nagymértékben neki köszönhető, hogy a sportág elterjedt, kedveltté és sikeressé vált hazánkban.

A céllövősportnak hazánkban messze a múltban gyökerező hagyományai vannak. Egyes adatok szerint már 1871-ben mintegy nyolcvan, alapszabállyal működő lövészegylet létezett Magyarországon. Azonban az 1908-as londoni olimpiai játékokig egy alkalmat leszámítva nem képviselték magukat külföldi nemzetközi nagy eseményeken, aminek komoly lemaradás volt a következménye.

A XX. század elején a magyar sportlövészet fellendítésén, nemzetközi tekintélyek megalapozásán fáradozott Szemere Miklós, aki svájci mintára mutatós külsejű lövőházat épített Pusztaszentlőrincen (a mai Pestszentlőrincen). A lövöldét a magyar ifjúságnak építette, „hogy tanulja megvédeni hazáját”, majd határozottabban is fogalmazott: „A hadierények legeleje, harcképességének alapköve a pontos céllövésben és találásban van, s honvédelmi szempontból nem meghalni kell a hazáért, de élni és az ellenséget eltalálni.”

A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) keretén belül, az 1903-ban megnyitott Szemere-lövöldében (ennek a helyén van a mai elegáns Zila kávéház) kezdte a céllövészetet Prokopp Sándor.

Az 1905, illetve 1906 májusában megjelent Szent-Lőrinci Céllövészet Lapja elnevezésű újságban külön oldalakat szenteltek a nemzetközi Szemere-lövőversenyeknek, itt még nem szerepelt a versenyzők között Prokopp neve. 1907 októberében, majd 1910-ben azonban már megnyerte a szakosztály által szervezett egyetemi-főiskolai bajnokságot.

Hazai szinten már valamennyire ismert volt, amikor részt vett az 1908-as londoni olimpián összetett 300 m-es egyéni versenyben. Az volt a célja, hogy megismerkedjen az olimpiával, és tapasztalatokat szerezzen. Ekkor a 43. helyen végzett. Az 1912-es olimpia előtti esztergomi próbaversenyen betegen vett részt, és nem került be a tíz versenyzőből álló keretbe.

A stockholmi játékokon tartalék lett volna, de egy sporttársa lemondása miatt saját költségén mégis elutazhatott.

A sportolók csak saját országuk fegyvereivel lőhettek, és az osztrák–magyar Mannlicher ismétlőpuska a 300 métert meghaladó távon nem állta ki a versenyt a többi résztvevő nemzet hadipuskáival.

Prokopp tíz lövés után elért 97 pontos eredménnyel több amerikai és svéd esélyes versenyzőt megelőzve megnyerte a hadipuska 300 méteres egyéni versenyszámát, megszerezve ezzel a magyar céllövősport és a stockholmi olimpia első magyar aranyérmét.

Így írt erről a korabeli újság: „Községünk földesurasága, Szemere Miklós úr őméltósága fejedelmi bőkezűséggel építette meg a szentlőrinczi lövőházát, amelyet a héten nagy dicsőség övezett. Ifj. Prokopp Sándor jogszigorló, aki a héten Stockholmban megnyerte 150 versenyző közül a 300 méteres czéllövő világbajnokságot, a Szemere-féle czéllövőházban kezdette meg czéllövő gyakorlatait.”

Prokopp aranyérmének története a beszédesnél is beszédesebb: ahogy egy tartalékból a sportág nagykövete válik, és a siker pont abban a belső erőben keresendő, amelyet a sport erkölcsi értékei táplálnak és tüzelnek.

Nagymértékben az ő stockholmi sikerének köszönhető, hogy a sportág elterjedt, kedveltté és sikeressé vált az ezt követő évtizedekben. Később sem szakadt el kedvenc sportágától, ezt bizonyítja, hogy 1928-ban összeállította a Magyar Országos Céllövő Szövetség szabályzatát, valamint A sport enciklopédiája című összefoglaló műben a lövészet fejezetet. Sikeres versenybírói vizsgája mellé sportlövőedző-segédoktatói oklevelet szerzett, ezenkívül a fiatalok felkészítésével is foglalkozott.

