Publi

Borbás Barna

A magyar jobboldal hat halálos ellensége

/ 2018.04.05., csütörtök 11:36 /

Parlamenti választásra készülünk, ami – elvileg – az érték- és jövőképviták ideje is. A kampánydagasztáson túl ilyenkor át kell gondolni néhány időtálló kérdést. A lent olvasható pontok első látásra nem kapcsolódnak szorosan április nyolcadikához. Hozzánk, a jobboldali szellemi közeghez viszont annál inkább. A hat halálos ellenség leírása következik.

1. Kádárizmus
Szvjatlana Alekszievics a szovjet embert homo sovieticusnak nevezte; Magyarország kommunista vezetői négy évtized alatt kinevelték ennek kistestvérét, a homo kadariensist – mondta nem is olyan régen a nekünk adott interjúban a honi konzervatív gondolkodó közeg egyik tekintélye, Kiss Gy. Csaba történész. A magyar jobboldal a Kádár-rendszer maradványának lebontásában és a kádárizmus eltakarításában azonosította (helyesen) az élhető magyar jövő kulcsát. Mi a kádárizmus és a homo kadariensis? A „Kaparj, kurta!” mentalitás. Az államfüggőség. A kollektív bizalomhiány, a mesterséges monopolhelyzetek. A mondás, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”. A kis, hazug kiegyezések világa. A proliság vágyainak kiszolgálása. A cselédmentalitás.

A kádárizmus közel sem pusztult ki teljesen, majd' 30 évvel a rendszerváltás után is tovább él attitűdökben, gyengeségekben. A mindenkori magyar politika legnagyobb csábítása nem ezek lebontásán dolgozni, hanem alkalmazkodni hozzájuk. Sőt: kihasználni a kádárizmust. Pedig polgárosodás és kádárizmus kizárják egymást. Vagy-vagy. Vagy szabad, önálló, magabíró polgárságot építünk (nehezebb út), vagy kihasználjuk a kádárista reflexeket hatalomtechnikai célokra (könnyebb út). A jobboldalnak csak az egyik járható, mert minden, amit a kádárizmus jelent, eredendő halálos ellensége.


2. Bulvár

A méltóság nélküli, kizárólag ösztönökre ható, szintetikus világokat közvetítő bulvár szintén a jobboldal természetes ellensége. „Ha a konzervatív újságíró fél valamitől, akkor a középszerűségtől és a bulvártól fél” – írta egyszer Bayer Zsolt, és ezt a félelmét teljességgel osztom. Néhai Szalai Annamária a Fidesz sajtópolitikusaként, majd a médiahatóság volt elnökeként is próbált lecsapni a lumpenprolik „üzemanyagául” szolgáló bulvárra. Mondván: a celebekkel telepumpált álvalóság terjesztése és befogadása öl, butít, nyomorba dönt.

A bulvár által okozott ízlésromboláshoz és tömegmanipulációhoz a jobboldalnak (a jobboldal médiacégeinek) sokáig semmi köze sem volt.


3. Hübrisz

A hübrisz, a magát mindenki másnál többre tartó ember gőgje egyenlő a lassú önpusztítással. Emlékezzünk: a jobboldali emberek dühe a Gyurcsány-korszakban a száz százalékig önreflexiómentes, a hiányos érvrendszert agresszióval pótló kormánypárti megmondóemberek okozta irritáltságból fakadt. A vitázó jobboldal később is a dogmatikus, önhitt liberalizmussal szemben határozta meg magát, és tudott látványos győzelmeket aratni. Ezért kell továbbra is ellenségnek tartani a hübriszt.

A kóros elbizakodottság csapda, ami éppen a magát sikeresnek és nyerő pozícióban levőnek gondoló embert fenyegeti legjobban. Kapcsolódó idézet: „Ha a jobboldal szellemi gettó vagy uralkodó kaszt építésébe kezd, nagyon gyorsan megutálják, mint az egykori balliberális privilégiumőrzőket.” Ezt egy fontos gondolkodó, Molnár Attila Károly írta nem olyan régen. Igaza van.

