valasz.hu/publi/a-csorte-politikai-ertelemben-mar-elveszett-47549/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807

http://valasz.hu/publi/a-csorte-politikai-ertelemben-mar-elveszett-47549/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807

Publi

A könyv kultúrája

/ 2001.04.27., péntek 07:41 /

A XX. századi gondolkodástörténet egyik visszatérő témája az ember és az őt körülvevő tárgyi világ viszonya. A filozófusok megpróbálták megfogalmazni azt az elsődleges kapcsolatot, ami az ember és tárgyai között fennáll. Olyan elemi viszonyokra gondolhatunk, mint amilyen a mesterembert fűzi szerszámaihoz. A gyermeket játékaihoz. Az idős embert emlékeihez.

Ezekben a viszonyokban az egyes tárgyaknak önmagukon túlmutató jelentőségük támad. Többek már, mint amivé a velük kapcsolatba került egyén nélkül lennének. Nem pusztán a tárgyi világ rekvizitumai: átszellemültek. Történetük támadt. Egy kicsit beléjük költözött az emberi szellem.

A tárgyban magunkat találjuk meg vagy másokat, számunkra kedves és fontos embereket. A tárgyakban másokkal beszélgetünk.

Az ember ugyanis nagyon egyedül áll a világban. Egy olyan világban, melynek természete alapvetően idegen az ő természetétől. Nem csoda, hogyha legfontosabb (bár többnyire öntudatlan) tevékenységünk az otthonkeresés: eszeveszett erőfeszítéseket teszünk, hogy megpróbáljunk otthonosan berendezkedni ebben az idegen világban. Ehhez viszont arra van szükség, hogy minden egyes körülöttünk levő tárgyat - ahogy a kis herceg tette a rókával - "megszelídítsünk".

E folyamatnak, ahogy elhitetjük magunkkal, hogy otthonra lelhetünk e világban, három fázisa van. Mondjuk legyen a kiválasztott tárgy egy autó. Az első fázis az újdonság fázisa. Amikor új autót veszünk, valami különös, szokatlan, csillogó-villogó dologgal szembesülünk, amit idegenül, bizalmatlanul méregetünk, próbálgatunk. A második fázis a megszokásé. Amikor már ismerjük működését, természetének sajátosságait, nincs benne semmi különös. Éppen ezért kicsit unalmassá is kezd válni, elcsépelt dolog, hétköznapi lesz. És a harmadik fázis az, amikor viszont már annyira közeli barátságba kerültünk az adott tárggyal, hogy megint, bár más okból, fontossá válik számunkra. Mégpedig hibáival, előnytelen tulajdonságaival együtt. Nem megnyerő külsejéért, esetleges karakterjegyeiért szeretjük, hanem azért, mert a miénk. Mert közünk van hozzá. Mert belaktuk. Mert múltunk, életünk egy darabjává vált.

Vagyis a tárgyakhoz fűződő különös kapcsolatunk nem logikus. Nem a mérlegelésen alapul, semmi köze előnyökhöz és hátrányokhoz, tehát nem kalkulálható. Hirtelen olyan fontossá válik számunkra, amiről nem is álmodtunk korábban. Elhatalmasodik rajtunk, követelődzik. Kisajátító mozdulatunk ellenünk fordul: most a tárgy tesz bennünket magáévá. Énünkből kér részesedést.

A könyvekhez fűződő viszonyunk ilyen elemi viszony. A könyv olyan tárgy, melyhez közünk lehet. Megszelídíthető. Otthonra találhatunk benne, búvóhelyre, kuckóra. Társra. Belakható. Nem a benne rejtőző történet minőségétől függ ez, vagy nem csak attól.

Sokkal nagyobb jelentősége van e viszony kialakulásában a könyv tárgyszerű jellegzetességének. Annak, hogy műtárgyról van szó. Szagának, tapintásának, méretének és színeinek, sőt súlyának van ebben döntő szerepe. A papírminőségnek. A borítólapnak. Alakjának, felépítésének. Használtságának, a zsírpecsétnek, vérfoltnak, könnycseppnek rajta. A benne őrzött régi firkáinknak, a rég nem látott különös illusztrációknak. Mint minden műtárgy esetében, a részletek különös együttállása teszi egyedivé, és köti hozzánk e tárgyat.

A könyv nem virtuális tárgy, hanem nagyon is valóságos. Esendő és mulandó. Osztozik a tárgyi világ meghatározottságaiban. Ezért tud annyira ragaszkodni hozzá az ember, ahogy a képernyőn közvetített kultúrához még nem tud. Mert a könyv kézbe vehető, szagolható, "megkóstolható". Szobánk falát díszíthetjük vele. Kabátunk zsebébe gyömöszölhetjük. Rejtegethetjük és felmutathatjuk.

A könyv szeretni való tárgy. De kényes is - lelke van. Hamlet, kezében a könyvvel, maga a kultúra. Nem tudja, mit feleljen az erőszakra. Ám Hamlet, kezében a karddal, egy könyv révén válik halhatatlanná.

A könyv e sajátosságának is betudható, hogy a harmadik évezred hajnalán újból reneszánszát éli, külföldön és itthon is. Hatalmas könyvvásárokat rendeznek, és a könyvpiac soha nem látott méreteket öltött. S e rengeteg nagyság azért nem válik félelmetessé az ember számára, mert mindig megvan az esélyünk arra, hogy ráleljünk arra az egy könyvre, amely majd a miénk lesz. Amely csak nekünk szól, amely sokkal többet fog jelenteni számunkra, mint pusztán a lapjain rögzített szöveg. A budapesti könyvfesztivál alkalmából a könyvkeresés effajta reményteli foglalatosságához kívánunk minden könyvbarátnak jó szerencsét.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.