Az 1940-es évek végén írta a következőket egyik levelében: „Megszámlálhatatlan azoknak a száma, akik követnek, akiket tanítottam, neveltem, s hogy nem hiába, mutatja: utánam minden olimpián volt egy-egy bajnok vagy helyezett a lövészetben.”

1952-ben a Helsinkibe utazó sportlövészek felkészítésénél szaktanácsadóként működött közre.

A kassai születésű, később Lőrincen élő lövész a sport mellett a civil életben is megállta a helyét, hiszen a sikerei mellett és után 1914-től a fővárosi árvaszéknél a közjogi, az anyakönyvi, majd ezt követően 15 éven át a közjótékonysági és a szociálpolitikai ügyosztályon dolgozott. Később pedig tíz éven át irányította a jogi ügyeket az út- és csatornaépítési ügyosztályon.

1931-ben négyszobás házat építtetett magának és családjának Pestszentlőrincen, a tisztviselőtelepnek is nevezett Szent Imre-kertvárosban, a Nagyenyed utca 21. szám alatt. Később munkája, gyermekei iskoláztatása miatt Budapestre, a IX. kerületbe költözött, a pestszentlőrinci épületet 1941-ben – a polgármester személyes kérésére – elemi iskola céljára bérbe adta a városnak, azzal a feltétellel, hogy az épületet a bérleti idő lejárta után visszakapja. (A városnak nem volt pénze új iskolaépület emelésére, ezért a villa átadása nagy segítséget jelentett.) Így biztosították a megfelelő elemi iskolai oktatást a kertvárosiaknak. 1948-ban Prokopp vissza akart költözni, de a város 1952-ig tovább bérelte, arra hivatkozva, hogy szüksége van az ingatlanra. Az új iskolaépületet 1953-ban átadták a Brassó utcában, a villát pedig államosították.

A második világháborút követően Prokopp Sándor hivatali élete sem alakult jól. 1946 júniusában eltávolították állásából, 1947-ben visszavették, de egy évvel később ismét felmentették szolgálatának teljesítése alól. A Magyar Olimpiai Bizottság és Hajós Alfréd személyes közreműködésére 1949-ben 40 évi szolgálati idő beszámításával nyugdíjazták. 1952-ben indoklás nélkül elvették nyugdíjának a felét.

Élete utolsó szakaszában visszavonultan élt. 1958-ban kórházba került és ott tüdőgyulladást kapott, amiből nehezen épült fel. Az 1964-es tokiói olimpiai eseményt még lakásán tudta követni, Hammerl László győzelme után mondta: „Átadtam a stafétabotot, a puska jó kezekben van.”

Dr. Prokopp Sándor székesfővárosi főjegyző, az 1912. évi stockholmi olimpia céllövő bajnoka, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club örökös tagja 1964. november 4-én hunyt el, a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

* * *

Emlékezés a bajnokra

Prokopp Sándor az 1912-es stockholmi játékokon lett győztes, bajnoki címének százéves évfordulóján Pestszentlőrinc– Pestszentimre önkormányzata posztumusz díszpolgári elismerésben részesítette. A XVIII. kerületben utca, a Szemere-lövölde helyén ma működő Zila kávéház – Krisztina cukrászda falán emléktábla őrzi a nevét. A XVIII. kerületi diákolimpia légpuskalövész-versenyét az olimpikonról nevezték el. Kovács Márk szerzőtől Prokopp Sándor (1887–1964) Pestszentlőrinc és a magyar lövészet első olimpiai bajnoka címmel kiadvány is megjelent, hozzáférhető a Tomory Lajos Múzeumban.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

80 éves a XIII. kerület

A XIII. kerület június 1-jén ünnepli önálló közigazgatási egységgé válásának 80. évfordulóját. A díjmentesen látogatható ünnepi eseménysorozat a gyermeknapi hétvégén, május 25-27-én elkezdődik, a programok helyszíne a Béke tér lesz.