Publi

Baritz Sarolta Laura

A nyugdíjról – józanul

/ 2017.08.07., hétfő 17:02 /
 A nyugdíjról – józanul

Számtalan hír és álhír, féligazságok, ijesztgető információáradat és közeli katasztrófát sugalló közbeszéd jelzi előre hazánkban és világszerte a nyugdíjrendszer összeomlását – nem alaptalanul.

A józan tényfeltárás, elemzés és a kiútkeresés ösvényei a széles közvélemény számára kevésbé ismertek. A kormányok, szakértői csoportok útkeresése is különféle irányokat mutat. Gondoljunk a feltétel nélküli alapjövedelem logikájára épülő kanadai vagy dán kísérletekre és az ezzel ellentétes alapgondolatot követő, a munkára alapozó nyugdíj- vagy egyéb ellátási tervekre.

Az alapjövedelem eredetileg Ronald Reagan egykori amerikai elnök és Zbigniew Brzezinski stratéga elgondolását követi a nép jól tartásáról, feltétel nélkül, alanyi jogon való jövedelem juttatásával minden ember számára, így oldva meg a nyugdíj, egészségügyi ellátás, szociális juttatások kérdését. A másik irány a munkát teszi meg a jövedelemképesség alapelvéül. Hazánk ez utóbbi rendszert követi, nálunk a munka a jövedelemszerzés kiindulópontja. A közmunkák gyakorisága, a fogyatékkal élők és rokkantak foglalkoztatása, a minimálbérek állami karban tartása mind ezt példázza, s úgy tűnik, a nyugdíj és nyugdíjasok problémájának megoldására is ezen az úton indulnak kezdeményezések.

A nemrég megalakult és hamarosan széles körű kampányban hirdetendő nyugdíjas-szövetkezetek az idősek munkába való visszaállását segítik elő. Az előzetes felmérések szerint a magyar nyugdíjasok zöme heti 20 órában szeretne dolgozni, ám az is kiderült, hogy jelenleg csak a 65 év felettiek 18 százaléka dolgozik, pedig 59 százalék kifejezetten akarna – de csak hat százalék teljes munkaidőben.

A magyar időskorú lakosság tehát nem zárkózik el a munkavégzés elől, sőt sokan a társadalmi megbecsültség jelének tartják, ha van munkahelyük. A jelenlegi munkaerőhiány enyhítését is segíti a nyugdíjasok munkába állása; elsősorban a magánszektor, de az egészségügyi, oktatási szféra is érdeklődik az idősek foglalkoztatása iránt.

A kiindulási kép tehát szép. A helyzetet azonban árnyalja, hogy a 60 év feletti magyarok tizede valamilyen fogyatékossággal él, s négytizede krónikus betegséggel küzd. Tehát az időskorú lakosság egészségi állapota meglehetősen rossz, így munkavégző képességük minősége is kérdéssé válik. Sőt az is, lehet-e az adott egyént egyáltalán még munkavégzésre késztetni.

A kép másik árnyoldala a nyugdíjak szintjében mutatkozik meg. A KSH szerint 2016. január 1-jén az átlagnyugdíj Magyarországon 121 041 forint volt; ez jelenleg, az 1,6 százalékos emelés után 123 ezres szinten áll. Ez kevesebb, mint a ma érvényes minimálbér (127 500 forint) és jóval alatta marad a garantált bérminimumnak (161 ezer forint). A nyugdíjasok négy százaléka 50 ezer forintnál kevesebbet kap, fele él 50–100 ezer forint közti havi nyugdíjbevételből, 40 százaléknak jut 100–200 ezer forint, és mindössze hat százaléknak 200 ezer feletti összeg. Ezek után nem kérdés, hogy túlnyomó részük rá van kényszerülve pluszjövedelem szerzésére. A járandóság melletti munka tehát egyrészt kényszerpálya, másrészt járható út is; egy tényezőnek tűnik a nyugdíjakkal kapcsolatos globális problematika megoldásához.

Az MNB szerint a 2030-as évek közepéig a nyugdíjrendszer bevételei fedezik a kiadásokat. Az összeomlás tehát még 20 évet várathat magára, de – a magyar korfa koporsó alakja miatt – fokozatosan csökkenő nyugdíjszintek mellett. (Egyre kevesebb fiatal tart el ma 2,04 millió, 2030-ban 2,3 millió nyugdíjast.)

Az EU tagországai átlagosan a GDP 10 százalékát költik nyugdíjra, nálunk ez kilenc százalék. A nyugdíjak problematikája tehát újraelosztási kérdés is, de a munkaalapon való gondolkodás etikusabb és járhatóbb út a megoldás felé, mint a feltétel nélküli jövedelem gondolkodásmódja és gazdálkodása.

Az írás a Heti Válasz augusztus 3-i lapszámában is megjelent

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Kínos válások: a Facebook mint koronatanú

Vagyontalanítják magukat, minimálbérről siránkoznak, a mamára íratják a cégeket, környezettanulmány előtt lenullázzák a lakást – hogy ne kelljen gyerektartást fizetni a saját gyermeküknek. Egy valamiről azonban megfeledkeznek: a Facebook ellenük vall.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

80 éves a XIII. kerület

A XIII. kerület június 1-jén ünnepli önálló közigazgatási egységgé válásának 80. évfordulóját. A díjmentesen látogatható ünnepi eseménysorozat a gyermeknapi hétvégén, május 25-27-én elkezdődik, a programok helyszíne a Béke tér lesz.