Útközben
Szürkült már, mikor földön járó, alkalmi turistaként a Palotanegyedbe értem. Kezemben egy kis cetlin a felsorolás, hogy miket szeretnék megnézni az Európa Belvárosa Programok és a Tér_Köz pályázat segítségével az utóbbi évtizedben megvalósult fejlesztésekből.
Az érdekelt, hogy a szakmailag vitathatatlanul eredményes, önkormányzati szervezésű, civilekkel való összefogáson alapuló fejlesztés hatása mennyire érzékelhető. 22 eklektikus és szecessziós palota felújítása, belső udvar program, utcaszakaszok rendbetétele, új utcabútorok, dézsába ültetett fák, ifjúsági ház, sőt még egy kutyafuttató is szerepelt a listámon. Útközben magasra tettem a lécet, magamban felidéztem Bécset, a hasonló korú épületállománnyal bíró belvárosi részeket.
Kicsiny sétám során láttam olyan utcaszakaszt, ahol szinte már csak a történeti bukét jelentette a felújítatlan szomszéd ház, de olyat is, ahol a rossz homlokzatú utcasorban ékes példaként tündökölt a nemrég felújított épület. Jártam díszburkolatos, széles járdájú utcákban, ahol rendeltetésszerűen használták az ülőpadokat rendezett öltözékű emberek. Máshol leléptem a szűk járdáról a töredezett aszfaltú úton sűrűn parkoló autók közé, hogy ne zavarjam a kapualjat elfoglaló hajléktalanok nyugalmát. Megsajnáltam a Gutenberg tér közepén lévő játszóteret, amiért kerítéssel kellett körbevenni, de örültem a Gyulai Pál utcai kutyafuttató körbekerített kialakításának. A Pollack Mihály téren megállapítottam, hogy jók ugyan az utcabútorok és a dézsás fák is, de egymáshoz nem igazán illenek.
Útközben volt a kedvem fenn és lenn is, de közben megéreztem valamit abból, hogy mi a cél: ha nem lesz is dolgom errefelé, később akkor is visszajövök még.
