Publi

Borbás Barna

A kérdés és a kérdező – Így döntök a vasárnapi népszavazáson

/ 2016.09.30., péntek 08:30 /
A kérdés és a kérdező – Így döntök a vasárnapi népszavazáson

A kormányzat cselekvése a migrációs válságban nagyrészt helyes, a rá épített politikai- és médiatermék viszont elviselhetetlen. Mi következik ebből?

Minden politikai jelenségnek van egy oka, illetve legalább egy előnye és egy hátránya.

2016 őszére az a furcsa helyzet állt elő, hogy a minket körülvevő fő politikai jelenségnek, vagyis annak, hogy az Orbán Viktor vezette kormányzás a hatodik évében is masszív „centrális erőtér”, értelmes alternatívája pedig nincs, az oka, előnye és hátránya egybeesik. Így szól: a kormányzó erő jobban kitanulta a hatalomtechnikát, mint a rendszerváltás óta bárki a magyar politikában.

Hogy a hatalomtechnika miért ok, nem kell túlmagyarázni. A jelen pillanatban is közel kétharmados hátterű kormányzás érdekében Orbán Viktor csapata 2014-ben minden idők egyik legerősebb kampányával – rezsiharctól a szépen adagolt Zuschlag-történetig – alaktalanra verte az ellenzéket, majd cselekvésének minden elemét igyekezett úgy alakítani, hogy lehetőleg egy percre se veszítse el a gyeplőt, kezdeményező és tematizáló képességet.

A kigyúrt hatalomtechnika természetesen előny, hiszen stabilitást okoz, ráadásul megakadályozza a szélsőségek előretörését. A migrációs helyzet közepette a Jobbik lefojtásában Orbán Viktor eredményesebb, mint mondjuk Angela Merkel a saját radikális ellenzékével, az AfD-vel szemben. A stabilitás pedig háborítatlan kormányzást, tervezést biztosít, aminek kétségtelenül megvan az eredménye. Egy példa: már több hitelminősítőtől papírunk van, de például a Reuters is arról ír, hogy a gazdaság jobban teljesít, szolidan növekszik, a hiányt kontroll alatt tartják, a fiskális alkoholizmus korszakának leküzdésével a befektetők bizalma visszatér.

A túlságosan megszeretett hatalomtechnika ugyanakkor a kormányzás hátránya is: rengeteg energiát és pénzt éget el, a háttérbe szorított fontos ügyek miatt életveszélyes optikai csalódásokhoz vezet, ráadásul ellentétes hatást is kivált, mivel lassítja a kormányzást.

Utóbbit bizonyítsuk a kvótanépszavazással: a két országgyűlési választás közti, elvileg kampánymentes, így a kormányzásra koncentráló, kegyelmi időszakot keresztülhúzza a beékelt kampány, ami hónapokra blokkol minden mást. Államtitkároktól választókerületi vezetőkig, lojális think tankok szakértőitől a holdudvari aktivistákig bezárólag mindenkinek csatasorba kell állni, és bármi más helyett a teljes mozgósítással foglalkozni, migránsfórumokat szervezni, nyugdíjasokat hergelni, gyújtó hangú sztétmenteket fogalmazni, hiszen a hírek szerint a gyengén muzsikálókra büntetés vár.

Az imént kimaradt egy logikai lépcső, ezért rögzítem: a kvótanépszavazás nagyobb részben öncélú hatalomtechnika. Mielőtt az olvasó a kardjához kap, tegyük hozzá, hogy két dolog elválasztható egymástól: a kormányzat cselekvése és a rá épített politikai termék.

Nem vitás, hogy Orbán Viktornak és a – nevezzük így – migrációszkeptikus vagy -realista véleménytábornak az utóbbi másfél év eseményeit illetően igaza lett, és már akkor igaza volt, amikor mindenki más (benne például az azóta elhúzott Werner „kapu oldalsó szárnyakkal” Faymann és Manfred „minden szír jöhet” Schmidt) hülyeségeket beszélt, értelmiségi utópiákat kergetett. Helyes lépés volt kerítésépítésről intézkedni és a vitát az EU külső határainak megerősítésére terelni.

