Tigris a Gellért-hegyen

Bodrogi Gyula: a széthúzás olyan kártékony, mint a fene

/ 2008.06.22., vasárnap 07:00 /

Valószínűleg akkor lakunk jó helyen, ha nem is tudjuk, miért szeretjük a környéket: talán a csönd, a nyugalom, a kedves szomszédok miatt. Bodrogi Gyula színművész harminc éve lakik a Gellért-hegy aljában, és még nem jutott eszébe elköltözni onnan.

Nehéz lenne megmondani, mi adja a XI. kerületi Ménesi út varázsát. A repkénnyel befutott ódon villák vagy a kedélyes társasházak, a járdát övező évszázados fák vagy a kertekből kimosolygó rózsalugasok, a város közelsége vagy a város távolsága inkább: szinte hihetetlen, hogy a csendes, méltóságteljes utcától nem messze dübörög a város legforgalmasabb útkereszteződése, a BAH csomópont. A Gellért-hegy aljában körbefutó úton jól megfér egymás mellett egyetem, rendház és modern pénzintézet: séta közben láthatunk idős, fityulás apácát és nyakkendős yuppie-t is. Egy törzslakóval azonban biztos nem találkozunk: Bodrogi Gyulával.

Megrendelt húsok

"Sok lakhelyem volt már, és mindegyikhez kötődtem, de ilyen hosszú ideig nem laktam sehol" - meséli a színész, aki élt Veszprémben, Pápán, Érdligeten, a VIII., a XII. és a XIII. kerületben is, ám végül "itt ragadt" Szentimrevárosban. Van tehát összehasonlítási alapja, bár az évek múltával minden alaposan megváltozott. "Az a környék, ahol lakom, maradt olyan, amilyen volt, viszont a kerület távolabbi részei, a Bartók Béla vagy a Fehérvári út, s különösen a Duna-parti rész nagyon sokat változott. Ez egy változó-változatlan kerület." Bodrogi Gyulával mégsem találkozhatunk a szívének kedves, állandóságot sugárzó kanyargós hegyi utcácskákon, lépcsőkön: 74 éves korát meghazudtoló energiával dolgozik a színházban, próbál reggeltől estig, játszik számos színdarabban - amikor hazamegy, inkább pihen. Főleg, ha már nyár elején 30 fok fölé kúszik a hőmérséklet.



"Nem vagyok nagy sétálós. Szeretem a Gellért-hegyet, a Citadellát, a nyugalmas Ménesi utat, de keveset járkálok a környéken. Sokat mozgok a színpadon, nekem a pihenést az ücsörgés, a ledőlés jelenti. A Gellért fürdőbe régebben eljártam, de most, ha időm engedi, inkább kimegyek Szentendrére, vagy lemegyek a Balatonra. Mert azért sokat vagyok a kö vek között" - magyarázza. A házukhoz kert is tartozik, ezért Tigris névre hallgató magyar és német weimari vizsla keverék kutyáját is csak ritkán sétáltatja: inkább magával viszi vadászni. Az erdőben aztán mindketten kilométereket gyalogolnak.

Ennek ellenére Bodrogi Gyula nagyon is lokálpatrióta: a kedvenc hentese a Bocskai úton még megvan, bár a színművész nagy bánatára egyre kevesebb kisbolt tartja magát a nagyáruházak mellett, s azok sem elég szépek. "A plázák együtt járnak a nagyvárosi léttel, de a kisebb üzleteket is támogatni kellene, például adókedvezménnyel. Akkor talán szívesebben csinálnák" - véli. A henteshez sem szokott lesétálni - telefonon rendeli meg az árut. Kisvendéglőbe azonban szívesen jár, szerencsére megmaradtak a kedvencei: a Víghajós John Bull Pubként, a Horváth kert pedig étteremként. "Onnan indultunk mindig vidéki turnéra." Szereti a Gellért Szálló éttermét, sörözőjét is, és örömmel várja a Hadik kávéház megújulását.

