6000 ember kirúgásától működik jobban a magyar állam?

Két hullámban 20, majd 10 százalékos leépítést terveznek az állami intézményeknél, több ezren kerülhetnek utcára. Lázár János olyan feladatot kapott a kormányfőtől, amit akár jól, akár rosszul hajt végre, erodálni fogja a befolyását.

Érkeznek az újabb szivárogtatások a beharangozott, nagyszabású „bürokráciacsökkentés” ügyében. A megszüntetni és/vagy beolvasztani tervezett intézmények – természetesen nem végleges – „halállistája” először a vs.hu-n jelent meg, ma pedig az index tett közzé részleteket a leépítések koncepcióját tartalmazó, január 19-én készült nem nyilvános tervezetből.

Ebből kiderül, hogy az érintett háttérintézmények egy részét teljesen megszüntetnék, más részét pedig beolvasztanák a tárcákba. Beolvasztás esetén kimondott cél a bérkiadások lefaragása, amit többek közt egy két lépcsős leépítési hullámmal érnének el. Az új feladatgazdák, tehát a minisztériumok és a kormányhivatalok a beolvasztás előtti létszám csupán 80 százalékát vennék át, és a mostani átszervezéssel nem érintett intézményeknél is az idei dolgozóknak csak a 90 százaléka maradhatna státuszban 2017-ben.

Az index számításai szerint ez durván hatezer fő elbocsátását jelenti. Arról egyelőre nincs döntés, hogy melyik intézmény szűnik meg vagy olvad be. Az elmúlt napokban több helyről kaptunk olyan információkat, hogy a vs.hu-n megjelent lista tulajdonképpen egy étlap, amit Lázár János a kormányfő részére összeállított. A következő két hét maradt az intézményvezetők számára, hogy megérveljék saját hasznosságukat, kapcsolataikat megmozgatva próbálják meggyőzni a miniszterelnököt, hogy szükség van a munkájukra. A tárcavezetők közül a leginkább érintett Balog Zoltán és Pintér Sándor a színfalak mögött küzdenek egyes intézmények megmaradásáért, de Lázár János is egyszerre van kettős szerepben, hiszen a célkeresztbe vett intézmények közül több közvetlenül az ő „felségterülete”, például az állami műemlékeket gondozó Forster Központ.

A végső döntést a miniszterelnök hozza meg minden egyes intézmény esetében, de az egész átszervezést Lázárnak kell végrehajtania, és a nyilvánosság előtt kommunikálnia.

A bürokráciacsökkentés jól hangzó, népszerű cél. Ugyan ki szereti a bürokratákat? Az ötlet azonban csak addig szerethető, míg a közvélemény nem realizálja, hogy ezek a „bürokraták” nem mind aktatologatók, hanem sokan közülük hasznos munkát végző szakemberek. A legutóbb megpróbáltuk megmutatni, hogy a megszüntetéssel fenyegetett intézmények többsége nem papírgyár: sugáregészségügytől (vö. Paks2 előkészítése) a tankönyvírásig fontos, közmegbecsülésnek örvendő feladatokat látnak el. Hatezer ember, mégpedig hangadó, középosztálybeli hivatalnok, értelmiségi és szakember, nagyon sok – ennek az intézkedésnek már társadalmi szinten érezhető negatív hatása lesz, ha képesek végrehajtani. És súlyos működési zavarok is várhatók az állam életében, ahogy a KLIK példája megmutatta, mit eredményez a túlzott központosítás.

Éppen ezért a megtisztelő feladat, ami a miniszterelnök Lázár Jánosnak adott, nagyon cseles természetű. Nem lehet belőle igazán jól kijönni. Amennyiben a sok vajúdás után csak egy csekély, kozmetikai jellegű átalakítás születik, a miniszter legendás hatékonyságának imázsán esik csorba. Ha viszont végrehajtja a tervekben szereplő intézményi tarvágást, minden probléma, ami az államreformból fakad, a fejére hullik vissza.