Publi

Salát Gergely

A következő évtizedek egyik főszereplője lesz: mi történik Indiában?

/ 2016.03.21., hétfő 16:05 /
A következő évtizedek egyik főszereplője lesz: mi történik Indiában?

„Miközben a kormány terveiben 100 csúcstechnológiájú »okosváros« kialakítása és lendületes űrprogram szerepel, 2019-ig szeretnék felszámolni a közterületen való székletürítés szokását. Országszerte egyszerre épülnek a szerverparkok és a pottyantós vécék.”

Két éve ilyenkor India kampánylázban égett. Az 1,2 milliárdos országban mindenki a jövőt fürkészte: nem az volt a kérdés, hogy Narendra Modi megnyeri-e a választást, hanem az, mit fog kezdeni a hatalommal. Még messze nincs vége a ciklusnak, de néhány dolgot már látunk.

Modi a gazdaság felpörgetésével kampányolt, s ebben sikeresnek mondható. Az indiai GDP az elmúlt években hét százalék felett bővült, s növekedési rátában tavaly - emberemlékezet óta először - megelőzte Kínát. A kínai gazdaság még mindig jóval nagyobb, de India szépen hasít, s ehhez a Modi-kormánynak is lehet köze.

Van hova fejlődni. Az ipari termelés az össztermék alig negyedét adja, ami egy posztindusztriális társadalomban nem volna gond, de India nem az. Nem csoda, hogy 2014-ben Modi meghirdette a „Make in India” („Gyárts Indiában”) kampányt, mely azt célozza, hogy az ország ipari nagyhatalommá váljék. Az első eredmények figyelemre méltók. Például - ahogy a reklámanyagok nem győzik hangsúlyozni - az ország egy év alatt 12 helyet jött fel a Világbank listáján, mely az államokat az üzleti környezet kedvezősége szerint rangsorolja. A gondokat azonban jelzi, hogy mindez csak a 130. helyhez elég (erről persze hallgatnak a reklámok). Egy átlagos indiai teherautó-sofőr munkaidejének 60 százalékát a tagállamok határállomásain tölti űrlapok, formanyomtatványok és blanketták kitöltésével, arra várva, hogy a hivatalok kiszámolják, milyen jogcímen mennyit kell kicsengetnie. Az áldatlan állapotot felszámoló, egységes belső vámszabályozást életbe léptető törvényt - mely számítások szerint két százalékot dobna a GDP-n - még a vaskezű Modinak sem sikerült átvernie a törvényhozáson. Le kellett venni a napirendről azt a tervezetet is, amely megkönnyítette volna a földek kisajátítását a nagy állami infrastruktúrafejlesztések céljára.

Narendra Modi miniszterelnököt ünneplik 2014-es kampányakor

Fotó: Getty/Europress/Kevin Frayer

Az állam méretére jellemző, hogy beiktatásakor Modi 25-tel csökkentette a minisztériumok számát elődjéhez képest, így szuperáramvonalas, alig 45 miniszterből álló kormánnyal kezdte meg munkáját (azóta persze a minisztériumok sunyin szaporodni kezdtek). Az elképesztő méretű újdelhi bürokráciához járulnak továbbá a 35 állam és szövetségi terület még elképesztőbb méretű helyi apparátusai, melyek persze abban érdekeltek, hogy a biztos megélhetést jelentő aktatologatás mértéke ne csökkenjen. Kész csoda - és azt mutatja, hogy kudarcai ellenére a „minimális kormányzat, maximális kormányzás” jelszavával kampányoló Modi mégiscsak tud valamit -, hogy 2015-ben az Indiába irányuló külföldi befektetések 61 százalékkal nőttek az előző évhez képest. Képzeljük el, miféle fejlődésnek lehetnénk tanúi, ha mondjuk egy-egy gyár megtelepítéséhez nem kétszáz, hanem csak húsz hivatalnokot kellene megvesztegetni!

Persze a gazdaság nem minden, miközben a kormány terveiben 100 csúcstechnológiájú „okosváros” kialakítása és lendületes űrprogram szerepel, 2019-ig szeretnék felszámolni a közterületen való székletürítés szokását. Országszerte egyszerre épülnek a szerverparkok és a pottyantós vécék.

Azt sem könnyű elérni, hogy a nőket emberszámba vegyék. Modi kampányt indított „Szelfizz a lányoddal” címmel, melyben felszólította a lányos apákat, hogy a közösségi médiában osszák meg csemetéjükkel közösen készült képeiket, de ettől még a szelektív abortuszok miatt ezer fiúgyerekre továbbra is csak 914 lány jut, s a lánygyerekek kétharmada idő előtt kihullik az iskolából.

Modinak van tehát tennivalója, s kérdéses, hogy szembeszállhat-e évezredes reflexekkel, miközben figyelnie kell a folyamatosan zajló helyi választásokra, illetve a 2019-es országos voksolásra, ahol könnyen mehet a levesbe a terveivel együtt. Ennek megfelelően, miközben a reformok területén egyre puhább, az ellenzékkel szemben egyre keményebb, s ezzel veszélyezteti a „világ legnagyobb demokráciája” imázst, melyet India kialakított magának. Mindenesetre az indiai lendület most olyan nagy, hogy a politikai fejlemények valószínűleg nem fogják megakasztani a fejlődést, és az ország a következő évtizedek egyik főszereplője lesz.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Kiderült, miért Franciaország lett a terror fő célpontja

Ha még egy-két támadás bekövetkezik, a polgárháború szélére sodródhatunk – mondta tavasszal a francia elhárítás főnöke, a nizzai megemlékezésen pedig kifütyülték Manuel Valls kormányfőt. Mi lehet a megoldás ilyen helyzetben? Amint a csütörtök Heti Válaszból kiderül, talán éppen az izraeli példa.

Szőke András: „Úgy érzem, egy jól betanított segédmunkásként létezem”

Volt sok kétségbeesés, sírás, annak megélése, hogy becsaptak, megaláztak. És van, hogy ki kell mondani azt is, hogy hibáztam – mondja Szőke András. A friss Karinthy-gyűrűs filmrendezőt, színészt, stand-upost és masszőrt lakóhelyén, Taliándörögdön látogattuk meg. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Így lett csoda az ózdi romhalmazból: a Digitális Erőműben jártunk

„Digitális erőmű” épült fel az ózdi kohászati művek romjain, benne filmtörténeti élményparkkal. Bar a magyar filmnek nem az illúziókeltés a fő erőssége, a kulturális innovációtól olyan sokat várnak, mint egykor az acélművektől. Riportunk a friss Heti Válaszban!

Schmidt Mária: „A baloldal fikakultúrájának centrumában a semmi áll”

„Ha ebben a kényes helyzetben az európai elit továbbra is a homokba dugja a fejét, és közben az egyre mélyebb integrációt erőlteti, az unió egyébként is recsegő-ropogó építménye simán összedőlhet” – hangzott el a Századvég Alapítvány keddi konferenciáján. Schmidt Mária, Maróth Miklós, Lánczi Tamás és Tuzson Bence a Brexit utáni Európa útkereséséről és a migrációs válságról.