valasz.hu/publi/egy-coming-out-fogadtatasa-porba-alaznak-a-tolerancia-neveben-101401

http://valasz.hu/publi/egy-coming-out-fogadtatasa-porba-alaznak-a-tolerancia-neveben-101401

Publi

Zsuppán András

1944-et játszik a Népszabadság

/ 2015.07.28., kedd 15:54 /
1944-et játszik a Népszabadság

„Hat gyerek és hat felnőtt indul el a pesti éjszakában, táskákat, szatyrokat cipelve. Egy védett házba tartanak. Így nevezik a helyet a vendéglátók. Útközben néha hátrapillantanak, nem követi-e őket valaki.

Megrendítő riportban számol be a Népszabadság arról, hogyan segíti az üldözötteket 1944 nyarán, a szélsőjobboldali diktatúra Budapestjén igaz emberek kicsiny csoportja. Emberek maradtak ők az embertelenségben.

Ja, nem. A riport 2015-ben játszódik, a „védett házakba” pedig nem üldözött zsidók tartanak, hanem a migránsokat segítő civil aktivisták által magukhoz invitált török (?) családok. De hát érti mindenki az áthallást: olyan időket élünk megint, mint akkor… Szemetel, szemetel a barna eső Magyarországon.

Az időviharba került szerző mindent belezsúfolt a  szövegbe, ami könnyeket fakaszthat az Auróra klub és a CEU emberi jogi szak törzsközönségénél. A védett házazás mellett van például fehér szoknyás (figyelem: szimbólum, szimbólum!) aktivista lány, valamint a hely gazdája, Ági, aki eltitkolja a valódi nevét. Érthető ez, hiszen bizonyára elvinné őt a diktatúra rendőrsége, ha megtudnák, hogy a menekülteknek segít.

Ági annyira felvilágosult, hogy kétféle, húsos és vegán ratatouille-t is főz a menekülteknek, ez azért fontos, mert a szír határ menti falvakban híresen sok vegán él, mi lenne velük Ági nélkül? Az embertelen magyar rendőrök talán csirkehúsos gíroszt nyomnának a kezükbe!

„Nemrég alakítottuk át a helyet, korábban baráti társaságok jártak ide. Most vannak köztünk punkok, antifasiszták, szélsőbalosok, liberálisok, de mind egyetértettünk abban, hogy segíteni kell.”

E drámai napokban tehát az ideológiai különbségek már nem számítanak, széles népfrontos összefogás jött létre. Mint akkor, 1936-ban, amikor Madridot ostromolták a fasiszták. No pasarán!, elvtársak, az ellentéteket majd lerendezzük a győzelem után.

A riportban a „védett ház” kifejezés hatszor szerepel. Ha most bárki azzal jönne, hogy ez nem történelmi áthallásos megfogalmazás, hanem véletlen azonosság, akkor szögezzük le, hogy ez ugyanolyan foglalt kifejezés, mint, mondjuk, az élettér. Védett háznak nevezték 1944-ben azokat a jórészt újlipótvárosi épületeket, amelyekben elhelyezték a semleges országok követségei által kiadott menlevéllel rendelkező zsidókat.

Aki 2015-ben védett házazik – hatszor! – az tényleg azt akarja sugallni, hogy ma megint a vészkorszakhoz hasonló időket élünk. Ami nyilvánvalóan nonszensz.

A menekülteket nem üldözi senki, még egyetlen migránst sem ért Budapesten atrocitás. Aki szeretne nekik segíteni, akár azzal, hogy éjszakára elszállásolja őket, hogy ne kelljen a Keleti pályaudvar előtt aludniuk, nyugodtan megteheti, mint ahogy vihet ki nekik inni- és ennivalót, gyógyszert, takarót is. Megtette például a miniszterelnök felesége is. Ez tisztességes, emberséges dolog, függetlenül attól, hogy ki mit gondol a menekültáradattal kapcsolatos politikai tennivalókról. A manír azonban nem kéne hozzá.

Hogy a vészkorszakra utaló áthallást mennyiben köszönhetjük a Népszabadság újságírójának, és mennyiben maguknak a menekülteket segítő aktivistáknak, akik őt a pesti éjszaka veszélyei között kalauzolták, nem teljesen világos. A riport megjelenése után a Migration Aid sajtófelelőse levelet írt a lapnak, amelyben józanul közlik:

„A riportban használt terminológiát a történelmi vonatkozású áthallások miatt nem áll módunkban elfogadni. A jelenlegi helyzetben az éjszakai átmeneti szállások semmilyen összefüggésben nem állnak a második világháború idején létesített védett házakkal, a cikk által használt megnevezést egyértelműen túlzásnak értékeljük, használatától elhatárolódunk.”

A Népszabadság ehhez hozzáfűzte: A Migration Aid kérdésünkre elismerte, hogy az aktivistái használják a védett házak kifejezést.”

Mindenesetre nem ez az első eset, amikor a baloldali-liberális világ szellemi közegében a menekültügy kapcsán valakik megpróbálják előrángatni a holokausztkártyát. A debreceni menekülttáborban kitört zavargások után az Együtt politikusai és aktivistái üres cipőket helyeztek el a tábor bejáratánál. A párt országgyűlési képviselője, Szabó Szabolcs ezt azzal magyarázta: az üres cipőkkel a párhuzamot akarják jelezni az egykori zsidó menekülők és a szír menekültek között.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.