4. Utópia
A Willkommenskultur: utópia. Az alapjövedelem: utópia. A felvilágosult egyenlőség ideája: utópia. Seholsincs sziget királysága: utópia. Ezekkel a jobboldal eredendően szemben áll. Utópiákra csak ideig-óráig lehet politikát és stratégiát építeni, jövőképet pedig egyáltalán nem. Az utópikus gondolkodás kéz a kézben jár az egalitarianizmussal, a liberális abszolutizmussal.

Ezeket az amerikai jobboldalon kreatívan tették nevetségessé az utóbbi években. A megnyert viták után azonban a jobboldalnak már csak puszta önérdekből is el kell kerülni a hübrisz csapdáját. (Ld. előző pont!)


5. Kettős morál

„Barátaimnak mindent, ellenségeimnek a törvényt” – a néhai Hugo Cháveznek (vagy Óscar R. Benavidesnek) tulajdonított mondat tökéletesen kifejezi, mit jelent ez a pont.

A magyar jobboldalnak már csak azért is el kell utasítani ezt a hozzáállást, mert élénken emlékszik, hogyan testesült meg mindez az érett gyurcsányizmusban. A kettős morál minden közösségre veszélyes, mert elkoptatja a szenzorokat, megfoszt a helyes önértékelés lehetőségétől.


6. Nyugat-gyűlölet

A Nyugattal kapcsolatos helyes hozzáállás a realizmus. Nem a Nyugat-gyűlölet és nem az -imádat. A kompországról szóló, hol ijesztő, hol szórakoztató vita vége nem szabad, hogy az elzárkózás, netán a Putyin-rajongás legyen. A magyar jobboldal kromoszómálisan Moszkva-szkeptikus. Szabadság még soha sem jött keletről. A Nyugat hibáinak harsány észrevételezése nem csaphat át kárörvendésbe, hiszen mintáink és potenciális szövetségeseink is ott vannak. 2007-ben a magyar ellenzék akkori vezetője időtálló dolgokat üzent erről:

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Népművészeti nagyhatalom vagyunk – megnyílt az idei Nemzeti Szalon

A hagyomány nem egy porosodó, kőbe vésett, mozdulatlanságra ítélt valami, hanem folyamatosan változik, sőt, mi magunk is hagyományt teremtünk – erről is szól az idei, augusztus 20-ig látogatható Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. A népművészet először mutatkozik be az intézményben, a siker borítékolható. Részletek a friss Heti Válaszban.

Óriási fordulat: Macron nyit a katolikusok felé

Az állam és egyház elválasztását államideológiaként kezelő Franciaország államfője szokatlan gesztusokat tartalmazó beszédet mondott katolikus vezetők előtt. Emmanuel Macron ezzel új fejezetet nyitna a keresztény egyházzal, és az iszlámnak is üzen. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Magyaroktól ideges a New York-i elit

Egy új médium mindig politikai káosszal köszönt be, ez köti össze korunkat a harmincéves háború korával, Daniel Kehlmann új regényének témájával. A német sztárszerző egy magyar írót tart nemzedéke legnagyobb tehetségének. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az 1968-as esztendő – Orbán is ehhez képest határozza meg önmagát

Még huszadik századi mércével is kivételesen sűrű esztendő volt 1968. A fél évszázaddal ezelőtti történelmi sorsfordító a jelenből nézve gyökeresen eltérő értelmezéseket kap: egyeseknek Európa új tavaszát jelenti, másoknak a popkultúra kezdetét, vagy a hagyományos értékre épülő világ széthullását. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Bay Zoltán emlékkiállítás nyílt a Csopában

Bay Zoltán kutatóprofesszor kiemelkedő munkássága előtt tisztelegve, illetve a róla elnevezetett kutatóközpont megalapításának negyedévszázados fennállására tekintettel, a 2018-as évben ünnepi eseménysorozat vette kezdetét.