new.valasz.hu/publi/olvasoink-irjak-5597

http://new.valasz.hu/publi/olvasoink-irjak-5597

Publi

Sztankóczy András

A nyugati hanyatlás új szimbóluma

/ 2018.02.28., szerda 13:00 /

Most, hogy vége a téli olimpiának, sőt minden látszat ellenére azért majd csak véget ér a tél is és vele a síszezon, egy nem túl jelentős megfigyelésemet osztanám meg. Ha jártak az elmúlt években sípályán, nem tudom, önöknek is feltűnt-e, hogy szinte mindenkin bukósisak van.

Ha nem tűnt fel, az azért van, mert már annyira természetes ez a látvány. De nem mindig volt így. Ha visszagondolok, mondjuk a húsz évvel ezelőtti helyzetre, a bukósisakosok voltak a kivételek, hogy mást ne mondjak, épp ezért létezett maga a megnevezés: „sísapka”. Merthogy az emberek többsége sísapkát viselt. Akkoriban legfeljebb kisgyerekek viseltek bukósisakot. Még a versenyzők közül is csak a tényleg életüket kockáztató lesiklók. Itt van például minden idők talán legnagyobb síelőjének, Ingemar Stenmarknak az óriásműlesiklása 1989-ből. Vagy egy másik nagyság, az olasz Alberto Tomba műlesiklása egy évtizeddel későbbről, még csak nem is sapkában, hanem hajadonfőtt. Ehhez képest nézzük meg mostani korunk nagy csillagát, Marcel Hirschert.

Persze, nyilván a síelés is, mint minden sportág, gyorsabb és keményebb lett. (Kivéve, ha venezuelai–amerikai–magyar síakrobata az ember.) De nehéz volna azt állítani, hogy a leglassabb szám, a szlalom, annyival veszélyesebbé vált volna az elmúlt évtizedekben.

Mint ahogy végképp nem indokolja azt sem semmi, hogy a kék pályán életében először lécre álló középkorú nő (férfi) úgy öltözzön be, mintha amerikai futball-meccsre készülne. Miközben a pálya többi használójához hasonlóan hóekében araszol lefelé, és láthatóan sétasebességnél soha nem fog gyorsabban haladni, vagyis csak abban a valószínűtlen esetben szenvedhetne el fejsérülést, ha ráesik egy lanovka.

 

Síelők a francia Alpokban: mindenki bukósisakban

Fotó: Europress/AFP/Raymond Roig

 

Nekem rengeteg síbalesetem volt, alig akad olyan végtagom, amit ne törtem volna el az évek alatt. Ami soha nem sérült meg eddig, az a fejem. Megjegyzem, a leghírhedtebb fejsérüléses eset Michael Schumacheré volt, aki viszont viselt sisakot.

Ha tehát a kockázat – legalábbis a síelők jelentős részénél – nem változott, akkor a kockázattűrő képességnek kellett változnia. Aminek persze vannak jó oldalai, például jelzi, hogy az európai civilizációban mekkora értéke van az életnek és az egészségnek. Hogy mennyire fontosak a gyermekeink. Afrikában kevesen viselnek bukósisakot a motoron, gyerekülést meg egyáltalán senki nem használ.

De azért nehéz nem azt érezni, hogy mintha átestünk volna a ló túloldalára. Mert mennyire életképes egy társadalom, amely a legminimálisabb kockázatot sem képes elviselni? Úgy, hogy ez a kockázat sokszor alig létező.

Ugyanez a jelenség érhető tetten, amikor nem engedjük a gyereket egyedül az iskolába, jóllehet, az alkalmankénti szörnyű kivételek ellenére még soha nem volt ilyen biztonságos az életünk. Amúgy a nyugati országokban éppen visszaszorulóban van a síelés, aminek egyik oka, hogy a szülők féltik a gyerekeket a síbalesetektől, az iskolák meg egyre kevésbé merik vállalni a kockázatot. Így aztán a gyerekek inkább nem tanulnak meg síelni. Mint ahogy egyébként gyerekeim iskolájában is azért szűnt meg a téli korcsolyázás, mert a szülők féltek a balesetektől.

Innen nézve a sisakok uralma a sípályákon az egész társadalom infantilizálásának a jele. És ahogy a felnőtteket egyre inkább gyerekekként kezeljük, ők ennek megfelelően egyre inkább önző, egocentrikus, elkényeztetett kisgyerekként viselkednek. Aminek a sípályán leginkább látható jelei a sisakok tetejére szerelt kamerák. Kétségtelen: ezek rögzítésére a sísapka tényleg alkalmatlan volt.

Ingemar Stenmark 1989-es lesiklása:

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elkészült a Süsü, a sárkány folytatásával Csukás István

Ha nem töltődik fel az ember, elkopik – mondja Csukás István a legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban. Az író augusztusban fellép a szóládi Ízek, Versek, Madárfütty Fesztiválon; a rendezvény célja, hogy visszacsempéssze a kultúrát és a hagyományokat a köztudatba.

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – felvidéki szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Egy kanál vízben: kitört a háború a kormány médiaholdudvarában

Megnyugvás helyett háborút hozott a Fidesz győzelme a médiaholdudvarban. Immár nem csak az ideológiai elhajlással vádolt – kormány által kinevezett – kulturális vezetőket sorozzák, de a „bajtársak” is hajba kapnak. A legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszból kiderül, hogy a 888.hu–Magyar Idők–pestisracok.hu tengelyen kialakult vita nemzedéki, ideológiai és pénzügyi természetű.

Durva mondat Merkelről: „Nem bírok már együtt dolgozni azzal a nővel”

Milyen lehet az a kormány, ahol a legkisebb koalíciós partner minisztere így beszélhet a kormányfőről? És nemcsak hogy így beszélhet, hanem ultimátumot is adhat neki. A csütörtökön megjelenő digitális Heti Válasz azt nézi meg, hogyan juthatott ilyen helyzetbe Németország és Angela Merkel.