Prokopp örök

/ 2017.06.07., szerda 18:24 /

Százharminc éve született Prokopp Sándor, az 1912-es stockholmi olimpia sportlövő első aranyérmese, Pestszentlőrinc–Pestszentimre posztumusz díszpolgára. Nagymértékben neki köszönhető, hogy a sportág elterjedt, kedveltté és sikeressé vált hazánkban.

A céllövősportnak hazánkban messze a múltban gyökerező hagyományai vannak. Egyes adatok szerint már 1871-ben mintegy nyolcvan, alapszabállyal működő lövészegylet létezett Magyarországon. Azonban az 1908-as londoni olimpiai játékokig egy alkalmat leszámítva nem képviselték magukat külföldi nemzetközi nagy eseményeken, aminek komoly lemaradás volt a következménye.

A XX. század elején a magyar sportlövészet fellendítésén, nemzetközi tekintélyek megalapozásán fáradozott Szemere Miklós, aki svájci mintára mutatós külsejű lövőházat épített Pusztaszentlőrincen (a mai Pestszentlőrincen). A lövöldét a magyar ifjúságnak építette, „hogy tanulja megvédeni hazáját”, majd határozottabban is fogalmazott: „A hadierények legeleje, harcképességének alapköve a pontos céllövésben és találásban van, s honvédelmi szempontból nem meghalni kell a hazáért, de élni és az ellenséget eltalálni.”

A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) keretén belül, az 1903-ban megnyitott Szemere-lövöldében (ennek a helyén van a mai elegáns Zila kávéház) kezdte a céllövészetet Prokopp Sándor.

Az 1905, illetve 1906 májusában megjelent Szent-Lőrinci Céllövészet Lapja elnevezésű újságban külön oldalakat szenteltek a nemzetközi Szemere-lövőversenyeknek, itt még nem szerepelt a versenyzők között Prokopp neve. 1907 októberében, majd 1910-ben azonban már megnyerte a szakosztály által szervezett egyetemi-főiskolai bajnokságot.

Hazai szinten már valamennyire ismert volt, amikor részt vett az 1908-as londoni olimpián összetett 300 m-es egyéni versenyben. Az volt a célja, hogy megismerkedjen az olimpiával, és tapasztalatokat szerezzen. Ekkor a 43. helyen végzett. Az 1912-es olimpia előtti esztergomi próbaversenyen betegen vett részt, és nem került be a tíz versenyzőből álló keretbe.

A stockholmi játékokon tartalék lett volna, de egy sporttársa lemondása miatt saját költségén mégis elutazhatott.

A sportolók csak saját országuk fegyvereivel lőhettek, és az osztrák–magyar Mannlicher ismétlőpuska a 300 métert meghaladó távon nem állta ki a versenyt a többi résztvevő nemzet hadipuskáival.

Prokopp tíz lövés után elért 97 pontos eredménnyel több amerikai és svéd esélyes versenyzőt megelőzve megnyerte a hadipuska 300 méteres egyéni versenyszámát, megszerezve ezzel a magyar céllövősport és a stockholmi olimpia első magyar aranyérmét.

Így írt erről a korabeli újság: „Községünk földesurasága, Szemere Miklós úr őméltósága fejedelmi bőkezűséggel építette meg a szentlőrinczi lövőházát, amelyet a héten nagy dicsőség övezett. Ifj. Prokopp Sándor jogszigorló, aki a héten Stockholmban megnyerte 150 versenyző közül a 300 méteres czéllövő világbajnokságot, a Szemere-féle czéllövőházban kezdette meg czéllövő gyakorlatait.”

Prokopp aranyérmének története a beszédesnél is beszédesebb: ahogy egy tartalékból a sportág nagykövete válik, és a siker pont abban a belső erőben keresendő, amelyet a sport erkölcsi értékei táplálnak és tüzelnek.

Nagymértékben az ő stockholmi sikerének köszönhető, hogy a sportág elterjedt, kedveltté és sikeressé vált az ezt követő évtizedekben. Később sem szakadt el kedvenc sportágától, ezt bizonyítja, hogy 1928-ban összeállította a Magyar Országos Céllövő Szövetség szabályzatát, valamint A sport enciklopédiája című összefoglaló műben a lövészet fejezetet. Sikeres versenybírói vizsgája mellé sportlövőedző-segédoktatói oklevelet szerzett, ezenkívül a fiatalok felkészítésével is foglalkozott.

