Romkocsmák alkonya?

/ 2018.02.21., szerda 16:31 /

Míg a belső-erzsébetvárosi vendéglátóhelyek előnyeit egész Budapest élvezi, problémáinak megoldása egyedül a VII. kerületre hárul. Bár a vasárnapi népszavazás érvénytelen lett, az önkormányzat további intézkedéseket tervez tenni a lakók védelme érdekében.

A VII. kerület kiváló adottságokkal rendelkezik, ez azonban nem mindig előny. Belső-Erzsébetváros egy része ugyanis évtizedekkel ezelőtt a történelem viharai és a hibás múltbéli várospolitika következményeképpen jelentősen leromlott állapotba került, az épületek romossá váltak, az üzletek bezártak, sokan elköltöztek innen. Még huszonöt-harminc évvel ezelőtt is kevesen reménykedtek abban, hogy a városrész belátható időn belül jobb helyzetbe kerül, ez azonban mégis bekövetkezett. Legalábbis részben.

A leromlott állapot ugyanis magától értetődően együtt járt az alacsony ingatlanárakkal, amelyek a kétezres évek megengedő jogszabályi környezetével párosulva egy új, Magyarországon addig ismeretlen jelenséget hívtak életre: megjelentek az első romkocsmák. Bár hasonló vendéglátóhelyek a világon (főként Európa nagyvárosaiban) akkor már régóta léteztek, a „magyar változat” mégis egyedinek volt mondható. Az első hazai romkocsmák belső dizájnja ugyanis nem a manipulálásra épült: itt szó sem volt arról, hogy egy alapvetően jó állapotú üzlethelyiséget mesterséges módon, vizuális trükkökkel tegyenek „romossá”. Itt a kedvezőtlennek tűnő adottságokat, amelyek addig hátránynak számítottak, óriási kreativitással előnnyé változtatták. A tulajdonosok így a vendéglátóhelyek megnyitásának gyakran milliósra rugó költségeinél jóval olcsóbban hoztak létre egyedi hangulatú kocsmákat és koncerthelyszíneket. A hely varázsát azonban mégsem ez adta, hanem a tömegesség. Az, hogy egy relatíve aprócska területen szinte egymást érik a romkocsmák, valóban egyedi jelenség. Az évek során aztán a romkocsmák uralta városrész számos egyéb vendéglátóhellyel és intézménnyel is kiegészült, művészeti galériák, kiállítóhelyek éppúgy otthonra leltek itt, mint az igényesebb gasztronómiai élményre vágyó vendégeket kiszolgáló éttermek és a minőségi (és természetesen magyar) borokat kínáló bárok. Mert itt mindkettőre van igény.

Mindehhez természetesen az is kellett, hogy a területet a vendégek is felfedezzék maguknak. Ez meg is történt: az időközben „bulinegyedre” keresztelt városrészbe néhány év alatt valósággal ömleni kezdtek az emberek, külföldiek és hazaiak egyaránt. (A budapesti bulinegyed ezért is különleges, itt ugyanis a magyarok ugyanolyan rendszeres vendégek, mint a külföldiek.) A vendéglátás felpezsdülése a korábban leromlott városrész fellendülését hozta magával: az ingatlanárak mára a duplájukra nőttek, a foghíjtelkeken pedig egyre-másra épültek az új lakóházak, amelyek már eleve a magasabb jövedelmű rétegeket célozták meg. Belső-Erzsébetváros elmúlt egy-másfél évtizede tehát a dzsentrifikáció tipikus példája. (A fogalom egy korábban leromlott terület felértékelődését jelenti, amely a lakosság részbeni kicserélődésével is együtt jár.)

Ám ekkor jöttek a problémák. A Belső-Erzsébetvárosban lakók jó része ugyanis még a terület „bulinegyeddé” válását megelőzően költözött ide, akik elképedve szemlélték korábban nyugodt és békés lakókörnyezetük megváltozását. (Sok esetben generációk óta itt élő családokról van szó, akik ki is kérik maguknak a szerintük degradáló elnevezést.) A hangerő tehát növekedett, a szemét gyarapodott, az italozás, az azzal járó hangoskodás és a buli a dohányzási szabályok szigorításával pedig a zárt terekből az utcákra is kivonult. Ha valaki reggel végigsétál a Király utcán, mindenhol az előző este nyomait takarító közterületeseket látja, s persze a néhol bokáig érő szemetet.

Amíg a negyed előnyeit (például a megnövekedett turizmust, a magasabb adóbevételeket) az állam, a főváros és a kerület egyaránt élvezik, a problémák megoldása egyedül Erzsébetvárosra hárul, ami minden, csak nem igazságos. Ezzel együtt az Erzsébetvárosi Önkormányzat minden erejével igyekszik orvosolni a bajokat: a képviselő-testület az elmúlt években a vendéglátóhelyek és a kerthelyiségek működésének szabályozására számos intézkedéssel reagált. Az egyik legfontosabb ezek közül a közbiztonság: 2010 óta a többszörösére növelték a közterület-felügyelők létszámát, korszerű kamerarendszert építettek ki és két új rendőrőrsöt is kialakítottak, amelyeknek köszönhetően a közbiztonság érezhetően javult. A kerület ezenkívül a közterületek takarítására szánt összeget is növelte, és jelentős pénzeket különítettek el közterületi takarítógépek beszerzésére, a meglévő utcai szeméttároló edények nagyobbra cserélésére, illetve számuk további növelésére is. Az önkormányzat elkészíttette a kerület zajtérképét is, a hatékony intézkedést ma már zajkommandó is segíti. A képviselő-testület tavalyi döntése alapján pedig a jövőben nem járul hozzá ahhoz, hogy Belső-Erzsébetvárosban az önkormányzat tulajdonában álló helyiségeket szeszes ital árusítása céljából béreljék. Döntés született új közterületi illemhelyek létesítéséről, a már meglévők felújításáról is, és önkormányzati hatáskörben a továbbiakban szigorúbban ellenőrzik a vendéglátóhelyeket.

Az önkormányzat mellett mások is tisztában vannak a problémával, a lakókat azonban mind ez ideig senki sem kérdezte meg, nem tudtuk, hogy az ott élők hogyan gondolkodnak a kérdésről. A vasárnapi népszavazáson viszont a kerületben élők szavazhattak arról, tartsanak-e zárva szórakozóhelyek reggel 6 és éjfél között. A referendum az alacsony részvétel miatt érvénytelen lett, eredménye alapján pedig a szavazók megosztottak, bár így is kétszer annyian (4572-en) támogatták a bezárást, mint a nyitva tartást (2316-an). A kérdés tehát megosztó, a megoldás pedig nem egyszerű. Erzsébetváros Önkormányzata azonban közölte: továbbra is fel kíván lépni a problémák megoldása és a lakók nyugalmának biztosítása érdekében, a helyzet javítását ugyanis pártpolitikán fölülálló, közös ügynek tartják. Mindent egybevetve egy dolog világos: a negyed problémáinak megoldását semmiképpen sem igazságos egyedül Erzsébetvárosra hárítani, amikor annak előnyeit egész Budapest élvezi.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.