(Közbevetés: A Heti Válasznál az országos sajtóban először írtuk meg 2015 januárjában, hogy szivárog a déli határ. Végigtudósítottuk a menekültválságot, megírtuk, hogyan jönnek terroristák a menekültek között és hogy miért veszélyes a liberális befogadáspolitika.)

A kormányzatot segítő hatalomtechnika azonban vérszemet kapott, hiszen világossá vált, hogy a migrációs helyzetben létrehozható egy újabb, a miniszterelnök által sokszor emlegetett egyetértési pont. Gyakorlatilag mindent kihoztak ebből, amit ki lehetett:

  • volt minden háztartásba eljuttatott nemzeti konzultációs kérdőív;
  • tájékoztató és orientáló plakátkampány három vagy négy hullámban;
  • a plakátoknak voltak tévés és egyéb mutációi;
  • most pedig lesz egy országos népszavazás.

 

A felmérésekből és a közhangulatból világos, hogy az egyetértési pont már megvan. Ám az elszabadult hatalomtechnikai logika szerint nyerő szériából és megerősítésből sosem elég.

Ráadásul, ne feledjük, a kormányerőknek a '14-es választás óta eltelt időszak több szempontból vesszőfutás volt. A politikai termékek – mint az internetadó, a kötelező drogteszt és a halálbüntetés – besültek, a felépíteni próbált virtuális közösség – „keményen dolgozó kisemberek” – nem épült, miközben a mifelénk fundamentumnak tekintett polgári jövőről közösségromboló vita kezdődött.

Filmes hasonlattal, Tommy Lee Jones-rajongóknak: a migrációs témából kreált, időben és térben minden határig elvitt politikai termék olyan, mint egy Neuralyzer a Men In Blackből. Kivakuzza az amúgy is rövid távú emlékezettel működő választókból ezeket a sikertelen témákat, hogy a kormány új egyetértési ponttal futhasson neki 2018-nak.

Ám, ismétlem, ez a fajta hatalomtechnikázás önveszélyes, hiszen túl hosszú ideig uralja mind a politikát, mind a médiát akkor, amikor a közéleti naptár szerint – vagyis két választás között – amúgy kampánycsendes, aprómunkás időszak lenne, és a kormánynak éppen olyan tabukat kellene döntögetni, mint hogy miért fizetnek egyre többen kétszer az egészségügyért (egyszer a tb-n keresztül, egyszer akkor, amikor a tb-s egészségügyben vallott kudarc miatt maszekhoz mennek), hogy miért vagyunk kénytelenek Ukrajnából vendégmunkásokat importálni, hogy mit lehet még tenni a társadalom rohamléptékű öregedése ellen – satöbbi. Ezek nemzeti ügyek.

Az egyre kevesebb gátlással működő, minden idők egyik legaljább kampányát kitermelő hatalomtechnika, a „paravánhatás” (vagyis annak tapasztalata, hogy a mindent beterítő kampány mögött a politikusok mintha szeretnék lerázni a napi kormányzás nyűgét) és a kompromat szagú, új „jobboldali” média (hívószavak: Napi bulvár, INGYEN) közösen okozza, hogy

rengeteg szavazó szemében nemcsak a kérdés látszik élesen, hanem maga a kérdező is, minden hátsó szándékával együtt. Így jutunk el – illetve jutnak mind többen – a dilemmához, mármint hogy kinek akarjunk üzenni: Brüsszelnek vagy Budapestnek?

Vasárnap kiderül, mennyire érződik a fentiek hatása a részvételen és az érvénytelen szavazatok arányán. De addig is rögzítsük: ezt a választói dilemmát a kormányzó erőnek elemi érdeke komolyan venni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.