A Trump-elnökség egyetlen igazi jósa – és a győzelem legnagyobb haszonélvezője

A kínaiak előre tudták. Legalábbis Ko-ta, az egyik Hunan tartományi ökoparkban élő majom a két amerikai elnökjelölt kartonból kivágott figurája közül a Donald Trumpnál lévő banánt fogadta el, ezzel napokkal a választás előtt megjósolva a különc milliárdos győzelmét.

A főemlős a nyáron a bűn rosszul játszó Portugália Eb-címét is előre látta, így érdemes volt odafigyelni a jóslataira. Mint kiderült, Ko-ta egy fürt banánért megbízhatóbb munkát végzett, mint a sok milliárdból gazdálkodó közvélemény-kutatók. Abban is biztosak lehetünk, hogy ha nem jön be a próféciája, akkor sem kezd kínos magyarázkodásba a tévéstúdiókban arról, hogy ő igazából jól jósolt, csak az a fránya valóság, az nem akart úgy működni, ahogy ő megszakértette.

Az amerikai választás egyik nyertese tehát Ko-ta, a kínai jósmajom, de a nem várt eredménynek valószínűleg a kínai kormány még jobban örül. Peking már november 8-a előtt a választás fő nyertesének érezhette magát, a mostani kampány ugyanis olyan volt, mintha a Kínai Kommunista Párt propagandaosztálya rendelte volna meg a liberális demokrácia mocskosabbik oldalának színes-szagos-hangos bemutatására. Kínát évtizedekig gyepálta a Nyugat a szabad választások hiánya miatt, hát most, hogy a demokrácia gőgös őshazája ezt a két titánt tudta kiizzadni magából a legfontosabb poszt várományosaként, a kínai állami médiának nem volt más dolga, mint nagy kéjjel végigtudósítani a botrányok sorát. Az amerikai berendezkedés lejáratódása mellett már csak hab a tortán, hogy Trump nyert, aki Kína számára jóval kellemesebb elnöknek ígérkezik, mint Clinton lett volna.

Forrás: YouTube

Hillary Kínában nem volt népszerű, mert az amerikai establishmentnek épp azt a vonulatát képviselte, amely szívesen vállalta az ütközéseket. Emberijogista-demokráciaexportőr hozzáállása miatt rendszeresen kioktatta Pekinget, külügyminiszterként pedig kidolgozója és végrehajtója volt Barack Obama „ázsiai fordulat” politikájának, amely Kína ellenében igyekezett megerősíteni az Egyesült Államok pozícióit. A kínaiak jól ismerik, ami a kiszámíthatóság miatt előnyös, de nem nagyon örültek volna neki elnökként.

Trump ezzel szemben Kína-ügyben (is) fekete ló, s ez Peking számára remek lehetőségeket teremthet. Hivatalosan nem mondtak véleményt a személyéről, de a félhivatalos blogbejegyzések, publicisztikák, kommentárok alapján Kínában mintha nem hinnék el, hogy az új elnök tényleg olyan egyszerű lélek, amilyennek mutatja magát. Inkább dörzsölt üzletembernek tartják, aki ügyesen eljátszotta az übersuttyó macsó jól kitalált szerepét a kampányban. Márpedig a kínaiak lelkük mélyén maguk is dörzsölt üzletemberek, s úgy gondolják, emiatt Trumppal jól megtalálják majd a hangot, az alkukat nem fogják mindenféle, bizniszen kívüli tényezők fenyegetni.

Pekingi füleknek zene volt Trump izolacionista kampányretorikája. A megválasztott elnök azt ígérte, hogy az amerikai gazdaság újjáépítésére helyezi a hangsúlyt, s jóval kevésbé fog beleavatkozni a világ dolgaiba, mint elődei. Kína éppen az Egyesült Államok ellenében kezdte kiépíteni befolyási övezetét az ázsiai csendes-óceáni térségben, s szeretné, ha Amerika magától visszahúzódna, átengedve neki a terepet.

Vietnam, a Fülöp-szigetek, Mianmar és a térség több más állama régóta vacillál azon, hogy az Washington vagy Peking felé húzzon, s ennek a dilemmának Trump lehet, hogy véget vet, a kínaiak nagy örömére. Japánra és Dél-Koreára pedig a frászt hozta az új elnök, amikor arra utalt, hogy legszívesebben kirugdosná őket az amerikai védőernyő alól – ez sem volt Kína ellenére, sőt.

Egy-két üveg Maotai pálinka biztos elfogyott a múlt héten Pekingben, de azért a részegség nem fog négy évig tartani, az aprómunka a kínai–amerikai kapcsolatok újragombolásában csak most kezdődik. Hogy mi lesz a folyamat eredménye, azt legföljebb Ko-ta, a majom tudja, de ő egyelőre nem nyilatkozott az ügyben.

Az írás a Heti Válasz november 17-i lapszámában is megjelent