Süsüvel a villamoson

A meglévő vendéglátó-ipari kínálat mellett is szívesen főz akár nagyobb társaságoknak kakas- vagy vaddisznópörköltet bográcsban. Azt mondja, kár, hogy nincs Budán valahol egy, a bécsihez hasonló, Grinzing-szerű, földszintes kisvendéglőnegyed. "Gyermekkoromból emlékszem a Tabánra, amit akkor láttam, ha Budapesten jártunk. Ez a régi-régi Tabán most is hiányzik. A Vérmező környéke is kellemes, de nem ártana, ha ez a budai rész "vendéglátószerűbb" lenne." Ehhez mindenekelőtt több parkolóhelyre van szükség, mert Bodrogi szerint az emberek nagy része autóval jár, és oda mennek szívesen vásárolni és vacsorázni is, ahol meg tudnak állni. "Ez még nincs igazán kitalálva."

A nemzet színésze azonban nem csak a gépkocsikra gondol: a természet és a város iránti szeretete jeleként ültetett már fát a Föld napján, s bár szinte sosem jár tömegközlekedéssel, igent mondott a BKV imidzskampányában való részvételre is. Nem lehetett mosolygás nélkül hallgatni, amikor a Combino villamosokon megszólalt Süsü, a sárkány hangján: "Szervusztok, gyerekek, legyetek jók, és adjátok át a helyeteket az időseknek és azoknak, akiknek nehéz álldogálni. Kellemesebb az utazás, ha udvariasak vagyunk egymáshoz. Én vagyok a híres egyfejű..." Bodrogi Gyulának nem közömbös a városlakók közérzete. "A mi szakmánkban ez különösen fontos, mert azok az emberek, akik jókedvűek és szórakozásra vágynak, előbb-utóbb eljutnak a színházakba is.

Hál' istennek a színházaink jók, szeretik is az emberek. A tévéműsorok itt-ott kicsit fölhígultak, több a külföldi műsor, kevesebb tévéjátékot készítünk, s ez nekünk és a közönségnek is nagyon hiányzik - viszont jobban megtelnek a színházak" - világítja meg Süsü történetét. A BKV-tól kiindulva is második otthonánál, a színháznál kötünk ki. Ahol 30 fokban is kellemes hűvös van. Most éppen a Mi jöhet még?! című Cole Porter-musicalen dolgoznak. Bodrogi a rövidlátó milliomost alakítja, aki ha elveszti a szemüvegét, semmit sem lát. "Ezért aztán el is lopják tőle - szóval nagyon fondorlatos történet ez" - nevet, és egy pillanatra úgy játszik, mintha a darabból látnánk egy részletet.

Kenyérre meszet?

A színház utáni pihenésre tökéletes a Ménesi úti társasház: se kijjebb, se beljebb nem vágyik. A vonzerőt növelik a kedves szomszédok is, akik itt "véletlenül" jóban vannak. "Lehet, hogy az is marasztalja az embert, hogy nincsenek szomszédtorzsalkodások." Annál inkább nehezményezi az országos viszályt. "A metróépítkezés miatti elkerítés, forgalmi zűrzavar nem igazán zavar. Ha azért zárják le az utat, mert csinálnak valamit, az természetes. A vitát nem tartom természetesnek, ami ekörül van. Komoly, felelősségteljes emberek: biztosan meg tudnák találni a legjobb, legészszerűbb megoldást.

A széthúzás, az, hogy ha valaki eltervez valamit, akkor a másik csak azt keresi, miért nem lehet megvalósítani, olyan kártékony, mint a fene." Bodrogi szerint erről legalább a kerületben le kellene szokni. "Van, amin örök életünkben vitatkozhatunk, de bizonyos dolgok olyan természetesen egyszerűek, hogy abban egyet kellene érteni. Ez borzasztó sokat jelentene. Ha már olyan vitatkozós kedvük van, állapodjanak meg, hogy 60 százalékban nincs vita: a kenyérre zsírt kenünk, nem meszet."

Bodrogi Gyula, bár karnyújtásnyira robbannak tőle a színes petárdák, a tűzjáték idején sem merészkedik az utcára. "Voltam párszor kint, de a tömegben nem érzem azt a rettenetes nagy örömöt. Szép, hogy ezért összejön egy csomó ember, de izgalmasabb a tévében. Ott mutatnak közeliket is." Az ablak és televíziókészülék elhelyezkedése azonban olyan, hogy a tűzijáték tetejét az ablakból, az alját a tévéből nézi. Kívülről pedig hallja a durrogást - a hang kicsit később ér oda.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.