Publi

Borókai Gábor

A Heti Válasz belső ügyeiről – utoljára

/ 2012.03.30., péntek 11:03 /
A Heti Válasz belső ügyeiről – utoljára

A Heti Válasz az elmúlt napokban sikeresen rombolt presztízsén, azon a képen, amelyet szisztematikus munkával, évek alatt épített fel.

A szerkesztőség műhelyként éli az életét, ami az jelenti, hogy a közösség számára igazán fontos, identitásunkat meghatározó kérdéseket, ügyeket, jelenségeket megbeszéli, és annak értelmében ír róla vagy nyilvánít véleményt. A műhely nem veszi el az újságírói önállóságot, és nem kötelezi tagjait arra, hogy a rutinmunkákat kolhozszerűen végezzék el. A szabadság nagy, de felelősséggel is jár. A szerzőnek mindenkor a Heti Válasz szellemiségét kell tudni képviselnie. Megszólalásai stílusával és tartalmával egyaránt. És azt is tudni kell, hogy milyen témában nem elegendő az egyéni talentum.

A lejtőre a köztársasági elnök kisdoktorijával kapcsolatban léptünk. Amikor a nyomtatott lap lapzártájának szokásos zsúfoltságába a prognosztizáltnál egy nappal korábban érkezett meg a tényfeltáró bizottság jelentése. Külső helyszínű kiadói tárgyalásaim miatt csak annyit tudtam kérni belpolitikai rovatos kollégáimtól, hogy a történtekről tényszerűen számoljanak be, és az ügyben kívánatos lapvéleményt majd közösen kialakítjuk.

Amikor visszatértem a szerkesztőségbe, arról értesültem, hogy az önálló felelősségi rendszerben működő, de megítélését tekintve a szerkesztőség egészét befolyásoló online felületünkön megjelent Stumpf András Hajrá, Elnök Úr! című publicisztikája, úgy, hogy azt sem én, sem a nyomtatott lap, sem a honlap felelős szerkesztője nem látta, csak az ügyeletes munkatárs, aki az otthonról küldött cikket feltette.

Az eljárást elfogadhatatlannak tartottam. Elsősorban azért, mert ilyen súlyú ügyben megengedhetetlen, hogy felelős vezető saját lapjának véleményét a nyilvánosságon keresztül ismerhesse meg, és ne a szerkesztőséggel közösen alakítsa ki. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Stumpfot korábban arra kértem: ha közjogi méltóságokkal kapcsolatban ír publicisztikát, arról előzetesen értesítsen engem.) Ráadásul egyáltalán nem azonosultam a megjelent írás hangsúlyaival, valamint hátba veregetős, olykor nyegle, az elnököt újabb dolgozat írására biztató stílusával. A konzervatív szemléletű Heti Válasz tiszteli a köztársasági elnöki intézményt, és a mindenkori elnököt. Ennek megfelelően fogalmaz, ha kritizál is. És bár láttam, hogy a világhálón már elterjedt az írás – feltűnt a Mandineren és a Hírkeresőn, így az is nyilvánvaló volt számomra, hogy járni fogja a maga útját -, tudatni akartam mindenkivel, hogy az nem a Heti Válasz közösségének, csak egyik újságírójának véleménye.

Kollégáimmal – immár a tényfeltáró bizottság állásfoglalásának ismeretében – végigtárgyaltuk a Schmitt-ügyet, megírtam a Könnyített eljárás, súlyosbító körülmény című publicisztikát, amelyet másnap közösen véglegesítettünk, és a Stumpf-cikk levételét magyarázó sorok kíséretében a honlapra tettünk.

A történtek után büntetést szabtam ki az online felelős szerkesztőre, aki az írást rendelte, de azt nem olvasta el, illetve nem értesítette annak sem készültéről, sem tartalmáról a belpolitikai rovatvezetőt, a lap felelős szerkesztőjét és a főszerkesztőt, holott az ügy súlya ezt indokolta volna. És büntetést szabtam ki Stumpf Andrásra, amiért kérésemet nem teljesítette, majd félrevezető Facebook-bejegyzésével súlyosan csorbította a hitelességemet.

A történet szimpla munkahelyi ügy. Stratégiai kérdésben hol fordulhatna elő hasonló következmények nélkül? De roppant kínos, mert nem arról szól, hogy a Heti Válasz egy fontos kérdésben az első között mit mondott, hanem egy belső működési zavart tükröz. Üzenete ránk nézve jól aligha olvasható. Tanulsága számunkra bizonyosan az kell legyen, hogy a szabadság nem nélkülözheti a felelősséget, és csapatjáték nem művelhető egyedül.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Bartók szellemében

A magyar zenetörténet egyik legnagyobb alakjának hatása ma is óriási, a CAFe Budapest programsorozata is az ő műveivel indul.

Rákositól Vajnáig mindenki, egy helyen!

Rákosi Mátyás meztelen kopasz nőként, Habony Árpád harcosan, Malevics stílusában, Andy Vajna a mélyszegénység mielőbbi felszámolásáért fohászkodva Semjén Zsolt műtermében, L. Simon László pedig mint kékszakállú herceg.

Ön Brüsszelnek vagy Budapestnek üzen majd vasárnap?

Orbán Viktor magasra emelte a tétet: a részvételen áll vagy bukik a népszavazás sikere. De miért vált megosztottá az ország, ha egyébként migránsügyben társadalmi konszenzus van? Rendhagyó kampányértékelés a csütörtöki Heti Válaszban.

Újabb kísérlet a Beatles feltámasztására

Bármennyire kultúrtörténeti jelenség volt is a Beatles, idővel elhalványult a máig koncertező nagy öregek – például a Rolling Stones – mellett. Az együttes „feltámasztására” tesz kísérletet egy Amerikában és Angliában most bemutatott koncert-dokumentumfilm. Részletek a friss Heti Válaszban.

„Esztétikai okokból nem vágunk ki fákat a Múzeumkertben!”

Bemutatásra érdemes kincsek porosodnak a raktárban – mondja a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója. Varga Benedek az intézmény soha nem látott mértékű bővítéséről, az alaptalan történelmi legendákról és arról, hány fát vágnak ki a Múzeumkert újjáépítése miatt. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Vajon miért hasznos mindenkinek az észak-koreai diktatúra?

Eddigi legnagyobb atomrobbantásával Észak-Korea összedöntheti azt a nagyhatalmi geopolitikai egyensúlyt, amely a sztálinista rendszer fenntartásában érdekelt. A világnak erre a kihívásra még nincs semmilyen válasza. Részletek a friss Heti Válaszban.

Mi áll a szinte semmiből készült nemzetközi filmsiker hátterében?

Az Ernelláék Farkaséknál Karlovy Vary-i sikere egy házaspár és egyben alkotópáros életének nagy pillanata. Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya a művészlétről, a függetlenség áráról, s arról, levetítenék-e a filmjüket Andy Vajna otthonában is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Azt hiszi, csak diplomás informatikus létezik? Már régen nem!

Ha egy fiatal gyorsan álláshoz akar jutni, és sokat keresni, akkor azt legkönnyebben az informatika területén teheti meg. Az érintettek mégsem tolonganak, mert azt hiszik, csak diplomás informatikus létezik. Pedig már régen nem. Részletek a friss Heti Válaszban.