Publi

Demeter Szilárd

A nagy autonómiadilemma

/ 2013.09.24., kedd 12:10 /
A nagy autonómiadilemma

Ha ma megkérdeznénk tíz véletlenszerűen kiválasztott magyar politikust a Kárpát-medencében, hogy a külhoni magyarok életében mi hozhat gyökeres és pozitív változást, akkor tízből kilenc rávágná: az autonómia. A tizedikkel most nem foglalkoznék, mert az ő választása nagyjából értelmezhetetlen a nemzetpolitika keretei között (ami nem jelenti azt, hogy nem lehetséges opció).

Résztvevők a Székely Nemzeti Tanács által szervezett, a székely szabadság napján tartott marosvásárhelyi autonómiatüntetésen (fotó: MTI)

Csakhogy több autonómia van égen és földön, mintsem hogy egy fogalommal letudhatnánk a választ. Főleg akkor nem, ha a gyalogmagyarok szempontjából az egyik autonómiakoncepció kizárja a másikat, és hát ez az a probléma, amiről manapság nemigen beszélünk. Pedig nagyon kellene, mielőtt megerősödnének a külhoni magyar-magyar törésvonalak, mert a társadalmi megosztottság simán hazavághatja a mégoly okosan ütemezett politikai cselekvési terveket is.

Elméletileg a képlet világos: a külhoni magyarok különböző élethelyzetekben élik meg önazonosságukat, ami más stratégiát követel a tömbben élő nemzetrészek, illetve az interetnikus vidéken, valamint a szórványban élők számára. Elvileg ezeket a stratégiákat hangolná össze az úgynevezett integrált autonómiakoncepció három főeleme: területi autonómia a tömbben élő magyarságnak, kulturális és személyi elvű autonómia a többiek számára, illetve bizonyos települések esetében a sajátos jogállású önkormányzati státus is megoldás lehet.

Akkor hol a probléma, kérdezhetné az értő olvasó. A baj ott van, hogy értő olvasóból kevés akad; jóval kevesebb, mint amennyit szeretnénk, elmagyarázni meg nem magyarázzuk el. Ráadásul, hogy még nehezebb legyen, aki nem érti, az egzisztenciálisan nem érti ezt a képletet. Vegyük például a legnagyobb külhoni magyar közösség törekvéseit. Erdély esetében a Székelyföldön kívül élő magyarok az alternatív nyilvánosságban (kommentek, Facebook-bejegyzések) manapság folyamatosan lövik a véleményvezéreket, politikusokat a kérdésükkel: értjük Székelyföld területi autonómiáját, de mi lesz velünk? A román nagypolitika alappremisszáit elnézve okkal tartanak attól, hogy a székelyek önrendelkezését Erdély más részein különböző formában rajtuk „verik le”, és, sajnos, a magyarellenesség mesterséges fenntartása miatt ez néhol akár egészen konkrét formában is értendő.

A fenti kérdésre az egyik székelyföldi önkormányzati vezető a következő választ adta: eddig mi, székelyek voltunk szolidárisak a többi erdélyi magyarral, hiszen a nyelvi jogok számunkra nem sokat jelentenek, eddig is magyarul beszéltünk, és többségi tudatban intéztük a dolgainkat. Most itt az ideje, mondta, hogy ők legyenek szolidárisak velünk, és példaként egy horvát csúcspolitikus háborút indokló érvét idézte, miszerint tudja, hogy fiatalok fognak meghalni, de Horvátország csak így válhat függetlenné.

Hát, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt az érvet így, első hallásra fenntartások nélkül elfogadják a nem székelyek. Ugyanis a Székelyföldön kívül élő erdélyi magyarok egy része fél. A közelmúlt tapasztalatai alapján ez a félelem nem is annyira irracionális: a marosvásárhelyi fekete márciustól Funar Kolozsvárjáig, vagy akár a nemrégi román-magyar focimeccs körüli őrületig volt alkalmunk szembesülni a könnyen felszítható magyarellenességgel. Persze, az óvatoskodók szemébe vághatjuk, hogy „gyáva népnek nincs hazája”, mint ahogy az önérzetesebb kommenthuszárok meg is teszik, de a többségében román szomszédokkal és munkatársakkal együtt élő magyarok nem akarnak állandó harckészültségben élni.

Félreértés ne essék, nem vagyok híve a „reálpolitikai megfontolások” alapján történő taktikázásnak, vagyis a többségi nacionalizmusra való hivatkozással legitimált kis lépések politikájának. Én is úgy vélem, hogy az autonóm Székelyföld – a politikai retorikában: „belső anyaországként” – az egész erdélyi magyarság számára kiemelten fontos, elsőrendű politikai cél. Csakhogy ennek a tételnek a társadalmi megágyazása hibádzik. És ha maszatolunk, akkor a bizalmi válság mélyülni fog, „mi” fogunk beszélni „tiellenetek”, és akkor megette a fene az egészet.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.