Publi

Salát Gergely

A választás, ami alapvetően megváltoztathatja Ázsia jövőjét

/ 2017.11.13., hétfő 08:50 /
A választás, ami alapvetően megváltoztathatja Ázsia jövőjét

Ha Japán szakít a pacifizmussal, és nyílt fegyverkezésbe kezd, az csúnya reakciókat válthat ki Kínában és Észak-Koreában.

Látszólag nem hoztak változást a nemrég rendezett japán alsóházi választások. Abe Sinzó miniszterelnök Liberális Demokrata Pártja (LDP), ami amúgy konzervatív, illetve szövetségese, a Komeito, ami pedig buddhista, akármi legyen is ez a politikában, megőrizte kétharmados szupertöbbségét. A kormány összetétele és programja nem változott. Mégis lehet, hogy ez a választás alapvetően megváltoztatja Ázsia jövőjét.

Japánban a miniszterelnök előre hozott választásokat kezdeményezhet. Abe meghozta ezt a kockázatos döntést. Az év első felében zűrös korrupciós ügyek miatt mélypontra jutott a népszerűsége, de aztán Kim Dzsongun észak-koreai diktátor némi robbantgatással szépen visszaterelte a szavazókat a biztonságot ígérő LDP táborába, az ellenzék pedig megsemmisítette magát, így jó ötletnek tűnt a „nemzeti válságra” hivatkozva nem megvárni a jövőre esedékes voksolást. Abe számítása bejött, az LDP péppé verte az egyelőre elég reménytelen Remény Pártját, ami amúgy reformkonzervatív, illetve az Alkotmányos Konzervatív Pártot, ami liberális, és többek között a Japán Kommunista Párttal indult szövetségben, merthogy ilyen is van.

Az eddigi legnagyobb ellenzéki formáció, a Demokrata Párt a választások hírére lényegében feloszlatta magát. Az alakulat politikusainak egy része átnyergelt a Remény Pártjába, ami konkrétan néhány órával a választás kiírása előtt alakult meg, így mire a jelöltek megtanulták, hogy mi a pártjuk pontos neve, merre van a vécé a székházban, és kit kell tárcsázni, ha elfogy a csiriz a plakátragasztó fiúk vödréből, már le is zajlott a szavazás.

A párt karizmatikus alapítója és vezetője, Koike Juriko egyébként minden idők egyik legsikeresebb japán női politikusa, akiben sokan az ország leendő első női miniszterelnökét látják – vele csak az volt a baj, hogy el sem indult a választáson, mondván, neki tokiói kormányzóként egyéb dolga is akad. Márpedig ha valaki úgy indul, hogy nem indul, akkor elég nehezen mozgósítja a választókat egy tájfun közepén. Az sem segítette a Reményt, hogy a kormánypártokhoz hasonlóan konzervatív párt, úgy pedig nem könnyű ellenzékiként kampányolni, ha azt mondjuk, mi is pont ugyanazt csinálnánk, amit a kormány. A Reménynél jobban szerepelt az Alkotmányos Konzervatív Párt, pedig ez is csak a választások előtt három héttel alakult. Ők legalább láthatólag akartak valamit: Abét megbuktatni.

Abe maradt, viszont mivel a kampány jórészt a védelmi ügyekről szólt, most úgy érezheti, megkapta a felhatalmazást régi álma megvalósításához, a japán alkotmány módosításához.

Ami Nyugaton az abortusz, a migráció és a transzszexuális oroszlánfókák jogai, az Japánban az alkotmány 9. cikkelye – ez az a kérdés, amihez képest az emberek meghatározzák politikai identitásukat. E cikkely kimondja, hogy Japán örökre lemond a hadviselés jogáról, és nem tart fenn szárazföldi, tengeri vagy légi haderőt.

Nos, Japánnak természetesen van hadserege, nagyobb is, mint például Franciaországnak, csak ezt nem hadseregnek hívják, hanem Önvédelmi Erőknek. De mégiscsak zavaró, hogy folyton kerülgetni kell a 9. cikkelyt, ezért sokan szeretnék az alkotmányt megváltoztatni, az észak-koreai és a kínai fenyegetésre, illetve Donald Trump Amerikájának megbízhatatlanságára hivatkozva. Mások viszont az utolsó töltényig harcolni fognak, hogy a békealkotmányt megvédjék. Ehhez nemcsak a parlament két házában kell kétharmados többség – ezzel Abe eddig is rendelkezett –, hanem népszavazásnak is jóvá kell hagynia az alkotmánymódosítást. Ez igen kockázatos, de mostani győzelme után Abe jó eséllyel kezdeményezni fogja, hogy a 9. cikkelyt átkalapálják.

Ha viszont Japán szakít a pacifizmussal, és nyílt fegyverkezésbe kezd, az csúnya reakciókat válthat ki Kínában és Észak-Koreában. A japánoké a világ harmadik legnagyobb gazdasága, s ha ennek megfelelően kezdenek hadseregre költeni, az alapvetően változtatja meg az erőviszonyokat a térségben.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Pancserlehallgatók

Ha a HVG-nek igaza van, a világ legbénább lehallgatói keltenek botrányt Magyarországon.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.

Morvai Krisztina: „Ez nem hűségeskü a Fidesz mellett”

Nem tudja, a Jobbikra szavaz-e jövőre a Jobbik európai parlamenti képviselője. Morvai Krisztina azt mondja: három éve nincs kapcsolatban Vona Gáborral, de nem a személyes sértettség, hanem az irányváltás bizonytalanította el. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.