Az 1940-es évek végén írta a következőket egyik levelében: „Megszámlálhatatlan azoknak a száma, akik követnek, akiket tanítottam, neveltem, s hogy nem hiába, mutatja: utánam minden olimpián volt egy-egy bajnok vagy helyezett a lövészetben.”

1952-ben a Helsinkibe utazó sportlövészek felkészítésénél szaktanácsadóként működött közre.

A kassai születésű, később Lőrincen élő lövész a sport mellett a civil életben is megállta a helyét, hiszen a sikerei mellett és után 1914-től a fővárosi árvaszéknél a közjogi, az anyakönyvi, majd ezt követően 15 éven át a közjótékonysági és a szociálpolitikai ügyosztályon dolgozott. Később pedig tíz éven át irányította a jogi ügyeket az út- és csatornaépítési ügyosztályon.

1931-ben négyszobás házat építtetett magának és családjának Pestszentlőrincen, a tisztviselőtelepnek is nevezett Szent Imre-kertvárosban, a Nagyenyed utca 21. szám alatt. Később munkája, gyermekei iskoláztatása miatt Budapestre, a IX. kerületbe költözött, a pestszentlőrinci épületet 1941-ben – a polgármester személyes kérésére – elemi iskola céljára bérbe adta a városnak, azzal a feltétellel, hogy az épületet a bérleti idő lejárta után visszakapja. (A városnak nem volt pénze új iskolaépület emelésére, ezért a villa átadása nagy segítséget jelentett.) Így biztosították a megfelelő elemi iskolai oktatást a kertvárosiaknak. 1948-ban Prokopp vissza akart költözni, de a város 1952-ig tovább bérelte, arra hivatkozva, hogy szüksége van az ingatlanra. Az új iskolaépületet 1953-ban átadták a Brassó utcában, a villát pedig államosították.

A második világháborút követően Prokopp Sándor hivatali élete sem alakult jól. 1946 júniusában eltávolították állásából, 1947-ben visszavették, de egy évvel később ismét felmentették szolgálatának teljesítése alól. A Magyar Olimpiai Bizottság és Hajós Alfréd személyes közreműködésére 1949-ben 40 évi szolgálati idő beszámításával nyugdíjazták. 1952-ben indoklás nélkül elvették nyugdíjának a felét.

Élete utolsó szakaszában visszavonultan élt. 1958-ban kórházba került és ott tüdőgyulladást kapott, amiből nehezen épült fel. Az 1964-es tokiói olimpiai eseményt még lakásán tudta követni, Hammerl László győzelme után mondta: „Átadtam a stafétabotot, a puska jó kezekben van.”

Dr. Prokopp Sándor székesfővárosi főjegyző, az 1912. évi stockholmi olimpia céllövő bajnoka, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club örökös tagja 1964. november 4-én hunyt el, a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

* * *

Emlékezés a bajnokra

Prokopp Sándor az 1912-es stockholmi játékokon lett győztes, bajnoki címének százéves évfordulóján Pestszentlőrinc– Pestszentimre önkormányzata posztumusz díszpolgári elismerésben részesítette. A XVIII. kerületben utca, a Szemere-lövölde helyén ma működő Zila kávéház – Krisztina cukrászda falán emléktábla őrzi a nevét. A XVIII. kerületi diákolimpia légpuskalövész-versenyét az olimpikonról nevezték el. Kovács Márk szerzőtől Prokopp Sándor (1887–1964) Pestszentlőrinc és a magyar lövészet első olimpiai bajnoka címmel kiadvány is megjelent, hozzáférhető a Tomory Lajos Múzeumban.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Kettészakadhat az Európai Unió

Ostobaság az EU elképzelése, hogy a vitás kérdéseket a visegrádi országok számára kifizetendő támogatások csorbításával rendezné – állítja Lubomír Zaorálek. A cseh külügyminiszter nem zárja ki, hogy az EU kettészakad. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Gulyás Gergely: „Ilyen diktatúrát kívánok mindenkinek!”

Nem tudja, nyertünk-e bármit is a CEU-üggyel, s amikor állami cégeknél a prémium megközelíti az éves fizetést, az elfogadhatatlan – mondja Gulyás Gergely. A Fidesz alelnöke szerint nem szabad felülniük a téves látszatnak, hogy a mutyiügyek következmények nélkül maradnak. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.