Publi

Bod Péter Ákos

A legerősebb gazdasági érv a kormány mellett – Ügyes trükk vagy maga a profizmus?

/ 2016.02.01., hétfő 13:10 /
A legerősebb gazdasági érv a kormány mellett – Ügyes trükk vagy maga a profizmus?

Kevés olyan makrogazdasági adat van, amit a nagyközönség fele jól eltalálna. A fogyasztói árindex nem ilyen, holott boltba mindenki jár. A munkanélküliségi rátát is rendre túlbecsülik.

Az államháztartás hiányáról azonban sokan tudják, hogy három százalék alatti, legfeljebb azt nem, hogy a bruttó hazai termék (GDP) százalékában mérik. Ám nem meglepő a tudás, hiszen olyan mutató ez, amelyről korábban sok szó esett: sikerül-e vagy sem az Európai Unió által megszabott három százalék alatt tartani. 2012-től folyamatosan sikerült, így a fegyelmező eljárás alól kikerült a kormány. Az is megkönnyíti a becslést, hogy negyedik éve lényegében azonos a tényadat, és hasonló az idénre tervezett mérték is: két és három százalék közötti. Most is elégedetten közölte az illetékes államtitkár, hogy a 2015-ös évet jóval ezermilliárd forint feletti pénzforgalmi hiánnyal zárja ugyan az állam, de az uniós módszertan szerint a tavalyi deficit akár a betervezett 2,4 százalék alatt is maradhat.

A rengeteg változás, komoly gazdasági ingadozás közepette végre egy stabil mutató, miközben a GDP évi növekedési üteme eltérően alakult, sőt 2012-ben az előjele negatív volt. A kormány viszont az állam bevételeinek és kiadásainak különbségét lényegében azonos szinten tartotta.

Amennyire örömteli, hogy egy fontos nemzetgazdasági mutató ennyire állandó és az uniós határértékeken belül mozog sokadik éve, annyira különös az állandóság gazdaságelméleti alapon. Az nem meglepő, hogy államunk deficites: a kormányok nagy hányada jelentősen többet költ a bevételeinél. A 2015-ös 1218 milliárd forint deficit nem csekélység; a következő években kötvénykibocsátással majd finanszírozni kell. De mint a családi kassza esetében, nem a tartozás összege a lényeg, hanem hogy mekkora jövedelemből kell törleszteni. A GDP három százaléka alatti mérték rendben levőnek tekinthető. Az viszont, hogy a recessziós 2012-es évben és a dinamikus növekedést hozó 2014-es esztendőben azonos arányú volt a deficit, nem logikus. Az iskolát teremtő brit közgazdász, J. M. Keynes ajánlása szerint dekonjunktúrában többet, jó üzletmenet idején viszonylag kevesebbet költsön az állam, hogy lehetőség szerint kisimítsa az üzleti ciklus ingadozásait.

A magyar gazdaság hullámzásaihoz is évenként eltérő arányú költségvetési egyenlegre lett volna szükség – itt tehát valami más logika érvényesül. Ahogy a püspök mondta Pelikán József elítéltnek A tanú című örökbecsű filmben: fiam, itt minden politika. Uniós politika az, hogy húznak egy felső deficitkorlátot, a bizonyos három százalékot, amelyen belül a tagállam kormánya külső beleszólás nélkül mozoghat. És politika az, hogy az üzleti ciklus igényeitől függetlenül a kormány gondosan ügyel a határérték alatt maradásra, de nem erőlteti meg magát a deficit leszállításában. Holott ha 2014 valóban olyan erős növekedést hozott, hogy azt hirdetőoszlopokon reklámozhatták, akkor Keynes gondolatai jegyében az lett volna az alkalmas év a költségvetés kiegyensúlyozására.

Ám a költségvetési politika nem csak szakma, politika is van benne, mégpedig töményen. A tavalyi, idei és jövő évi deficitet úgy kalibrálják, hogy a számok az uniós joganyag és a hazai törvények által kijelölt keretek között maradjanak. Kiegyensúlyozott, pláne többlettel záró költségvetés jól mutatna, erősen eladósodott államháztartásunknak is jót tenne, de a hiány további mérsékléséhez adót kell emelni vagy kiadást visszafogni – egyik sem népszerű. Vannak olyan kiadási elemek (banki üzletrész felvásárlása, állami tulajdonszerzés fontosnak ítélt ágazatban), amelyeket a konjunktúrasimítástól távoli szempontok mozgatnak. Ezért nehéz megtippelni, lesz-e egyensúlyi költségvetésünk a közeljövőben. Ahhoz tudni kellene, hogy a takarékos költségvetési gazdálkodás általános elve, az üzleti élet stabilizálásának szándéka vagy inkább a kormányzati törekvések és akciók finanszírozása lesz-e a döntő szempont. Nem volna meglepő, ha az olvasó az utóbbira tippelne.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

„Ha az lehetek, aki vagyok”

Az amszterdami Anne Frank Ház „Ha az lehetek, aki vagyok” című vándorkiállítása május 31-én érkezik az ELTE Bölcsészettudományi Karára.

Legközelebb tényleg jön a Szabadságpárt Ausztriában?

Történelmi vereség és történelmi győzelem. Az Európai Unióban kis híján Ausztriának lett elsőként szélsőjobbos elnöke, de végül elképesztő fordulatok után zöld államfővel teremtett precedenst. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Jobboldali felhasználókra hajt Zuckerberg

Politikai cenzúrával vádolják a legnagyobb közösségi oldalt, miután kiderült: nem algoritmus, hanem balosan elfogult egyetemisták szerkesztik a hírrovatot. Zuckerbergnek rosszul jött a botrány, mert kellenek a jobboldali felhasználók. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Ott félnek legjobban, ahol nincs terrorveszély

A politika nagyban felelős a terrorveszély érzetének fenntartásában – vélekedik Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő a franciaországi foci EB előtt úgy vélekedett: koncentráltan lehet növelni a biztonsági védelmet, ráadásul a sportesemények elleni támadások még a terroristák esetében is kontraproduktívak.

Már orbánozik az új osztrák kancellár

Nemzeti egység? Alázat? Jószomszédi kapcsolatok? Ugyan már – a nemrég megválasztott osztrák szocdem kancellár egyik első megszólalásában máris arcon sercintette országa nem baloldalra szavazó felét s egyben kiadósat orbánozott.